Az egyezség

-Nem, nem és nem! Már ezerszer megmondtam, hogy nem adunk el semmiféle Információkat az Idegenekről! A mi célunk az hogy az emberek ne tudjanak meg semmit az itt történő dolgokról!
-Jó, elnézést ez csak egy ötlet volt!
-Már mondtam hogy neked nem az a dolgod, hogy ötleteke….
-Reméltem hogy nem felejtette el!
-Tudom, tudom!
-Tehát akkor milyen ötletnek tartja?
-Elfogadható!
-Köszönöm, akkor ezzel megszűnt az egyezségünk!
-Igen, igen!
-De ne feledje az akkori szavát!
-Ne beszélj nekem, eredj dolgozni!
-Még egyszer köszönöm! Este ugye nem és zárok?
-Nem, George elmehet!
-Viszontlátásra, minden jót! –És ezzel bezárult az ajtó! Egy magas, kopaszodó ember ült az íróasztala előtt, amin egy halom papír és egy mappa állt. A fejét fogta és gondolkodott. Kinyitotta a mappát és elkezdte belőle kipakolni a papírokat. A koszos mappa már régóta nem lehetett nyitva, mert a nyitása elég nehézkesnek bizonyult Bob számára. Amikor a kipakolt lapokat elkezdte nézegetni eszébe jutott valami. Kihúzta az asztal fiókját és elővett egy öngyújtót, a papírt szépen összerendezte majd az öngyújtóval, meggyújtotta a papírtömböt, végignézte az égés útját egészen belefeledkezett és csak akkor eszmélt föl gondolataiból, amikor a kezét nyaldosták a lángok. A félig leégett papír tömb a kukában landolt és ott elaludt a lángja csak egy utolsó mondat nem égett el:
És aki a szerződést megszegi annak…
De tovább már nem látszott semmi és lassan ezt a mondatot is elérte a parázs és elhamvasztotta.

Az ajtó bezárult és a kék takarító ruhában sétáló ember elégedetten távozott. Ahogy lépkedett a folyosón tekintetét a plafonra szegezve egyszer csak nagyon hirtelen megfordult, mint aki megérezte a rosszat. Hirtelen lebukott és elrohant a liftig a szemét végig a folyosó másik végében lévő ajtón tartotta, amin imént jött ki, a lift hívógombját nyomkodni kezdte veszettül és a lift csak nagyon nehezen érkezett meg. Az ajtó kitárult és bent két öltönyös ember, amikor az ajtó elkezdett kinyílni a kék ruhás ember elkezdett rohanni a lépcsőhöz. A lábát úgy szedte, mint aki a halála elől menekül rohant csak le és le 17 emeleten keresztül, lent kirohant az ajtón és az út közepén, elkiáltotta magát:
-AZ EGYEZSÉG!

A fekete öltönyös emberek a lifttel a legalsó szintre mentek és ott kirontottak az útra. Az út közepén egy csoport ember állt. Az emberek lefelé néztek megdermedve. Az úton csak egy kék munkás ruha volt és semmi más. Az öltönyösök mindenkit eloszlattak, megfogták a ruhát és visszamentek az épületbe. Beszálltak a liftbe és megnyomták a 17-es gombot. Kiléptek a liftből végig mentek a folyosón és bementek egy ajtón az ajtó mögött egy ember állt és tépkedte a haját:
-Tudnám minek kötöttem az egyezséget… Nem bírom már sokáig…
Bob az ágyán feküdt és alvás helyett gondolkodott, mint már 1 hónapja egyfolytában.
Az ágy mellett egy újság hevert, a címlapján: Újabb halálos baleset az Amerikai Titkosszolgálatnál e hónapban már 4-edszer. Bob magához vette az újságot, és olvasni kezdte. Amikor a cikk végéhez ért eldobta az újságot felkelt és elindult, hogy készítsen magának egy kávét. A hálószobából a konyháig tartó út elég nehézkes volt, mert át kellett haladni a gyermekszobán, ahol három kisgyerek aludt. A kávéfőző nem a megszokott helyén volt ezért egy kisebb csörömpöléssel sikerült csak megszereznie és forró vizet tennie bele. Leült az asztalhoz. Az asztalon ott hevert a friss újság, ami azt jelentette, hogy felesége már elment. Ez elég gyakran így volt, mert rendszeresen tornázott reggelente a felesége. Fellapozta a női magazint és olvasgatni kezdte. Közben a gyermekei szobájából zajt hallott gondolta csak a gyerekek zörögnek. Becsukta az újságot, felvette a kabátját és elindult dolgozni.

A buszmegállóban egy hölgy állt és éppen a kutyáját sétáltatta. A kutya mintha kiszagolt volna valamit, elkezdte kaparni a földet és közben fel-felnyüszített. Az ég hirtelen besötétedett. Bob felnézett és tudta. Megfordult és elkezdett rohanni egy lehetőleg eldugott helyre de nem sikerült, mert megbotlott. Az égen hirtelen feltűnt pár fényes csillagnak tőnő dolog. És egyre csak közelebb kerültek a földhöz. Bob feltápászkodott és szaladt. A kis kavics méretű tűzgolyók hihetetlen gyorsasággal csapódtak be a földbe. Némely autók üvegét törte be, némely a nyitott ablakokon berepült és meggyújtotta a függönyt. Az úton mindenki úgy rohant mintha itt lenne a világ vége. A tűz villámgyorsan terjedt a városban. Az emberek ruhájába is belekapott. Bob csak futott hiszen a tűzvész ellen nem tudott mit tenni! A tűzeső hirtelen alábbhagyott. A tűzoltók minden utcában oltották a tüzet. A mentősök sorra vitték be az embereket a korházba égési sérülésekkel ellenben az úton hagyták a halottakat mert csak lassították volna a munkát. Mindenki mentette, ami menthető. Aztán a tűz hirtelen alábbhagyott. Mintha egy falba ütközött volna megállt és nem terjedt tovább, viszont azon a területen minden robban, amin még tovább égett a tűz. A robbanások kis szilánkjai tizedelte az embereket az utcán, a házak romba dőltek és a tűz arénájában mindenki meghalt. Mire újabb tűzoltók érkeztek az óra már delet ütött és már szinte semmi nem maradt abból a városrészből, amin a tűzvész keletkezett. Bob állt a tűz előtt és csak nézte. Tudta ez az egész miatta van, amiatt a kis jelentéktelen egyesség miatt. Amikor végre a tűzoltók végeztek hazament. Otthon a gyerekei a TV-t nézték, és épp anyukkal beszélgettek. Mikor Bob belépett a gyerekek visítva rohantak oda hozzá. Bob felesége Mary lassú léptekkel oda sétált hozzá és sírni kezdett a férfi vállán, majd fülébe súgta:
-Azt hittem meghaltál…-A nő még jó pár óráig csak sírt és sírt. Bob felidézte azt a napot, mikor megkötötte azt az átkozott egyezséget.

Szép derűs nap volt nem volt egy felhő se az égen. A szél lágyan fújdogált a tavaszi nap esti órájában is. Az akkor még csak 21 éves Bob és George éppen indulnak a pénteki buliba, ahol a haverokkal isznak és cigiznek. Persze Bob nem szívesen ment csak George kedvéért, akivel megegyeztek, hogy egyszer elviszi őt ilyen buliba és hát ez volt az az egyszeri alkalom. A buliba akkor különösen sokan voltak és a nagy tömegben Bob elvesztette Georg-ot. Épp őt kereste amikor belebotlott egy nagyon csinos lányba aki már elég rég be volt szívva. De őt ez nem zavarta gyakran találkozott ilyen emberekkel. A csajt megpróbálta fölcsípni néhány elég lejárt szöveggel és sikerült meginvitálnia egy italra. Az ilyen bulikon nem kapható túl sok dolog a sörön kívül. A lány nem ivott sokat Bob pedig egyáltalán nem ivott. Ellenben volt ott egy fiú, aki a lány barátjának tartotta magát és neki egyből szemetszúrt Bob viselkedése. Ezért aztán hívta a haverjait, akikkel az volt a szórakozásuk, hogy vért vesznek egymástól és összekeverik azt. Volt köztük egy éces gyerek is. Elkezdtek közelíteni Bobhoz, aki nem is gondolta mekkora bajba jutott. Megpróbáltak Bobnak beadni egy éces vérrel teli injekciót és ebben a helyzetben mentette őt meg George. Oda szalad, amikor meglátta mit akarnak csinálni Bobbal és ellökte a részeg embereket Bobtól, aminek következtében a tű beleszaladt George karjába, és innentől már nem volt mit tenni. Még aznap este elment az orvosoz, hogy mit lehet ilyenkor csinálni. Az orvos úgy vélekedett, hogy ilyen esetben az emberek 99% meghal, de ő nem fog belehalni, mert a vére egy különös összetevőt is tartalmaz, ami nagyon kevés embernél van jelen. Bob borzasztóan érezte magát és kötött egy egyezséget George-al amiben az állt hogy mindenképen meg kell hálálnia ezt valahogy. És természetesen azt is kitalálták, hogy milyen dolgok történjenek akkor, ha Bob megszegi ezt az egyezséget…

Bob megint korán kelt tudta már elég sok dolgon túl van, és ezért nem kell már túlzottan félnie, ellenben tudta mi lesz a következő egyben utolsó pont. Az újság nem volt reggel ott mellette és nem hallotta gyermeki szuszogását a szobájukból. Amikor felkelt mindenen végig vágtatott. Bár tudta mi történt nem akarta elhinni. A ház teljesen üres volt érezte ez a napja borzasztóan nyomasztó lesz. Végigsétált az úton, amin egy lélek se járt a busz nem jött, a szél nem fújt, a nap nem kelt föl, a felhők nem mozogtak, az órák nem jártak, a lámpák nem égtek és a léptei nem hagytak nyomot. Lesétált a közeli tóparthoz és nézte mereven a tükörsima, mozdulatlan vizet. Leült egy padra megpróbált felkapni egy követ de mintha minden egyben lett volna és semmi sem változott. A szemét lehunyta és felidézte a büntetését:
Először is négyszer élje át azt a napot, amikor megszegte az egyezséget aztán nézze végig a pusztulását egy számára kedves helynek végül pedig álljon meg számára az idő és ne tudjon semmit tenni ezután...