Történetek

Gyűlölöm a srácot, kit még kedveltem. Egy pillanat műve volt az egész és én már nem szeretem. Gyűlölöm, hogy olyat terjeszt, ami nem igaz, hogy olyat gondol mi sosem játszódott le bennem...

Puha csókját éreztem az ajkamon, érintésével lángra gyújtotta testem, lágyan érintett, leheletével csókolt, s tudtam életem legszebb szeretkezése lesz ez. Kigombolta a pizsim gombjait és megcsókolta cicijeim csókra éhes kis pöckeit, majd lejjebb és lejjebb, isteni volt minden érintése, minden csókja, s mikor a szemembe nézet; ahogy szemembe nézett, égett, lángolt tekintete...

Éppen a kellemes kikapcsolódáson járt az esze, mikor az egyik használaton kívüli bűbájtan terem előtt elhaladva furcsa hangokra lett figyelmes. Megtorpant és közelebb ment az ajtóhoz. Most már világosan hallotta a jajgatást, a szipogást és az otromba nevetgélést. Valakit éppen vernek, talán a mardekárosok „avatnak” egy mugli származású gólyát? – gondolta Harry, de egy percig se teketóriázott...

Számomra alapszabály, hogy senkit sem szabad erőltetni a szerelemben, s mint ahogy azt már oly sokan megmondták előttem: a szerelem olyan, mint egy virág. Ha bimbózáskor nyílásra erőltetjük, elszárad. Így hát nem marad más, minthogy várok türelemmel, s csendben szemlélődök. Várom, hogy ki mit szól hozzám. Furcsa férfi taktika ugye? ...

A kék fény forrása egy patkó alakú tárgy volt, amely egy hatalmas sziklatrónus tetején ült. Büszkén, fenségesen, akár egy király. Bálványozva figyeltem, és éreztem torkom teljesen kiszárad, a hátamon a hideg járt pergő táncot. Felmásztam a trónusra, és közelebb léptem. A tárgy gyönyörű kék fénye hívogatóan hullámzott előttem, és minden gondolatot kitörölt a fejemből. Halk susogások léptek a helyükbe, vedd el… nagyon akarod… érintsd meg… csak a tied… birtokold!!!

utsz, mint valami őrült... bele az éjszakába.... nem érzel semmit a külvilágból, csak magad vagy, és az érzéseid... már túl sok ahhoz, hogy rendesen feldolgozd... az élet kegyetlen, a mérleg nem igazságos, neked a szenvedésekből túl sok jutott... talán isten elbénázta, és túl sok súlyt rakott a mérleg azons erpenyőjébe, amit te birtokolsz...

Victumnak egyszerű volt a hirtelen felállított terve: Szó nélkül nem hagyhatja ott a férfit, ezért gyorsan kigáncsolja, és futásnak ered, ahogyan bír. Azzal viszont nem számolt, hogy ellenségének komolyabb tervei vannak vele, ezért meglepődött mikor Ternoss a tarkójánál fogva a földhöz teremtette. Arca és bal tenyere elég sok horzsolást szenvedett az esés miatt, Vic mégsem szólt egy szót sem. Ha most felordít a fájdalomtól, akkor Ternoss elégtételét érezné, és joggal nevezhetné selejtnek......

A kórházban ébredt, első mozdulatként, a hasára tette a kezét. Nem mozgott, nem érezte. Hol van?! Mi történt vele?! Kezével kereste a hívógombot, hátha a nővér tudja kérdéseire a választ. A kérdéseit nem válaszolhatja meg, hangzott a felelet, azonban a doktor úr azonnal itt lesz és mindent elmond. A férje, pedig úton van már...

Hidrogénszőke libák áradata kapott el, s az olcsó kölnik fojtogató szaga töltötte meg a helységet. "Nem csodálom, hogy elszáradnak ezek a virágok." - jegyeztem meg, miután elvonultak. Sokszor hallani, hogy még ahhoz sem nagyon értenek, amivel elvileg a munkájukat kell végezniük...

A tudósaink szerint beléptek a hipertérbe, még mielőtt a hőkövető rakéták elérhették volna őket. Ezután, több mint ötven évig nem hallottunk róluk, de 12 órával ezelőtt értesítette a Hadsereget a Légfigyelő Hálózat, hogy azonosítatlan repülő tárgyak fognak az atmoszférába lépni. Azt állítják, hogy az űrhajók erősen hasonlítanak azokra az űrrepülő gépekre, amelyekkel a Mopszok több, mint fél évszázada távoztak...