A tanulmány - I.

LE A GYORSÉTTERMEKKEL!
LE A VÁGÓHIDAKKAL!
LE AZ ÁLLATKÍNZÁSSAL!

Ilyen, és hasonló feliratú transzparensekkel vonultak ki az állatvédők az ország parlamentje elé. Tüntettek az állatok bárminemű bántalmazása ellen.
- Nem nézhetjük tétlenül, ahogy állatok ezreit vágják le és lógatják föl, hogy aztán otthonainkban megegyük őket! Ez gyilkosság! - ordította a megafonba Shannon O’Brian, az Állatvédő Liga vezetője.
A demonstráló tömeg lezárta az utakat szalagokkal - természetesen törvénytelenül. A rendőrök még nem értek ide, ezért az ártatlan "áldozatok", akik munkábamenetét megakadályozta a tüntetés, nem tudtak mit csinálni. Az egyik kordon előtt álló autóban ülő férfi az anyósülésen ülő feleségének odasúgta:
- Utálom ezeket az állatvédőket...
- De John, tényleg nem szabadna bántani a szegény állatokat.
- Miket?! Szegény állatokat?? - kiáltott vissza most már hallhatóan a férj, John - Te nem nézel National Geography-t?
- Ezt most miért mondod? - vonta meg a szemöldökét a feleség.
- A minap láttam egy műsort: egy gorilla, hogy védje a gyerekét, széttépett egy leopárdot! Szerinted ezt sajnálni kéne?
- De hát a vágóhidaknál nem gorillákat vágnak le, hanem teheneket. Tehetetlen, növényevő állatokat.
- Ugyan már... az embernek meg kell szereznie az ételét. Ugyanezt csinálja az összes többi ragadozó állat is, és azokat még sem szólja meg senki.
- Lehetne enni csak növényeket... - vetette föl a feleség ártatlanul.

- Sheryl, ezt most fejezd be... már ezen a tüntetésen is nagyon felhúztam magam - ekkor John dudált egyet a demonstráló állatvédőknek - Húzzatok már innen, a picsába, már megint elkések!!
- John, nem szégyelled magad?! - vágta pofon férjét Sheryl.
- Jó, bocs... azért nem kellett volna megütnöd...
- Úgy viselkedsz, mint egy óvodás kisfiú. A főnököd csak megérti, hogy elkéstél.
- Te könnyen beszélsz, csak vásárolni hoztalak el, nem éled át a stresszt. - jegyezte meg viccesen John - Remélem ma még odaérek.

******

Egy hatalmas dörrenés hallatszott ki az erdőből; a fákon ülő madarak ijedtségükben elrepültek. A fák közül egy szarvas rohant ki, majd utána egy férfi - puskával a kezében. A férfi nem hajszolta az állatot: megállt terpeszben, a szeméhez emelte a puskát, majd a szerencsétlen áldozat után lőtt, aki ezután elterült a földön.
A vadász - vagy orvvadász - odasétált a tetemhez. A szarvas meghalt azonnal, hisz fejbelőtték. A férfi ezután összekötözte a viszonylag kis növésű szarvas lábait, majd úgy húzta el a párszáz méterre álló Jeep-jéig, ahonnan már négy keréken vitte egészen a nemzeti park felfeszített kerítéséig.
Ez egy orvvadász volt. Tudta, hogy a nemzeti parkban rengeteg állat él, köztük szarvasok is, ezért fölvágta a park drótkerítését, és bement. Vadászni.
Amikor kihajtott egy autóútra, elindult hazafelé. Öt perc "kocsikázás" után 4 zöld, szirénázó személyautó tűnt fel mögötte az úton.
- A rohadt... - szitkozódott az orvvadász, majd felgyorsított.
A négy másik kocsi, mely valószínű a nemzeti parkból hajtott ki utána, szintén belehúzott.
Tíz perc autósüldözés után a vadász kocsijából kifogyott a benzin.
- Ne, ne, ne, ne!! - szitkozódott ismét - Mekkora barom vagyok! - csapott a fejéhez, mivel elfelejtett tankolni.
A kocsi magától is megállt volna, mert már csak gurult, de ő inkább fékezett: hamar túl akart lenni a dolgon.
A négy kocsi is megállt, belőlük 2-2 parkőr szállt ki, pisztollyal a kezükben, így 8 zöldruhás férfi állta körül a szerencsétlen orvvadászt. Sorsa megpecsételődött.

******

Shannon O’Brian mélyen aludt. Ő volt az állatvédők vezetője. Viszont amikor fölébredt, nem a hálószobájában volt: hanem egy sötét teremben, szinte semmit nem lehetett látni, csak egy ajtót, illetve a széleinél beszűrődő fényt.
Shannon megijedt, s fölugrott ágyából. A szíve hevesen vert, ő maga pedig iszonyatosan lihegett: azt hitte, elrabolták. És tulajdonképpen nem is tévedett nagyot.
Nem tudta mit tegyen. Nem mert az ajtóhoz menni egy ideig, nem tudta, hogy mi van az ajtó mögött. Azt gondolta, hogy az elrablói, és ha meglátják, hogy kijön, akkor esetleg lelövik. Nagy dillemmázás után végülis úgy döntött, mégis kisétál azon a bizonyos ajtón.
Kintről hatalmas zaj szűrődött be, amit csak most hallott meg, mivel eddigi idegessége teljesen elborította az agyát.
Shannon hallgatózott.
- Ez... ez... ez legalább száz ember. - ismerte föl a zajt. Kintről egy beszélő tömeg hangja hallatszott. A nő most már semmit nem értett, és ez mégjobban arra késztette, hogy kinyissa azt ajtót, amit meg is tett.

Nem volt váratlan látvány: körülbelül 50 ember (Shannon tévedett) állt egy hatalmas teremben, és ijedt arccal beszélgettek, vagy talán vitáztak egymással.
- Itt... itt meg mi folyik? - kérdezte Shannon.
Pár ember odafigyelt, majd az egyik odaszólt hozzá:
- Nem tudjuk, mindenki itt ébredt föl.
- Szerintem tömeges emberrablásról van szó. - vetette föl egy nő.
- Ugyanmár Sheryl, ne legyél naiv... - mondta egy férfi.
- Miért John, akkor szerinted ez mi? - kérdezett vissza Sheryl.
- De... de várjanak: szóval mindenki otthon feküdt le, és itt ébredt föl? - kérdezte ismét az állatvédők vezetője.
- Igen, mást nem tudunk. - mondta John válaszként.
- Mindenki figyeljen ide! - hallatszott egy mély, hangos, ijesztő hang.

A tömeg elhallgatott, majd keresni kezdték a hang forrását, de hiába.
- Azért vannak itt, hogy tanuljanak. - folytatta a Hang.
- Ki maga? - kérdezte az 50 ijedt ember kórusban.
- Én vagyok az Isten, és azért rendeltem Önöket ide, hogy megismerjék az állatok világát.
- Fu, de rossz duma. - súgta oda a feleségének John.
- Csss! - pisszegte le Sheryl.
- Nehogy már bedőlj neki! Éééés, kedves Uram, miért pont mi? - kérdezte gúnyosan John.
- Azért, mert önök bizonyos módon az elmúlt napokban ítélkeztek az állatok fölött. Szóban, tettekkel, pozitívan, negatívan. Hogy megtudják, milyen is igazából az állatok sorsa, egy tanulmányra küldöm Önöket.
- Mi... milyen tanulmányra? - kérdezte ijedten egy férfi a tömegből.

A hang forrása továbbra sem volt látható.
- Az itt álló 52 embert, azaz magukat egy hétre emlősök bőrébe bújtatom, hisz Önöket leginkább az emlősök érdeklik. Gepárdok, elefántok, kutyák, macskák, egerek, patkányok, hódok, jaguárok, tigrisek, csimpánzok. Ilyen és hozzájuk hasonló állatok szerepét veszik mostantól át, egészen egy hétig, hogy kiderüljön, igazságosan ítélkeztek-e fölöttük. Önök között vannak egyszerű emberek, de vannak vadászok, állatvédők, orvvadászok, állatkerti munkások.
- Ez komoly? - kérdezte laikusan egy nő.
- Komoly, ahogy maga mondta. A tanulmány máris kezdetét veszi. Egy hét múlva új véleménnyel fognak előállni. Isten áldja Önöket!
- Mi a... - kezdte volna John, de ekkor egy vakító, fehér fény árasztotta el a termet, és John és a másik 51 ember ettől kezdve nem volt ugyanaz, mint előtte...