A Legelső Világháború - Prológus

A 42. században a Föld egy roncstelep volt. Persze emberek éltek rajta, csakhogy kiírtották már az összes eredeti növényzetet, helyükre vagy különböző épületeket, vagy pedig később mesterséges növényzetet telepítettek.
Az ózonlyuk teljesen eltűnt, helyére mesterséges védőpajzsot építettek.
A túlnépesedés, az elmúlt 1-2 ezer évben, többször is világkatasztrófához vezetett: világméretű influenza-, ebola-, AIDS-járványok tizedelték meg olyankor a Föld lakosságát, ami más szempontból jól is jött, hiszen - akár morbid, akár nem - felszabadult rengeteg élőhely.

A globális felmelegedésnek köszönhetően egy átmeneti, kb. 600 éves rövidjégkorszak alakult ki a 3100-as évek elején; de az emberiség állta a sarat, sőt, felgyorsult a technika fejlődése, bár nem tudni, hogy miért.
A legfontosabb azonban, hogy szomszédos, intelligens civilizációt fedeztek fel az Uránuszon, a Szaturnuszon, a Neptunuszon, valamint a 2005-ben felfedezett, később Akhilleusznak elnevezett 10-edik bolygón. Ez az 5 civilizáció békésen élt egymás mellett, kereskedtek egymással. Az emberiség mégis eltért tőlük. Az emberiséget mind a másik négy civilizáció fura szemmel nézte: nem értették, hogy rombolhatta szét a saját környezetét. Nem szerették ezért igazán az embereket, de hát - mint mondtam - békésen éltek egymás mellett, hisz egyikük sem akart háborút, indíték sem lett volna rá.

Szóval, a négy civilizáció (Szaturnusz - yedla; Uránusz - zakhi; Neptunusz - jhunjon; Akhilleusz - lerabo) igazából idegenkedett a kereskedelmen kívül más kapcsolatba való lépéssel az emberiséggel, féltek, hogy az ő bolygóikban is kárt tesznek, vagy attól is rettegtek, hogy esetleg túlnépesedés esetén odaköltöznek, és az eredmény ugyanaz.
Az emberiség nem tudta, hogy nincs jó híre a négy bolygó között.

Nem tudta előre senki, hogy az a nap, amikor fölfedezték az első másik civilizációt, a yedlákat (3956. június 11.), olyan végzetes tett volt a jövőre nézve, amit sosem bocsátanak meg maguknak a Földlakók, ugyanis a "másik négy" félelme beigazolódni látszott a 42. század vége felé, hiszen a Földön képtelenség volt már élni: új lakóhelyre volt szükség. És az emberiség már ki is szemelte magának a tökéletes bolygót: a Szaturnuszt...