Fények

Sokszor gondolkoztam azon, hogy egyedül vagyunk e a véktelen kozmoszban. Mígnem egy esemény választ nem adott a kérdésemre. Most egy harmadik típusú találkozást fogtok tőlem hallani. A nevem Sam, egy teljesen normális iskolás gyerek. De amit láttam az kevésbé nevezhető normálisnak. Na szóval minden akkor kezdődött, amikor az osztály táborozni ment néhány napra. Egy kisváros mellett voltunk, egy kempingben. A legjobb barátaimmal lógtam szinte egész nap, Tommal, aki osztályelső volt, és nagyon szerette a csillagászatot ahogy én is, és Mary, aki zenei tanulmányaival kitűnt a többiek közül. Az első napon csak növényeket és természetvédelmi parkokat néztünk meg, tehát a szokásos "megismerkedünk a természettel nap volt". Napnyugtára visszaértünk a kempingbe. Mindenki nagyon fáradt volt a nagy melegtől ami volt, és a sok járkálástól a kisvárosban, beleértve minket is. Éjjel Tom ébresztett fel a sátoromban.
- Hé, Sam!Ébredj!
- Mi van Tom?-kérdeztem.
- Csillagos az ég!Megnézhetnénk!Most lehet a Marsot, aJupitert és a Szaturnuszt Egyszerre az égen látni.
- De figyelj én rohadttúl fáradt vagyok menj vissza te is aludni!
De addig unszólt amíg igent mondtam.
- Oké!-mondta Tom-Hozom a távcsövet és mehetünk.

Tom úgy látszott, erre a napra készült ezer éve, mert nemcsak távcsövet hozott, hanem papírokat, jegyzettömböt, és még olyan dolgokat, amiknek a nevét még én sem tudtam. Felöltöztünk és útra készen áltunk.
- Várj!-mondta Tom-Mary-t ne vigyük magunkal?
Elgondolkoztam, Mary nem maradna ki ilyesmiből. Ha meg nem akar akkor nem akar.
- Jó. . . vigyük magunkkal. De ha nem akar ne kényszerítsd hogy jöjjön.
- Oké hívom. -mondta Tom és ement.
Negyed óra múlva Tom már Mary-vel jött vissza.
- Akkor indulhatunk?-kérdezte Tom.

Hát elindultunk... már akkor éreztem, hogy valami történni fog. Nem mentünk messze a kempingtől, 100-200 méterre lehettünk. Egy kissebfajta dombon voltunk mögöttünk egy erdő volt (ez is a kemping tulajdona volt). Tom már felállította a távcsövet, és feszülten vizsgálni kezdte az eget. Mi is megnéztük Mary-vel. Már 2 órája bámultuk az eget és közben beszélgettünk, tehát egész jól elvoltunk, amikor Tom dadogva mutogatott az ég felé. Azt hittük üstökös vagy valami űrszemét, de akkor az a tárgy az égen elkezdett fehéren és vörösen világítani, és egyre közelebb jött felénk, mintha le akarna szállni. Rendesen be voltunk szarva, és kiáltozva , sikoltozva elindultunk az erdő felé.

Amikor beértünk az erdőbe, láttuk leszállni az ufo-t (már mindanyiunkban világossá vált, hogy mi az). Alakokat láttunk a domb mögött, és ekkor pánikba estünk. Futottunk az erdőbe, ahogyan csak a lábunk bírta. Tudtuk hogy az ufonauták követnek minket, mert hallottuk a lépteiket. De csak akkor vettem észre hogy Tom és Mary már nincs mellettem. Ezért megálltam és körülnéztem, de sehol sem voltak. De viszont láttam, hogy két alak felém közeledik. Gondoltam Tom és Mary de inkább a legközelebbi fa mögé bújtam. Az alakok is már a fa közelében voltak, hallottam a lépteiket a fa közelében. Mondtam magamban:
- Itt a vég...

És akkor az alak megfogott!!! Kiabálásban törtem ki, és ránéztem az illetőre. . .
Tom volt és Mary.
- Téged kerestünk egész végig! Az ufó-k meg minket követtek. De most húzzunk innen!!!
Futottunk és nagy szerencsével beértünk a kempingbe.
Egész éjjel meg se nyikkantunk. holnap Tom szerelése a dombon eltűnt. Amikor hazaértünk, leirtam mindent a naplómba hogy sose felejtsem el ezt a napot. Lehet, hogy vannak, akik nem hiszik el nekem, de tudom hogy amit láttam azt láttam. És legalább így számomra kiderült hogy nem vagyunk egyedül a kozmoszban.