Történetek

Akkoriban a lényeg az volt, hogy ha nincs más, hát legalább 1 emberrel sokat beszélgessek. Ma, pedig már a sok emberrel keveset elven beszélgetünk. A mai embereknek egy közvélemény kutatás alapján az időből van a legkevesebb ez annak köszönhető, hogy mindenkinek megpróbálják tovább adni a mondanivalójukat, még ha tömören is adják elő magukat, még akkor is ez tovább tart, mint ha csak 1 embernek adnánk át bőven az üzenetünket...

Volt köztük egy éces gyerek is. Elkezdtek közelíteni Bobhoz, aki nem is gondolta mekkora bajba jutott. Megpróbáltak Bobnak beadni egy éces vérrel teli injekciót és ebben a helyzetben mentette őt meg George. Oda szalad, amikor meglátta mit akarnak csinálni Bobbal és ellökte a részeg embereket Bobtól, aminek következtében a tű beleszaladt George karjába, és innentől már nem volt mit tenni...

Az ajtó hangtalanul elvált a kerettől, ahol a hosszú égésnyom húzódott, és kitárult. Apró faforgács és szálkák potyogtak a földre, de az ajtó olyan halkan mozdult, mintha némító bűbájt szórtak volna rá.
Harry, Ron és Hermione besurrantak az üzlethelyiségbe, de mielőtt becsukhatták volna az ajtót, hosszú reccsenés hallatszott, ami az éjszaka csöndjében aggasztóan zajos volt...

A kedvenc képem eltűnt a falról. A képen egy kisfiú volt, aki egy égő ház előtt állt, ami ontotta magából a lángokat. A szüleim tudták, hogy ez a kedvenc képem mégis most leszedték. Amikor elértem az ajtójukat azt vettem észre, hogy dühös vagyok a szüleimre...

Valentin nap: mindenütt szerelmes párokat látok, szinte körülölel a szerelem, pedig páran undorodva néznek rám, mások csak elfordulnak tőlem. Egyedül vagyok, és közben megfulladok a tömegben. Elszomorít ez a látvány. Mindenki szerelmes és köztük én olyan magányosan sétálok végig az utcákon. Amerre csak nézek, mindenki vidám. Csak én vagyok szomorú. Valami nyomja a lelkemet. DE HÁT ÉN EGYEDÜL VAGYOK! ...

Három éve vagyok hajléktalan, azóta tiprom Debrecen utcáit keresve a megfelelő helyet, ahol megszállhatok valameddig. Mindig oda költözöm, ahol épp megtűrnek.
Jelenleg a vasúti pályaudvaron ütöttünk tanyát a fiúkkal. Geri, Karesz, Bacsó meg én. Most velük lógom. A hajléktalanoknak muszáj csoportokba verődniük, hogy megvédjék egymást, és hogy minél több ember legyen kéznél, ha balhékra kerül sor. A balhé alatt értendő az elbizakodott utcai nép kizsebelése, autófeltörés, közvetítés...

elen ugrottam és a földre vetettem magam a bárpult mögé. Liza halott volt. Amíg nézett ki az ablakon valaki egy hangtompítós, távcsöves puskával lelőtte. Azonnal meghalt. Pontosan szíven találta a golyó. Sajnos csak későn vettem észre, ezért már nem tudtam segíteni...

- Arthur, ez nem hivatalos megbízás – folytatta az igazgatónő. – Nincs köze a Főnix Rendjéhez, Mundungus bandájához azonban annál több.
Mr Weasley vonásai megkeményedtek.
- Hogy érted ezt?
- Pomona látott valakit az üvegházban, mielőtt riasztotta volna az őrszolgálatosokat. Egy kék taláros, csuklyás illető – talán az, akiről te is beszéltél, mikor Mundungus Fletcher…

Egy alak lépett ki lassan a kapun, s leereszkedett a lépcsőkön a járdára. Magas volt és vékony, csupán ennyit lehetett kivenni. Az alak a férfi felé fordult és megállt. Hosszú, földig érő fekete leplet viselt, fejét csuklya fedte. Arca nem volt, szeme helyén tátongó űr. A csuklyája alóli sötétségből jéghideg iszonyat áradt a világra...

Érkezésem alkalmából írtam egy rövid listát, amelyben kifejteném, hogy a magyarországi tartózkodásom során miket igényelek. Kérem, figyelmesen olvassák végig, mert ha ne talán valamit kihagynának a rendelésemből, akkor nem ugorhatok vissza csak úgy Floridába, hogy beszerezzem a létfontosságú dolgaimat...