Kettős gyilkosság

Jeges szél fújt, a tüskés bokrok marcona képpel vacogtak a rájuk rakódott zúzmara alatt… Ameddig a szem ellát, hó és jég, mindenütt… lány békésen léptetett a hatalmas pej kancán. Mosolygott… pont az ilyen délutánokat szerette… nem volt túl hideg, de azért érezni lehetett, hogy tél van. A táj csodaszépen szikrázott, bár a nap már épp eltűnőben volt. Szőrén ülte meg a lovat, fázó kezeit a nyakán melengette… érezte, hogy az állat nem bánja a kései túrát… Őzek futottak ki egy bokorból, halkan suhantak a közeli erdő felé. Csend volt.
Hirtelen hatalmas dörrenés futott végig a hegygerincen… lány felnézett a dörrenés irányába, de nem volt ideje végiggondolni, mi volt az. A ló összerogyott alatta. Leugrott és meglátta a vérfoltokat a havon… vért, ami a kedves állat szügyéből csöpögött még mindig. Kabátját levéve próbálta csillapítani a vérzést, mialatt mobiltelefonján a lovardatulajdonostól kért segítséget. A ló megpróbált felállni, de ismét összerogyott. A lány kétségbeesetten szorította lassan átvérző kabátját a kanca testéhez, mialatt halk szavakkal csitítani próbálta. És dühöngött. Hol késhet a segítség?… Pdig alig néhány perce telefonált, s a lovarda messze volt.

Látta, hogy az állat egyre gyengébben lélegzik. Halkan imádkozott Istenhez, hol fohászkodva, hol szitkozódva, hogy ne… mégis megtörtént. Sírva borult a tetemre. Ekkor ért oda a vadász. Tajtékzott a dühtől. Belerúgott a halott állatba, és ordítva követelte a lánytól, hogy tüntesse el a dögöt, mert a szag elriasztja a többi vadat. A lány felállt. Erőt vett magán, és halkan megkérdezte a vadásztól, ő lőtte- e le a lovat. A vadász ismét ordítva felelt. Elsüvöltötte az ilyenkor szokásos szöveget, hogy akár a lányt is eltalálhatta volna… de a lány már csak nagyon távolról hallotta a szavait. Felnézett a férfi szemébe:
- Maga gyilkos! – mondta halkan.
- Hiszen ez csak egy ló! –mordult megvetően a vadász, arrébbrúgva az élettelen fejet. – Hogy döglöttél volna meg máshol. – köpött egyet és újabb golyót eresztett a kancába.
A lánynak ez volt az utolsó csepp. Kikapta a vadász kezéből a puskát, és iszonyatos erővel lesújtott rá a tussal. A férfi álla porrátört az ütéstől, és a földre rogyott. Az első ütést újabbak követték. A lány beleadta minden dühét, minden keserűségét és fájdalmát.
A kiérkező lovardatulajdonos szörnyülködve csavarta ki a dühöngő lovas kezéből a fegyvert, majd a vadász mellé térdelt. Ám elkésett. A férfi eltorzult arccal, holtan feküdt a havon.
- Gyilkos vagy! – mondta a lovardatulajdonos a lánynak.
- Hiszen ez csak egy ember - hangzott a megvető válasz…