Történetek

A ballonkabátos, sötét alak most már alig több mint húsz méterre volt a lánytól, s szemmel láthatóan igyekezett láthatatlan maradni. Fától fáig osont, az angyali tünemény pedig nem észlelte jelenlétét. De az én természetfeletti érzékeim elől nem bújhatott el s lassan a szívem is elszorult, ahogy egyre közelebb ért hozzá...

A társam, Josh Daniell, talán az egyetlen havernak mondható. Már közel fél éve bírja velem, kiismert. Egyszer azt mondta, nálam nagyobb szeméttel, nem sokkal találkozott. Ha nem lenne igaza, kevélyes mosollyal a képemen megmutattam volna ennek a szerencsétlennek a jelvényemet, a pisztolyt és a bilincset, amit az elkövetkezendő öt, tíz évben viselni fog.
Ehelyett megbízást adtam neki. Csali lesz...

Márknak hirtelen elege lett az egész színjátékból. Magyarázkodás nélkül felállt, odadobott egy tízezrest az asztalra, és elsétált. A többiek utána kiáltottak, hogy jöjjön vissza, de óhajuk nem lehetett igazán komoly, mivel nem szólongatták sokáig. Márk azt érezte, valójában mindannyian megkönnyebbültek. És hát belátta, így a legjobb mindenkinek.
Csak a hang a fejében, az nem volt képes befogni a száját...

A hely tökéletesen várbörtön hangulatú volt, gyertyákkal a falakon és olyan mesterkélt, hogy szavakba sem lehet önteni. Azért ennél eredetibbet vártam, ha már ennyit szenvedtem vele, hogy ide lejussak. Tulajdonképpen az egész egy széles folyosó volt, végén egy kétszárnyú tölgyfaajtóval. Komolyan csak a falakról lógó bilincsek, meg a huhogó szellemek hiányoztak...

Hirtelen hatalmas dörrenés futott végig a hegygerincen… lány felnézett a dörrenés irányába, de nem volt ideje végiggondolni, mi volt az. A ló összerogyott alatta. Leugrott és meglátta a vérfoltokat a havon… vért, ami a kedves állat szügyéből csöpögött még mindig...

- Persze hogy hiszek, miért hazudna? Inkább azt mondja meg, hogy most mihez kezdjek. Azzal, hogy információkat adtam át, mintha a saját fejemhez nyomtam volna a fegyvert. És ne mondja, hogy majd megvédenek! Ismerek pár embert, akiket ezzel a szöveggel nyugtattak meg és most már a virágot hordják a sírjukra! ...

Nitty nem tudta elhinni, ami elétárult. A hatalmas barlangüregben egyetlen cseppkőoszlop – valószínűleg több ezer éves – magasodott. Egy rozoga függőhíd vezetett oda, és ölelte körül gyilokjáróként. Pontosan még nem tudta kivenni a formákat, de egyre élesebben látta a környezetét. Már látta, mi van tőle tíz méterre. Hihetetlen...

Ha éppen nincsenek turisták, vagy kifogytam belőlük, találok új szórakozást. Összeszedem az össze szemetet (ez azért nem kevés), aztán felöltözöm velük. Újságpapír a szoknyám, műanyagdoboz a sapkám - szelektív öltözködés. Hát nem tök tuti ötlet? ...

Arra lett figyelmes, hogy Victum hangos ügyetlen csörömpöléssel mosogat. Halkan felállt, és a fiú mögé sétált, hiába voltak kételyei még mindig kívánta a Vicet, sőt a sötétség hatására még a fantáziája is beindult. Keze előrenyúlt és taláromra végighúzta ujját Victum arcán. A fiú meglepődve lépett hátra, aminek az lett az eredménye, hogy szorosan érintkezett Roan testével...

Az ágyon Ági felnyögött, s Márk látta maga előtt, ahogyan Gábor húsos ujjai ráakadnak a csiklójára. Beleborzongott a látomásba. Gyorsan elhessegette magától, és úgy döntött, számára itt nem terem semmi. Megfordult, s már indult volna kifelé, amikor megütötte fülét a női hang:
- Valaki dugjon meg...