Történetek

Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek...

Múlt és jelen találkozott ezen a helyen. Harry együtt lépett Voldemorttal egyre közelebb a bejárati ajtó felé, át az akkor szépen nyírt gyepen, melyet most elborított a gaz. Torkában dobogott a szíve, homloka nyirkossá vált, szája kiszáradt – Harrynek a lelkét ólomsúlyként nyomó gyászos szomorúság miatt, Voldemortnak pedig a közelgő gyilkosság miatti izgalomtól...

A férfi elment, a rendőrök kinyitották helyszínelő táskájukat, és körülnéztek, Ughy fényképezni kezdett, míg Kocsis mintákat szedett. Találtak sok-sok törött poharat, néhányon vérfolttal. Mindegyikből vett mintát Dávid. Ezen kívül volt a boksz oldalán egy nagy vérfolt és beleragadva egy hajtincs. Természetesen ez is mintavételezésre került, és fénykép is készült róla. Kocsisnak feltűnt valami...

- Egyszer például megesett, hogy át akartam változni galambbá, egy kedves angyal megtréfálásából, és hát, mint te is mondtad, nem minden kutyának van szárnya, ahogy a galamboknak sincs uszonyuk... - majd mindketten felnevettek és Lány egy finom, leheletnyi köhintéssel jelezte, hogy várja a választ...

Emily hallotta, hogy első alkalommal fájdalmas lehet, de az égető fájdalom mellett a szinte kibírhatatlan vágyakozás sürgető érzése is megjelent. A férfi lassan mozgott és visszavonult, amíg Emily könyörgött neki, hogy jöjjön vissza, aztán olyan mélyen kitöltötte, hogy a lány azt kívánta, bár sose lenne vége...

Másnap tényleg nekifogott a munkának.
- Emese, ne haragudjon, de ha arra szeretném kérni, hogy a kép kedvéért viseljen egy ruhát, megtenné?
- Természetesen.
- Vegye fel ezt a ruhát, kérem! Ebben szeretném lefesteni…-A szekrényhez lépett. Jeges dermedtség futott végig rajtam, az a fehér ruha volt, amit a felesége viselt a képen...

- Nem sokat árult el róla, de most kérdőre vonom. Mindent kiszedek belőle, mert mióta elment, nincs egy nyugodt percem... Mindig kishitű volt, sosem érzett elég önbizalmat magában...
- Akkor hogy mehetett bele egy ilyen...
- Azt mondja... az ember nem a szemével választ, hanem a lelkével! Maga érti ezt? Hogy lehet beleszeretni egy... hangba?! ...

- Ne tedd ezt...-kérleltél és egy új könnycsepp jelent meg a szemedben.
A bűntudat egy szikrája suhant át rajtam, teljesen elvesztettem az irányítást magam felett.
- Nem! - ordítottam, majd a vállaidnál fogva visszalöktelek a padlóra.
Fájt, hogy fájdalmat kell okoznom, igaz nem látszott, hogy komolyabban megsérültél volna, csak a térded és a könyököd horzsolódott fel. Nem tehettem mást, az az indulat ami bennem volt, nem bírtam ki...

De arra sosem gondolt, hogy a halála előtti utolsó napjaiban ennyi bonyodalmat okoz majd annak, akit a legjobban szeret. Hiszen az csak egy ártatlan búcsúcsók volt! De hát ezt az a szegény fickó nem tudhatta, ő csak az alapján ítélt, amit látott: a menyasszonya nem sokkal az esküvőjük előtt csókolózik egy idegen férfival. A reakciója teljesen természetes volt.
Tamás sziszegve tapogatta meg a szeme alatt éktelenkedő vörös monoklit...

Körül nézel a homályos szobában, minden csendes, melletted fekszik valaki, akit igazán szeretsz, de amint meglátod, elveszik az álmod utolsó megmaradt érzése is...
Érzed elmúlt a nyugalom, a béke...