Ősz az ablakon át

Üdvözlöm Kedves Olvasó! Köszönöm szépen, hogy újra olvasásnyi távolságba kerülhettem Önnel. Induljunk el a betűk útján és pillantsunk rá a természet nagy színpadára.

Így október utolsó napján az íróasztal mögött kissé módosított tudatállapotban veszem fel a tollat. Nem a tegnapi madártejes party mellékhatásai kóvályognak gyomromban, sőt a sok km-es túra levertsége sem oka a fejfájásomnak. A torokgyulladás nagy úr, a testem hőmérsékletét is megemelte és ez okozza a hangulatváltozást. Mégis hiszem, hogy az ember az, akinek képzeli magát. A betegség arra elég, hogy meggátolja szervezetem természetbe való kivonszolását, de a lélek kötetlen marad. A meleg szobából az ablakon át, az utcára nézve indítom útnak érzésvilágom, hogy Önnel együtt bebocsátást kaphassunk a közeli természetbe.

November kapujában már a forróság királynője messze elutazott a déli vidékekre. A hidegek ura veszi át helyét és kénye, kedve szerint borzolja kedélyeinket. Nagykabátba bujtatott gallérig behúzott nyakú emberek sietnek mindenhol a járdán. A száraz falevelek, mint üres szaloncukros papírok zörögnek ideig-óráig a kopaszodó fákon. Az ezerszínű lomkorona részeinek millióit rángatja az északi szél. Már csak emlékeinkben őrizzük a fülemülék csattogását, de gólyáink is messzi földön kelepelnek.

Mégis érdemes ilyenkor, ha (most) másképp nem, gondolatban bakancsba ugranunk egy-egy rövid séta elejéig. November kezdetén már kisebb-nagyobb csoportokban, szinte bárhol megtaláljuk a károgók nagy csapatát. Persze év közben is összefuthatunk velük vagy gyakoribb dolmányos unokatestvérükkel, de a vetési varjak igazi szezonja az őszi időszakban kezdődik. Gondolom, ilyenkor Kedves Olvasó is leveri az árakat a biztonságosan őrzött ládikákról, amikből erre az alkalomra összegyűjtött hangulatok garmadát zárta el. Ki marad érzéketlen varjúsereg kááár kááár kórusának hallatán… Amint a fekete madarak ellepik az eget, talán Ön is megnyugvással nyugtázza, hát újra eljöttek. Ki tudna elképzelni egy túrát, miként surranónk szolid zörgéssel csörtet bele a szivárvány színeiben pompázó lehullott száraz lombokba a fölöttünk megcsendülő varjúk hangja nélkül.

Persze jómagam is láttam az egyik kereskedelmi TV-n, miként szenzáció éhes műsor készítők a csodaszép tollas barátaink emberre való veszélyességét latolgatták. A filmben varjúk helyett csókákat mutogató gárda izmos riogatásba kezdett, hogy szerintük eme okos madarak megtámadnak a náluk sokszor termetesebb embereket. Ilyenkor is hányingerrel torkomban ütközök a butaság népszerűségével. Párszor már találkoztam a fekete sereggel, de még egyszer tapasztaltam - nem is olvastam - szemükben véres elszántságot. Sőt! Csattogó csőrükkel és riogató szárcsapásokkal sem indítottak ellenem megsemmisítő csapást. Sokak a kullancstól is félnek. Bevallom, én is. Ezért kenem magam riasztószerekkel, öltözködöm helyesen és így indulok el a végeérhetetlen ösvényeken. De eddig hányan haltak meg a fenti veszélyforrásoktól? Mindenki fél, retteg a járványok kitörésétől is. Van is mitől félni. Az országutakon történt balesetek során akár ezt az írást olvasva hányan sebesülnek meg? Melyik veszélyesebb? Az erdőjárás helyett beülni a pléhdobozokba és mozgáshiányból adódó betegségekkel küzdeni? Mekkora reális veszélyt jelent a mérleg két serpenyője? Merre mozdul ki? Úgy gondolom, aki akar, az figyelje a híradást, rettegjen. Ha van kedvük hozzá és így érzik jól magukat, ám legyen. Tegyünk meg mindent az ellen, hogy elkerüljük a betegséget, igaz, néha így is belefuthatunk pl. egy torokgyulladásba. De ne éljünk rettegésben. Inkább törjük azon a fejünket, idén is találkozunk-e a csonttollúakkal? A süvöltők népes csapata ismét elárassza majd parkjainkat, kertjeinket? Az ablakon kinézve újra látjuk-e a széncinegék, kékcinegék és a hosszú farkú őszapók seregét? Talán a tarka fejű tengelicek is vendégei lesznek a terített asztalnak? Újra ellátogat hozzánk a vaskos csőrű madár? Tudja Kedves Olvasó, az a tollas barátunk, ki – a karácsonyra gyermekének vásárolt madárhatározó könyvből előkeresett és beazonosított – meggyvágó. Decemberben szemtanúja lehetünk-e újra a zöldikék csemegésének? A víg kedélyű csuszka tesz-e egy kitérőt az etető felé? A karvaly szintén megpróbálja elemelni a lakodalmi asztalról az egyik vendégünket? Talán olyan ismeretlen ismerőst is láthatunk, kivel még nem hozott össze a sors?

Megtudjuk majd idővel, addig viszont a vadludak gágogása töltse fel füleinket őszi hangulattal.


Madárbaráti üdvözlettel:


Nagy Kornél