Lakótelepi este

Cathy gyakorlatlan buszozó volt. Először ment busszal egyedül, de persze a discmanhez ragaszkodott. Ködös nap volt, és ő ugyan próbált figyelni, de annyi sok új dolog volt körötte.
Figyelte az emberek arcát, és azt vette észre, hogy túlment a megállóján. Gyorsan leszállt, és egy lakótelepnél találta magát. Bement, hogy megtudja valakitől, hol van.
Cathyn egy hosszú passzos farmer volt, és egy rövid ujjú, V-kivágású fehér póló és egy félig összehúzott farmerdzseki. Hosszú barna haja volt, kb. a válláig ért.
A ködtől szinte semmit nem látott. Alapjában véve nem volt ijedős típus, de most mégis egy-egy nesztől kiverte a hideg veríték. Már sötétedni kezdett.

Egyszercsak az egyik sarok után egy kéz ragadta meg. Lihegő hangot hallott, és érezte az alkohol bűzét. Tapogató kezek matattak a testén, míg valaki leszorította.
Érezte, hogy a pólóját lehúzzák róla. Már a melleit fogdosta az idegen. Sikítani akart, ordítani, hogy segítsenek rajta, de képtelen volt rá, csak zokogott és rekedt hangocskákat hallatott.
Egyszer azt érezte, hogy a nadrágot is leszedi róla. Majd a férfi beléhatolt.
Cathy szűz volt, de a testi fájdalmán kívül lelke is iszonyatos fájdalmakat élt át. Zokogott, de hang még mindig nem jött ki a torkából.
A férfi végzett, elengedte, és Cathy összeesett. Pihegve lapult a falhoz, hogy lehetőleg senki ne vegye észre.
Egyszercsak sikítás harsant valahonnan a közeléből. Összeszedte magát annyira, hogy feltápászkodjon, és megnézze mi történt. Mikor megkerülte a háztömböt, már csak annyit látott, hogy a lány melléből spriccel a vér.

Egy kárörvendő nevetés is harsant, valahonnan a közeléből. Abba az irányba nézett, ahonnan a hangot hallott, és egy hosszú hajú, magas férfit pillantott meg, hosszú bőrkabátba öltözve. Felparázsló cigarettája fényénél meglátta elborultan csillogó, zöld szemét.
Rohanni kezdett. Fogalma sem volt, hogy hol van, csak rohant. Futott a lakótelep, a srác, az alkoholista idegen és saját félelmei elől. Egy erdőbe ért be.
A fák között botladozva rohant. Növények tekeredtek a lábára, ágak kapaszkodtak a hajába és a ruhájába. Kétségbeesetten próbált menekülni, de lihegő hangokat hallott folyton.
Egyszercsak két karba futott, melyek szorosan ölelték őt. Szembefordította az erdővel, ahonnan kibontakozott a hosszú hajú, zöld szemű srác alakja.
Odalépett hozzá, és belenézett a szemébe. Mosolygott. Lehajolt, és megcsókolta Cathyt. Finoman, szinte nyugtatóan csókolt, játszott a lány nyelvével, és ő teljesen megfeledkezett a világról.

Egyszercsak éles fájdalmat érzett a hasában, és a srác ajka elvált az övétől. Cathy lenézett, és sikoltott. A forró vér vastag folyamban folyt a hasából.
Egyszercsak egy furcsa, ide nem illő, ideges hangra lett figyelmes, ami ezt mondja:
- Végállomás! Szíveskedjenek leszállni!