Az élet iskolája 1-6. fejezet

1. fejezet : A kezdtetek kezdete


Lara másnaposan ébredt. Sajgott a feje, fájt minden porcikája. Gondolatai csak a tegnapi estén cikáztak. Igazán megszokhatta volna már, hogy minden szombaton így ébred.
Felkelt, körülnézett. Két testvérével nem volt külön szobája, csak egy kis zug, amit magáénak nevezhetett, de az épp elég volt ahhoz, hogy szabadnak érezze magát. Ruhái szanaszét, polcán több szerelemes tiniregény mellett J.K. Rowling Harry Potter kötetei. Ágya körül levő falat poszterek fedték, szekrényén róla és barátnőiről készült fotók. Mindent összevetve ez a kis ’’kuckó’’ nagyon otthonosan festett.
Lábra állása, és első lépései nem voltak a legsikeresebbnek mondhatóak, de Larának egyre csak a tegnapi szörnyű este volt a fejében…

Péntek este fél 8.
- Flor! Az anyád jó istenit! Fél 8 van, és te még mindig a tükör előtt nézegeted magad! – ordított magából kikelve Lara.
- Nyugi már! Nem értem mit idegeskedsz, nem vagyunk elkésve sehonnan! – mondta Flor hátsó fertáját méregetve.
- Nem a! Csak tudod én ma inni akarok, de ha nem érünk be időben a klubból, akkor a tervemből nem lesz semmi! – Lara bár kicsit megnyugodva, de még mindig dühösen nyögte ki a szavakat.
- Figyi, megvárnak minket, ebben biztos vagyok. Na, ne legyél már morci! Különben meg tök jól nézel ki – fejtette ki a lány, és egy cuppanós puszit nyomott barátnője arcára – kinek is akarsz ma tetszeni? Victor?
A lányokból kitört a nevetés. Ugyanis a Victor nevezetű fiút mindenki ismerte a városban. Nagy hírnevét többek között annak köszönhette, hogy 18 éves kora ellenére gyakran leállt egy-két nála jóval fiatalabb korú lánnyal. Ez alól Flor sem volt kivétel.
- Ne izélj mán! Most vissza se írt. – sajnálkozott Lara, és újait törögette.
- Akkor írj neki te! – bíztatta Flor.
- Na, én biztos nem nyomulok rá.

Lara és Flor egyforma magasságunk mellett több tulajdonságában is hasonlítottak egymásra. Mindkettejüknek sportos alakjuk, egyforma - popsijuk, - göndör fürtjeik, - pasikkal szembeni elvárásunk volt.
Persze ellentéteik is voltak. Míg Lara Lorn zöld szemmel, és szőkésbarna hajjal büszkélkedhetett, Flor Belson-nak mindezek barnában adatottak meg.
Még nyáron, Flor elkezdett járni egy bizonyos Rob Burn nevű fiúval. Habár a kapcsolat lengének indult, sokan nem is gondolták volna, hogy megéli a másnapot sem, szerelem lett belőle. Szóval, ezért augusztusban elkezdtek járni a Klub nevezetű helyre. Ez egy kisebb, de annál népesebb játékterem volt, tele fiúval, és minimális létszámú lánnyal. Azoknak is általában vagy volt barátjuk, vagy épp kiszemeltek valaki a társaságból.
Larának is volt pasija a nyáron, de ők már alig lépték túl az 1.hónapot, máris szakítás lett a vége. Hegs Kod a Klub egyik legmenőbb hímneműje. Szőke félhosszú haja, amit az óta már levágatott, csak úgy lobogott, mikor rohangált a focipályán. Gyakran szabályosan David Beckhamnak lehetett nézni. Vagy csak Lara nézte annak, ki tudja. Szóval tökéletes alakjával, szőke hajával, kék szemével, kiváló dumájával és minimálisnak kicsit sem nevezhető egójával a lányok kedvence volt. De mindegyiknek legörbült a mosoly az arcáról amikor belépett az ajtón Lara, mert Hegs csak őt akarta. Akkor minden olyan egyszerű, minden olyan tiszta és szép volt, míg Lara bele nem sétált abba a zsákutcában amit az emberek csak szerelem néven emlegetnek. Átadta magát az érzéseknek, és gondolta, hogy Hegs is ugyanígy van ezzel. De hát ugye, semmi sem egyszerű, szép és tiszta az életben. Mindennek egyszer el kell múlnia. Hegs lángja kihűlt, Lara pedig tovább égett a szerelem szítta tűzben.
Azóta már milliószor próbálta elfelejteni a kalandor fiút, de mindvégig sikertelenül.


2. fejezet : Péntek esti tánc


A lányok alighogy beértek a Klub ajtaján, mindjárt hagyták is ott a helyet Bob, Gabi és Sebi kíséretében. A közelben lévő piacteret szemelték ki ’’ kocsmának’’. Vettek két üveg rumos kólát, és mindenki elkezdte inni az adagját. Persze nem kellett sok idő ahhoz, hogy ezeket a fiatal szervezeteket megfogja az alkohol, és ittasan dülöngélnek egymáson.
Ez alól, csak Flor volt kivétel, mint sportoló kijelentett döntést hozott: nem fog egy korty pia sem legördülni a torkán, még ha ott is görbül meg.
Bob, a kissé pufók, szőkés hajú, zöld szemű és borzasztóan szabad szájú fiú, épp Sebivel, a Svájcból érkezett barna, pattanásos arcú gyerekkel mutatványozott.
- Úgy kábé minden hétvégén részeg vagyok! – újságolta Bob egyik lábáról a másikra ugrálva.
- És ez neked dicsőség? – vágott közbe Flor röhögve.
- Nem szívem! De muszáj ilyet tennem! – színészkedett a fiú és közelebb lépett a lányhoz.
- És miért is muszáj, drágám? – Flor láthatólag értette a játékot.
- Hát, mert te nem akarsz velem lenni…- dacos arcot vágva rácsapott Flor fenekére, aki ezt egy kisebb ’’pofonnal’’ viszonozta.
- De hát, tudod, hogy nekem ott van Rob…
- Ő nem mindig bánná... – Bob a szájára szorította a kezét, láthatólag elszólta magát.
- Ezt meg hogy érted? Léci, ha tudsz valamit, akkor mond el. – könyörgött a lány.
- Nem, nem is mondtam semmit…na, mi a helyzet srácok? Látom, jól megy a dolgotok… – lezártnak tekintette a beszélgetést, és odafordult az épp csókolózó Larához és Gabihoz.

Lara figyelte a többiek ténykedését. Jól megfogta a pia, érezte is a hatását, mert alaposan szédült. De jó kedve volt. Engedte a mellette álló Gabinak, hogy magához ölelje, az ölébe ültesse, és kezét a fenekén nyugtázza. Úgy gondolta, ha valami olyanra kerülne sor, amit estleg csak Gabi szeretne, úgyis le fogja állítani. Addig had élvezzék egymás társaságát. Legalább ő sem gondol addig Hegs-re.
A fiú egyik keze fel-le siklott a hátsóján, míg másik hasát simogatta. A lány átölelte a fiút.
,,Na, ennél többet nem fog kicsalni belőlem. Átöleltem. Kész. Semmi több… Mi csak barátok vagyunk, és… Ó, annyira hasonlít Hegs-re! Ezek a tulajdonságok… De mi csak…Mi csak…’’
Azon kapta magát, hogy Gabival szemben áll, hevesen csókolózik, és nem akarja abbahagyni. Mert jó, jó érzés.
-…látom, jól megy a dolgotok…- hallotta Bicók hangját.
Elengedte a fiú derekát, és kortyolt még egyet a piából, majd a többiekkel együtt visszaindultak a Klubba.
- Hé, szívem mi volt ez? Tegnap még Hegs után loholsz, most meg Gabi? Elvesztettem a fonalat! – Flor elvezette Larát a wc-ig, aki láthatóan, még arra sem volt képes.
- Nemtom. Ez csak úgy jött… Meeg miinden. Mondtam már, hogy elegem van Hegs-ből! Mert, mert… - Lara a megfelelő szavakat kereste – mert utálom, érted? Gyűlölöm! Mert azt hazudta nekem, soha nem akar engem megbántani, de mégis ezt teszi! Ezt teszi!
Lara átölelte barátnője nyakát, és síri kezdett.
- Jól van, tudom, egy marha! Érted? Nem érdemes miatta sírnod! Én szeretlek! – mondta őszintén Flor.
,,Utálom, mikor ilyen.. Mint a gyerek, akitől elvették a legkedvesebb játékát. Csak ez a játék itt egy fiú. Aki annyira önfejű, hogy … Na, majd beszélek én vele. Lara szeretlek!’’

- Szia Rob! – elengedte barátnőjét, és Rob után ment.

Milyen fura, mikor egy lány kezd felnőni. Amihez eddig felétlenül ragaszkodott, az az anyja és a babája. De érzi, most már érzi, hogy nem lehet egyfolytában az anyja szoknyája alatt, mert az már túl kicsi neki. Tudja, elő kell bújnia onnan, hisz kint, a nagyvilágban a szabadság és a szerelem várja. A szerelem, melyet a babájáért kap cserébe. És ezt az érzést nem adhatja meg más, mint egy fiú. És persze, csakis az a fiú, akit ő választ ki magának… Aki olyan, mit a Daliás Szőke herceg…


3. fejezet: Barátból vetélytárs

Lara másnaposan ébredt. Sajgott a feje, fájt minden porcikája. Gondolatai csak a tegnapi estén cikáztak. Igazán megszokhatta volna már, hogy minden szombaton így ébred.
Lábra állása, és első lépései nem voltak a legsikeresebbnek mondhatók, de Larának egyre csak a tegnapi szörnyű este volt a fejében…
,,Első dolgom felhívni Flort. Mi van, ha tegnap valami olyat tettem, amit… Úr isten! Én nyaltam a Gabival? Előbb elmegyek fogat mosni.’’
- Szia Flor! Figyelj, hogyan viselkedtem tegnap este? Flor? Léci, figyelj má! Flor, te sírsz?
- Tegnap, mikor már hazamentél, beszélgettem Rob-bal…
- Flor, kérlek, folytasd! Mit mondott?
- Lara, én azt se tudom mit csináljak most! Olyan rossz! Rob…Rob megcsalt!
Larában megfagyott a vér.
- Nem, az nem lehet! A disznó!
- Azt mondta nem is egy alkalommal tette ezt. És hogy ő sajnálja, de ez van. Érted, csak azt mondta, hogy ez van. És, hogy bocsássak meg neki, mert több ilyen nem lesz.. És, hogy ő szeret! Érted, azt merte mondani, hogy szeret!
- És megbocsátottál neki? – érdeklődött Lara.
- Nem. Nem is fogok. Ezt elhatároztam! Addig hozzám nem fog visszajönni, míg annyit nem szenvedett, mint én. – Flor már ordított a telefonkagylóba.- bocsi, most le kell tennem, puszi!

,, Hogy tehette ezt velem? Nem érez bele az én helyzetembe? Abba, hogy ez nekem mennyire fáj? És egyáltalán miért tette?’’
Flor lefeküdt az ágyára. Legszívesebben most rögtön elaludt volna, csak nem ment neki. Gondolatai egyfolytában Rob körül forogtak…Ahogy átöleli… Magához húzza… Csókolóznak… A haját simogatja… Hiányzott Rob… Úgy érezte legjobb lenne meghalni.

*


D.u.19:45



- Flor, biztos akarsz jönni? Itthon is maradhatunk. Tod, lányos party, szerelemes filmek, popcorn? – Lara egész délután barátnőjét vigasztalta, sikertelenül.
Flor fejrázása nemet jelentett.
- Ma bepasizok, és jól érzem magam! – Flor megmásíthatatlan döntést hozott.

Már az egész banda ott volt a Klubban. Lara nagy bánatára Hegs is.
Mindenki megkapta a szokásos puszi – adagját, kivéve Hegs. Lara utoljára szakításunk előtti héten csókolhatta utoljára.
- Mi a dörgés skacok? Rossz helyen ülök? – kezdett bele a beszédbe Bob, aki Gabi és Lara között foglalt helyet.

,, Borzasztó milyen hülyék tudnak általában lenni az emberek. Ez a Bob is! Erővel össze akar minket boronálni, mikor nem is illünk össze Gabival. Gabi olyan komolytalan és gyerekes, nem érdekli semmi az égvilágon. Ellenben én ennek a pontos ellentéte. Lehet, hogy Hegs kérte meg rá? Lehet, hogy elmondták, hogy tegnap hogyan viselkedtem, és Hegs kiakadt? Jézusom! Flor és Hegs beszélgetnek! Ne, ne Flor! Csak könyörgöm, ne cseszegesd avval, hogy kezdje már velem újra, mert még jobban megutál! Léci ne! Lara nyugi!’’

- Szia Hegs!- Flor elkapta a fiú karját – van kedved beszélgetni?
- Hát persze – Hegs-nek láthatóan tetszett, hogy egy csaj karon ragadta, és nem ereszti.
- Ne itt, mennyünk ki!
Flor az előszobát tartotta a legalkalmasabb helynek, itt nem egy árva lélek sem tartózkodott.
- Szóval miről is akarsz velem beszélni? – Hegs nagyon kíváncsinak tűnt.
- Hát, tudod, én és Rob szakítottunk. Te vagy az egyik legjobb barátja. Mit tudsz? – Flor felkészült bármire.
- Ja, erről akarsz beszélni? Hát Robbal már rég nem vagyunk a legjobb viszonyban.
- Csak léci, léci mond el, mit tudsz! – könyörgött a lány.
- Jó. Tényleg megcsalt, a diszkóban több alkalommal is. De azért mert ivott! Józanon nem tette volna meg! Hidd el! És azt is hidd el, hogy tényleg szeret!
- Tényleg? Akkor meg mért tette? Én nem tudok neki megbocsátani. – Flor erőt vett magán.
,,Nem, nem szabad gyengének mutatkoznom! Én különb vagyok nála! Különb vagyok Rob-nál!’’
- Kösz, hogy elmondtad.- egy puszival lezártnak tekintette a Rob- témát.
- Mond, jól vagy? Amúgy szívesen. Terád mindig van időm! – Hegs a szemébe nézett.
Flor fél pillanatig belebámult a kék szemekbe, de aztán…
,,Lara’’- gondolta.
Elkapta a tekintetét, és újból megszólalt.
- És, amúgy mi van veled csaj téren?
- Hát, semmi. Semmi változás. Kéne már egy csaj – Hegs szemei még mindig ott álltak, ahol Flor hagyta őket.
- Én tudnék neked szerezni egyet!
- Ki az? Kíváncsi vagyok!
- Hát, te is ismered. Nagyon is. Jártál is már vele…
- Meg szakítottam is. Lara… Kattanjunk már le erről a témáról! – Hegs ideges lett.
- Jól van. Én csak azt mondtam, hogy ő szeretne veled.
- Tudom én azt. De én nem akarok vele.
- És miért?
- Majd egyszer elmondom.- titokzatoskodott a fiú.
- Értem. Na, mindegy! Megyünk inni? – Flor nem firtatta tovább a témát.
- Te akarsz inni? – Hegs azt hitte nem hall a fülének.
- Ja, méne. Egyszer mindent ki kell próbálni, nem?

A tegnapi iszákos banda bővült Rob-al, és Hegs-el. A vodkásüveg kézről, kézre vándorolva kábította tulajdonosait. A pia fogyott, az emberek többsége önkívületen állapotba került.
Rob Larával beszélgetett, aki közben próbálta lerázni magáról Gabit, kevés sikerrel.
- Baszki, már azt sem tudja hol áll! – Rob elfordította a fejét Flor-ról. – Csak tudnám, mért csinálja?
- Nem tudod? Hát bosszút akar állni rajtad! – Lara táncba kezdett.
- Azzal, hogy ilyet tesz? – nevetett Rob – így csak magán áll bosszút.
- Meg majd rajtad is. – Lara olyan közel ment Robhoz, hogy csak ők ketten hallják ezt a mondatot - Összejön valakivel.
- Akkor asszem megvan az áldozata. Egyébként azt tesz, amit akar, mert engem nem érdekel!
Lara megfordult. Azt hitte, mindjárt elájul.
,,Ez nem lehet. Ilyen nincs! Hogy Flor és HEGS??’’

Ez az egész olyan volt, mint egy félresikeredett álom. Csakhogy ez a valóság volt.

Hegs Flor derekát átölelve magához húzta a lányt, aki kezét a fiú fenekére téve tovább folytatta a flörtöt. Fejük között egyre kevesebb lett a hely, míg végül a pár csókban ragadt össze.

Lara elindult. Menekülni próbált. El erről a szörnyű helyről. Eredetileg a Klubba, de csak ment, ment a lába után. Erős kéz elkapta a karját, és magához húzta. Csak szorította, és szorította. Nem engedte el. Rob hagyta, hogy a lány kisírja rajta magát…

Akit legjobban szeretsz, annak elnézed a hibáit, ballépéseit. És aki már nagyon sokat hibázott azzal mit teszel? Vajon megérdemli a bocsánatodat? Ezt csak akkor tudod meg, ha azt mutatja, hogy tanult a hibáiból…


4.fejezt: Üres a szív

Flor még soha életében nem volt ilyen kutyául. A szó szoros értelmében forgott vele a világ. Átballagott a kiskerten, óvatosan, vigyázva anyja virágaira, bevetette magát az ágyába, és délig fel sem kelt.

*

Lara 6-kor ébredt. Rögtön a tegnap este szörnyű pillanatai jutottak az eszébe. Megpróbált visszaaludni, de sehogyan sem jött alom a szemére.
,,Tegnap. Hegs és Flor. Flor és Hegs. Hogy tehette ezt velem? Hiszen tudta, nagyon jól tudta, hogy még mindig odavagyok Hegs-ért, és akkor is! Sőt előttem! És Rob előtt! És ez nevezi magát barátnőnek? És ez a Hegs! Kihasználja mindjárt a helyzetet, és rámászik! Mért nem megy ki a fejemből? Hiszen annyi szenvedést okozott már nekem. Mért?’’


Van olyan, hogy akkor is ragaszkodunk egy emberhez, ha az már millió szenvedést okozott nekünk. És miért tesszük ezt? Mert bennünk van az isteni szikra, a remény, vagy az önbizalom, mindenki máshogy nevezi, azt hogy azt hisszük képesek vagyunk változtatni. Vagyis az az ember képes értünk a változásra.

*

12: 03

Flor kinyitotta a szemét. Homályba burkot képek villantak át az elméjén. A tegnap este… A vodkás üveg… Rob… Hegs… és minden kavarog.
- Jó reggelt! Csakhogy felkeltél! Légy szíves lefáradni az ebédlőbe, mert ebédelünk. – édesanya hangja szólt, egy nagy oszlop frissen mosott lepedő mögül.
Ok, mindjárt, csak telefonálok egyet. – ásított Flor.
- Haló, csókolom! Tessék mondani, Lara otthon van? Beszélhetnék vele? – Flor soha nem akart még ennyire beszélni Larával, mint most.
- Haló! Ki az? – szólt bele Lara unott hangon a kagylóba.
- Szia, én vagyok. Csak azért hívlak… - kezdett bele Flor
- Úgy most őszintén mond, mit akarsz? Csak nem megkérdezni milyen volt a tegnap estém?! Mert, ha esetleg ez lenne a kérdésed, akkor tájékoztatlak, hogy nem épp a legjobb – Lara hangjában düh és méreg hallatszott, Flor megijedt.
- Figyelj, kérlek hallgass meg! Nem emlékszem mit tettem tegnap este. Semmire! Nuku. Érted? Légy szíves és mond el! – Flor őszintén könyörgött.
- Tényleg semmire sem emlékszel? Nekem kell elmondani? Tudod, sikerült a terved, felszedtél egy pasit!
Lara most már csak dühös volt. Flor-ra, de lehet, hogy saját magára is, mert most azért osztja ki a legjobb barátnőjét, azt az embert, akit a világon a legjobban szeret, amire egyáltalán nem is emlékszik. Amit józanon nem tett volna meg.

- Hegs. – Flor úgy nyögte ki ezt a nevet, mint aki halálakor az utolsó szavakat.
- Nahát, mégis emlékszel! – Lara nem akart ordítani, de ez csak úgy jött. Ő az efejta ordítást nem is annak hívta, inkább hangos felszólító beszédnek.
- Lara, én nagyon sajnálom. Én csak… Nem is tudom, hogy történt…Lara kérlek! – Flor belesírt a kagylóba.
- Mire kérsz? Na, ne bőgj már. Csak tudod mi a legszarabb? Akarod tudni? – Lara nem bírt magával – az, hogy te tudtad nekem mennyire fontos Hegs. Tudtad, és csak ott, a szemem előtt enyelegtél vele. És…
- Lara én… - szakította félbe Flor
- És a lényeg, hogy én mégis hiszek neked. Nagyon fájt ez nekem, olyan volt, mintha hátba szúrtál volna, de szeretlek, és nem akarok veled Hegs, egy olyan alak, aki meg sem érdemel engem, szóval őmiatta nem akarom, hogy mi összevesztünk, érted?
- Értem. Én is szeretlek. Tényleg nem tettem volna, ha… Többet az életben nem is iszom!

Lara és Flor kibékültek.
Szerelemben és barátságban is az a lényeg, hogy mindig meghallgassuk a másikat. És, bár, ha nem is értünk egyet, akkor sem eresztjük el egymás kezét…


5.fejezet: Dvd románc

Lara a vasárnap estéjét is a Klubban töltötte. Más dolga úgysem volt, és itt legalább nem zaklatták folytonosan a testvérei. Flornál ilyenkor nem volt szokás bejönni, nem is rá várt. Sokkal inkább egy másik személyre. Meg is könnyebbült, amikor megjelent az ajtóban egy hórihorgas, barna hajú, hasonló szemű, kifejezetten jó képű 18 éves srác.
- Á, szia Rob. Hogy vagy? –köszöntötte Lara.
- Hello. Kösz, meg vagyok. Ezt inkább nekem kéne kérdezni tőled. – folyatatta a csevelyt a fiú, és egy puszit nyomott a lány arcára.
- Tűrhetően. Ma felhívott Flor, és kibékültünk.
- Mit mondott? – érdeklődött a fiú.
- Azt, hogy nem emlékszik semmire. De végül kinyögte, hogy mégis, és, hogy adjak má bocsit neki. Nem tudtam mit tenni.
- Tényleg megbocsátottál? – a fiú a szemeit fürkészte.
- Ige…Nemtom. Elég geciül esett az, amit akkor ott tett. De mit tehetek? Ha ő akart vele, akkor itt én már kevés vagyok. Meg amúgy is tudom, hogy Hegs már nem akar velem összejönni.
- Nem értem miért…Ő is még gyerek. És az ő véleménye is gyorsan változik.
- Jól van, ne beszéljünk már erről. Unom ezt a témát. Unom magam, amikor itt van Hegs, és akkor is mikor nincs. – Lara szívből mondta ezeket a szavakat.
- Jobb elfoglaltságot kell találnod, mint állandóan azon enni magad, hogy miért is nem jártok már.

Rob mindig okosakat tanácsolt, ezért is bírták nagyon sokan. A többiek ellenállhatatlan sármáért voltak oda. Ő volt az az ember, akire minden fiú felnézett, mint példaképre, többek közt azért, mert nagy nőfaló hírében állt. Nem volt olyan lány, aki nemet mondott volna neki. Larának is kifejezetten tetszett, csak eddig nem merte beismerni. Mindig úgy nézett rá, mint a legjobb barátnője pasijára, aki csak barátként kerülhet szóba nála.
- Például? Mondj egyet! – Larának semmi nem jutott az eszébe.
- Hát sport – Lara furcsa pillantására hozzátette – vagy nézz filmet.
- Ez-az! Vannak jó dvd-id? Jaj ne!
- Vannak. Mi az ? – nem kellett hallania a választ, hogy tudja mi történt: Hegs megérkezett.
- Na csá, én mentem! Majd holnapra hozz egy- két dvd-t, ok?
Rob a lány után rohant.
- Nem mutathatod magad ilyen gyengének! Maradj!
- Nem is azért megyek el, mert félek, hogy elpityergem magam, vagy esetleg valami ilyesmi. Csak nem akarom látni, mert akkor lehet, hogy ki tudná belőlem üldözni azt a kemény gyűlöletet, amit most iránta érzek.
- Jó, akkor én is megyek veled. Hazaviszlek jó? Vagy eljöhetnél dvd-zni.
- Hozzád? – csodálkozott Lara.
- Hát nem is öreganyámhoz! Na, gyere. Beszélgetünk. Tudod mi barátok vagyunk. – Rob biztos volt abban, hogy rá tudja beszélni.
- Jó, megyek.
Autóba szálltak és elkocsikáztak Rob-hoz. Lara már korábban is járt álla dvd-zni. Tudta, hogy Rob-nak kis négyszögletű szobája van, egy nagy ággyal, egy dvd lejátszóval egy tévével, és ehhez egy nagy zsák dvd- filmmel.
- Szóval mit nézne szívesen hölgyem? – kérdezte kedvesen Rob.
- Ha lehet uram, valami horrort!
- Talán szeret félni?
- Ó, nagyon! Félelem az egész életem. – röhögött a lány.
- És mitől félsz most? – Rob leguggolt az ágyra.
Lara elgondolkodott.
,, Mitől? Jelenleg? Attól, hogy ha mi így folyatatjuk ezt az egészet, akkor nem bírom sokáig türtőztetni magam, és megcsókollak…’’
- Hát…Most így nemtom. – hazudta a lány
- Vagy csak nem akarod mondani. – állapította meg a fiú és felkelt, hogy keressen valami fimet.
- Nem csak… - kezdte Lara.
- Tudod, nem lenne ennyi gondod az emberekkel, ha kicsit bátrabb lennél a dolgokban. Érted mire gondolok? Nem kell minden érzésedről beszámolnod, mert nem vagyok a fiúd.
- Hát nem… - Lara nem érezte olyan bölcsnek amit mondott, de valamit muszáj volt kinyögnie.
- De még lehet, hogy lehetek. Szerinted, lenne esélyem? – viccelődött a fiú.
- Hát az attól függ… Szeretnéd, ha lenne? – kérdezte a lány.
Rob elindított egy filmet, majd leült a lány mellé. Közel, szorosan mellé, és a fülébe súgta :
- Nem szeretném, én AKAROM!
- Lehet, hogy megkaphatod – suttogta a lány.
Rob megsimogatta a Lara haját, egy puszit nyomott az arcára majd a vállára tette a kezét, úgy ölelte át. Nem szóltak. Egyikük sem szólt. Úgy érezték a csend mindent elmond helyettünk. Így nézték végig a filmet.
Mindketten tudták: legjobb lesz, ha várnak…