pantera - floods

nem értek annyira angolul, hogy első hallásra lefordítsak egy számot. lehet, hogy totál másról szól. de én erre asszociáltam.

február....
nem vagy magadnál... érzelmi káosz tombol a lelkedben, a téged ért események kiszaggatják a bensődet, már nem férnek el benned, ki akarnak törni belőled... úgyhogy csak mész a kihalt utcán...

furcsa éjszakai városi fények világítanak... lila az ég, és narancssárga alatta a város... neonlámpák égetik a szemedet.... üres villamosokból kiáramló éles fehér fény... gyárak kitört ablakai, üresen tátóngó sötét titkokat rejtő ablaknyílások... de te csak mész tovább...

totál csend van, csak néha hajt el egy autó, egyedül vagy a magányodban, kimerült vagy, és csak mész, botladozol előre...

emészted a téged ért dolgokat, amik annyira lesokkoltak... bevillannak a képek... egy-egy pofon... állati dühtől eltorzult arc... női sikolyok, üvegcsörömpölés, káromkodás, erőszakos lihegések, állati hangok, a verejték tipikus bűze, áporodott dohszag... de csak mész és mész....

néha megállsz, és minden olyan messziről jön, a régmúlt emlékei, amiket olyan jól magadba szorítottál, de most előjönnek, és furcsa vízióként éled meg... félig a jelenben, fél lábbal a múltban vagy, és csak mész, és botladozol...

beteltél, már túl sok fájdalom ért... mint egy szivacs, ami túl sok nedvességet szívott magába, és már nem fér bele több víz.... most inkább kibocsájtanád magából... egy idő után kiérkezel a városból, amit csak annyiben érzékelsz, hogy a sima aszfaltuat felváltja egy göcsörtös, ocsmány puszta.... esik az eső, valahol a távolban vihar van... a hangja tompa zúgásként ér el az agyadba... éles tompaság uralkodik rajtad... teljesen elázol, a hajad és a ruhád a testedhez tapad, most mázsás súlyként éled meg, de csak mész, mész tovább...

futsz, mint valami őrült... bele az éjszakába.... nem érzel semmit a külvilágból, csak magad vagy, és az érzéseid... már túl sok ahhoz, hogy rendesen feldolgozd... az élet kegyetlen, a mérleg nem igazságos, neked a szenvedésekből túl sok jutott... talán isten elbénázta, és túl sok súlyt rakott a mérleg azons erpenyőjébe, amit te birtokolsz.

mocsaras vidék... mész, és néha el-elsüllyedsz... talán elért a vég.... talán itt a befejezés.... megérkeztél... de hová? nem ilyen befejezésre gondoltál, hiszen ez nem méltó hozzád.. bevillan egy-két mosoly, amit kaptál az életben, egy ölelés, egy forró csók, egy szenvedélyes szeretkezés emlékfoszlányai, de hamar elhalványulnak, a káosz eluralkodik rajtad, és te csak mész....

égeti a fájdalom a lábadat, izmaid megálljért parancsolnak, de nem érdekel semmi... nem akarsz megállni, egy végső rohanást akarsz. már annyi benned az érzés, hogy kiüresít... nem megy, nem tudod tovább csinálni, a világ kitaszított.... nem látod a fényt, mindenki elhagyott, túl sokat tapasztaltál ahhoz, hogy lásd a szépet. de te csak mész és mész a semmibe, ami felejtéssel, végső megnyugvással kecsegtet (ha a halálod után tényleg megnyugodhatsz).

már bőgni sincs erőd.... nincs erőd semmihez... nem tudod folytatni, korán kiöregített a kegyetlen Élet.... eső mossa az arcod... a hajad kuszán az arcodba tapad, alig látsz valamit, a szemeid feldagadtak a sírástól.... csenevész cserjék, tüskés ágak szaggatnak, minden összeesküdött ellened... de te csak mész tovább, előre a végtelen semmibe...
egyszerre vagy teljesen üres és tele érzelemkkel... elérkeztél arra a pontra, ahol az ellentétek egyesülnek... itt a vég, de még egy kicsit húzzák az időt a titokzatos erők.... nem tudsz megállni...

a városi fényeket rég elhagytad már, csak az újhold gyér fénye világít.... egy csatorna mellé érsz... belegázolsz, a hideg víz marja a sebeidet... de nem állsz meg, nem állhatsz meg, muszáj tovább szaladnod....

bár nincsen erőd, még is tele vagy, és ezt ki kell ürítened... talán nem megy, de te nem gondolsz semmire... egyszer úgyis kimerülsz.... lerogysz, és nem tudod folytatni tovább..... csak fekszel a vízben, a sárban, arcod, egész tested saras, ruhád foszlányokban a testeden, de te csak fekszel, és hagyod, hogy az eső és a sár elegyedjen sós könnyeiddel, amik újból előtörtek, hogy egy búcsúmenetet fussanak az arcodon...