Történetek

Arra lett figyelmes, hogy Victum hangos ügyetlen csörömpöléssel mosogat. Halkan felállt, és a fiú mögé sétált, hiába voltak kételyei még mindig kívánta a Vicet, sőt a sötétség hatására még a fantáziája is beindult. Keze előrenyúlt és taláromra végighúzta ujját Victum arcán. A fiú meglepődve lépett hátra, aminek az lett az eredménye, hogy szorosan érintkezett Roan testével...

Az ágyon Ági felnyögött, s Márk látta maga előtt, ahogyan Gábor húsos ujjai ráakadnak a csiklójára. Beleborzongott a látomásba. Gyorsan elhessegette magától, és úgy döntött, számára itt nem terem semmi. Megfordult, s már indult volna kifelé, amikor megütötte fülét a női hang:
- Valaki dugjon meg...

Szinte semmit nem hallok a fa őrült ropogásán kívül. Kétségbeesetten nézek körbe, keresve valami kiutat, valami lehetőséget... Lehetőséget a gyors halálra. De nincs időm álmodozni, egyre inkább érzem a meleget. Először csak a levegő perzsel minden lélegzetvételkor, majd már szinte elviselhetetlen a forróság. Lenézek, bár nem akarom látni, ahogy ruhám lángrakap...

Kutyák csaholnak veszettül, a patkányok összehúzzák magukat a csatornákban. Csendben eltörnek a kristálypoharak a vitrinben, az ezüstkiskanál megfeketedik, a feszület körül kormos lesz a tapéta. A képek leesnek a falakról, az ablakok hirtelen kivágódnak, a tükrök megrepednek. Mégsem veszi senki észre a sötét fogatot...

A rendőrök Allain nevét kiabálják, miközben kinyitják a pinceajtót. Felelet nem jött. Semmit nem láttak, a pincébe vak sötét volt. Az egyik rendőr felkapcsolja a villanyt. Na ez az, amire nem lehetett felkészülni. A látvány! Ami sokkolta a rendőröket. Ez egyik el is távolodott az ajtótól és hányt. A pince telis tele volt polcokkal. Minden polcon számtalan átlátszó üveg. Mindegyikben valamiféle emberi testrészek...

Péntek este van. A hülye rokonok most érkeztek.
Rábeszéltek Davidet meg engem, hogy vigyük el őket valami szórakozóhelyre.
A Jamaica club-ra esett a választásu(n)k.
Olyan egy óra felé lehet, kezdem unni az egészet. Hirtelen megpillantom Stevet, és Davidet
- Mehetnénk. Unom-panaszkodom, és furcsamód a fiúk nem ellenkeznek. Megkeressük Littát, aki szokásához híven flörtölget ezzel-azzal...

Felhúztam a felsőínyemet, s a hátráló ghoulokra vicsorogtam. Ekkor már krinosz alakban voltam, akárcsak a mögöttem lévő Rubinszem, akivel közrefogtuk a "fegyvertelen" Szellemtáncost. A Féltestvér a rohadt nagy fegyverrel csak lelassíttani tudta volna ezeket a gyors mozgású zombikat...

Jó ég, mit keres ez a csitri előttem? Kölyök még, és máris ki mer állni az arénában, ráadásul ellenem?!
Sajnálom, hogy nem küzdhetek a saját kardommal. Az sokkal könnyebb, és rövidebb, mint ez. Ez egy férfikard, kétkezes. Én már csak tudom, hiszen kovácsműhelyben nőttem fel...

Beleszívott a cigibe és lassan kifújta a füstöt. Alaposan szemrevételezte a parazsat. Úgy találta már kissé alaktalan, ezért gondosan kúposra formálta a hamutartó falán. Elégedetten szemlélte művét, és újból beleszívott. Ezzel persze szinte teljesen tönkretette művét, de ez a tevékenység már akkor sem az esztétikumról szólt, amikor ezt a szokást felvette...

- Ki vagy te? - kérdeztem.
- A tudatalattid. Én öltem meg a kislányt, én sebeztem meg a fiút. Téged is meg akartalak ölni, de rájöttem, hogy hasznos lehetsz még nekem, így nem hagyhatom, hogy végezz magaddal. A testedben bármit megtehetek.
- Nem igaz! Te nem létezel! - ordítottam zokogva, és hátat fordítottam ennek a valaminek...