A Mopszok visszatérnek #1

Ott álltak ketten, és a holdat nézték, amely furcsa narancsszínben játszó sugaraival, befedte az épületek tetejét. Az idősebbik macska, most a nála jóval fiatalabb segédje felé fordult. Vállán megcsillantak a rangjelzések a holdfényben.
- Mennyi időnk van még? – sóhajtott fel.
- Hozzávetőlegesen 72 óra, uram.
- Azt hiszem rosszra fordulnak a dolgok. – mondta elgondolkozva az idősebb macska.
- Igen uram, de hogyan tértek vissza?
- A Mopsz mindig is olyan faj volt, aki a végsőkig küzd, és ha látja hogy nem menekülhet, akkor annyi ellenséget visz magával a halálba, amennyit csak tud. Valószínűleg, ennek a kitartásnak köszönhetjük, ezt a sajnálatos visszatérést.

A kisebbik macska, szólásra nyitotta száját, de aztán meggondolta magát, és inkább nem mondott semmit. Az öreg észrevette a kismacska tétovázását, és azt mondta hogy nyugodtan kérdezzen csak.
- Uram, néhányan azt beszélik, hogy a macskák egykor az emberek szolgái voltak, hogy emberekkel éltek együtt, és tisztelték egymást.
Erre a kérdésre nem számított.
- Az információink meglehetősen hiányosak abból az időből, de amit tudok, azt elmondhatom neked is. – tekintete ismét a holdat fürkészte és látszott rajta, hogy megpróbálja összeszedni a gondolatait.
- Nos, mint azt bizonyára tudod, a macskák, eleinte nagyon fejletlenek voltak. Négy lábon jártak, és nem voltak képesek úgy gondolkodni, mint az emberek. Bizonyos szinten a macskák is gondolkodó lények voltak, de soha nem tettek szert olyan intelligenciára, mint az emberek. Aztán jött a 3. világháború. Az Egyesült Államok, szinte a teljes fegyverarzenálját felhasználta az ellenségei elpusztítására, de ekkor, az eddig a magát, az Egyesült Államok szövetségesének valló, Fehér Oroszország, semmisnek nyilvánította, a 2058-ban aláírt nyilatkozatot, melyben szövetséget kötött az USA-val.

Ekkor az Egyesült Államok, maradék fegyvereit Oroszország ellen irányította, és ez súlyos hibának bizonyult. Az oroszok, bevetettek egy új biofegyvert, aminek a tesztelését, még be sem fejezték. Az Egyesült Államokban, az orosz rakéták becsapódása után, alig 1,2 millióan maradtak életben, de ők is csak néhány napig. Az orosz biofegyver által elterjesztett vírus mutálódni kezdett, és az Egyesült Államok hamarosan eltűnt a térképről. Így ment ez néhány hónapig, de a vírus, Európában is felütötte a fejét. A tudósok eleinte úgy hitték, hogy megtalálták az ellenanyagot, de ez is csak néhány nappal hosszabbította meg a fertőzött emberek életét. Ekkor a föld 205,6 milliónyi, maradék lakossága, pontosan 27 nap alatt kipusztult. Az állatokat is nagyon megtizedelte a járvány, nagyrészt az emlősöket, és a hüllőket, de a szárnyasokat sem kímélte meg. Az állatok, különösképp a kutyák és a macskák között, akadtak olyan példányok, amelyek le tudták küzdeni a betegséget. Érdekes módon, a legtöbb fennmaradt kutya, Mopsz fajtájú volt. A macskáknál nem lehetett ilyen világosan elkülöníteni az uralkodó fajtát, mert a legtöbb keverék volt azok közül, amelyik túlélte.

Szerencsére véglegesen egyetlen állatfaj sem pusztult ki. Ezután kezdődött a változás. Valószínűleg, vagy a biofegyver okozta az átalakulást, vagy valamilyen általunk ismeretlen ok. Nem tudjuk pontosan. Erre mind a mai napig nem derült fény. Ahogy annak idején a vírus, ugyanúgy az állatok is mutálódni kezdtek. Eleinte nem volt észrevehető változás, de az évek során, egy re okosabb és ügyesebb kölykök jöttek a világra. A kutyákon, és a macskákon kívül a legtöbb állat, ugyanazon a tudati szinten maradt, mint a világháború előtt, és a tudósaink úgy gondolják, azért mert a kutyák, és a macskák vérében különleges antitestek vannak, és ez lehetővé tette a változást. A kutyák, és a macskák, egyre fejlettebbek lettek, mígnem lassan kezdtek olyanná válni, mint az ember. Megnyúlt a gerincük, és idővel két lábra álltak. Néhány évtized múlva, bebizonyosodott, hogy a macska, és a kutya, még az embernél is tanulékonyabb. Elkezdték átvenni az emberek gondolkodásmódját, hamarosan dolgozni kezdtek. Újjá építették a háborúban lerombolt épületeket, majd beindították a gyárakat, és erőműveket. A kutyák sokáig békében éltek a macskákkal, és hamarosan magalakult a Mopszok által vezetett Nemzetközi Hot Dog Párt. Még ebben az időben is sok különféle kutya élt a Mopszok között, de a Mopszok, jókora erőfölényben voltak, így ők intéztek minden hivatalos ügyet. Egy ideig úgy tűnt, hogy a föld újra felvirágzik. A Mopszok után, néhány hónappal, a Macskák is megalapították pártszervezetüket, a Fonalgombolyag Pártot. Ezután, a két nemzet, évekig együtt kormányozott. Ekkor történt meg a baj. Megjelent, egy ismeretlen faj, aki látszólag azt tűzte ki céljául, hogy szétzilálja mindazt, amit a Mopszok, és a Macskák, közös erőfeszítéssel létrehoztak.

Viszályt szítottak a két vezető párt között, akik erre egymás ellen fordultak, és nyíltan fegyverkezni kezdtek. Természetesen atom, és egyéb tömegpusztító fegyvereket nem vetettek be, mert az emberek hibájából tanulva, nem sokkal a két párt létrejötte után, aláírtak egy szerződést, melyben kikötötték, hogy minden atomfegyver projectet leállítanak. Egyik faj sem akarta megszegni ígéretét, ezért más választásuk nem lévén, jobbára kézi- és egyéb tömegpusztításra alkalmatlan fegyverekkel voltak kénytelenek fegyverkezni. Tudni kell, hogy a föld lakossága ekkor, alig érte el a huszonhárom millió főt. Az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek voltak, így egyik nagyhatalom sem volt képes megnyerni a háborút. Hónapokig véres csatározások folytak a hatalom megszerzése végett, és végezetül a Macskák megsemmisítő vereséggel sújtották a Mopszokat. Ekkor a Mopszok, találékonyságukat, és elszántságukat bizonyítva bevetettek egy mindeddig titokban fejlesztett technológiát, és elmenekültek. Ez a technológia nem volt más, mint egy nagyszabású űrhajóproject. Azt még mind a mai napig sem tudjuk hogyan voltak képesek észrevétlenül kifejleszteni egy ilyen technikai csodát. Amikor a Macskák értesültek, hogy a Mopszok menekülni akarnak, természetesen kieszeltek egy tervet, amivel megállíthatnák a Kutyák szabadulását. Azt tervezték, hogy a nagy hatótávolságú légvédelmi ágyúikkal egész egyszerűen lelövik az űrhajókat, és majdnem sikerült is nekik. Több ezer apró, patkóalakú űrhajó emelkedett a magasba. Néhányukat sikerült leszedni, de a többiek köddé váltak.

A tudósaink szerint beléptek a hipertérbe, még mielőtt a hőkövető rakéták elérhették volna őket. Ezután, több mint ötven évig nem hallottunk róluk, de 12 órával ezelőtt értesítette a Hadsereget a Légfigyelő Hálózat, hogy azonosítatlan repülő tárgyak fognak az atmoszférába lépni. Azt állítják, hogy az űrhajók erősen hasonlítanak azokra az űrrepülő gépekre, amelyekkel a Mopszok több, mint fél évszázada távoztak. Az űrhajók számát, hozzávetőlegesen 15000-re becsülik. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az hogy ezek az űrhajók nagyjából 12-szer akkorák, mint azok, amelyekkel elmenekültek. Ez arra enged következtetni, hogy nagyjából huszonötször annyian ülnek egy űrhajóban, mint a meneküléskor. A második legnagyobb baj pedig az, hogy a légvédelmi eszközeink mit sem érnek ellenük. Megpróbáltunk kilőni néhányat a Mopszok közül, de amikor észlelték a veszélyt egyszerűen irányt változtattak, vagy valamiféle, számunkra eddig ismeretlen lézerfegyverrel megsemmisítették a rakétákat, még mielőtt a közelükbe érhettek volna. Az érkezésükig nagyjából 72 óra van vissza, ugyanis nagyon lassan közelednek, a szakértők szerint azért, mert ezek az űrjárművek a nagyságuk miatt lomhák is egyben. Na de minek is untatom a részletekkel, hiszen ezeket maga is tudja igaz?
A kismacska tétovázva válaszolt.
- Nem minden részlet volt eddig ismert számomra Uram. Szeretném megköszönni, hogy megosztotta velem a gondolatait.
Az öreg elnézően mosolygott a segédjére, majd megfordult, és farkát csóválva visszaindult a bunker oltalmazó mélyébe. A kismacska még egyszer felnézett a holdra. Szemében megcsillant a rettegés. Így állt néhány percig, majd összerázkódott mint aki álomból ébred, és vissza sietett az óvóhely megnyugtatást sugárzó gyomrába. Miután belépett, visszafordult, és gondosan lezárta maga mögött a pneumatikus ajtót.

***

Valahol a világűrben, nem is olyan messze a Földtől, egy ravasz tekintet figyelte a monitorok, és érzékelők sorát. Tudta, hogy ha hibázik, akkor mindannyian meghalhatnak. Hosszas vitatkozást követően, abban egyeztek meg, hogy a vezérhajó, 250 kísérőhajóval együtt, mintegy 2,8 űrmérfölddel megelőzve a többieket, előremegy, és egyrészt felderít, másrészt biztosítja a terepet. Nem voltak túl messze a többi űrhajótól, ugyanis 2,8 űrmérföld, az 1,5 földi. Úgy vélték így a legbiztonságosabb. Nem tudhatták mennyit fejlődtek a Macskák az elmúlt fél évszázadban, így az esetleges csapdák kivédése végett, úgy vélték jobb ha előre küldenek egy kisebb hadosztályt. Tudták hogy nincs félni valójuk. Az elmúlt 20 évben, olyan idegen technológiákra és idegen-életformákra tettek szert, amelyek szinte legyőzhetetlenné tették őket. Miután ellenőrizte az összes érzékelőt és mindent rendben talált, újra megpróbált kapcsolatba lépni „nyávogós népség” – gel. {Csak magában hívta őket így, mert a felettesei mindennemű csúfolódást keményen megtoroltak}.

Beállította az adóvevőt, hogy minden lehetséges frekvencián sugározzon, és elindított egy előre rögzített üzenetet. Nem volt abban az üzenetben semmi különleges. Még a felettesei készítették. Arról számol be, hogy a Mopszok hajlandók tárgyalni a békekötésről, amennyiben békességben fogadják őket a Földön. Ahogy számított rá most sem kapott választ. Érzékelői hirtelen villogni, és csipogni kezdtek, és ő egy lusta pillantással megállapította, hogy néhány rakéta tart feléjük. Tovább nem is foglalkozott a lehetséges veszéllyel, mert tudta, hogy a biztonsági lézer majd kiiktatja őket. Úgy gondolta, hogy ez egyértelmű nemként értelmezhető, és ezt jelentette is főnökeinek, a belső hálózaton keresztül. Figyelmesen hallgatta a fülhallgatóján érkező választ, majd életbe léptette a B-tervet. A B-terv, egy másik előre rögzített üzenetből állt, amelyben azt közölték, hogy amennyiben nem kapnak semmiféle választ, abban az esetben megindítják a földre szállást, és minden életformát, amely szövetségben áll a macskákkal, kipusztítanak. Most már remélte, a fenébe is, akarta hogy kapjon valamiféle visszajelzést. Bármit. Egy aprócska kis jelet. De a műszerek némák maradtak.

15000 űrhajó tartott a Föld felé, készen arra, hogy revansot vegyen az egykori vereségért. Az egyetlen dolog, ami megállíthatta volna őket, egy rádióüzenet lett volna, ami sehogy sem akart megérkezni…