Lányoknak rólunk II.

Az előző írásomra szerencsére sokan reagáltak, s mind bátorító és kritikus hozzászólások is születtek. Ennek kimondottan örültem, s úgy döntöttem, hogy bár ha nem is lesz katartikus a befejezés, folytatom a történetet és megfigyeléseimet.

Sajnos az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy az ex barátnőmmel ( ő dobott engem... bár nem kimondottan tartom fontosnak, hogy ki kezdeményezte a szakítást, elvégre, ha egy kapcsolat nem működik az egyik részről, akkor a másik félnek is csak jó ha vége ) újra függő kapcsolatba kerültem. Nagyon kényelmetlen helyzetbe kevertem ezzel magam: néha rám jön az öt perc és olyankor, mintha csak most lennék először szerelmes, úgy rajongok érte, de van úgy, hogy elfog a kétely, hogy helyes lenne-e újra viszonyba kerülni vele, s nekem gyakran úgy tűnik, hogy ő nem is akar belemenni újra egy komoly kapcsolatba. Szóval fél lábbal itt fél kézzel ide, fél kézzel pedig Melindába kapaszkodom és várok, hogy vajon ki mutat nagyobb "hajlandóságot". Patt helyzet, s egyben a legkellemetlenebb.
Számomra alapszabály, hogy senkit sem szabad erőltetni a szerelemben, s mint ahogy azt már oly sokan megmondták előttem: a szerelem olyan, mint egy virág. Ha bimbózáskor nyílásra erőltetjük, elszárad. Így hát nem marad más, minthogy várok türelemmel, s csendben szemlélődök. Várom, hogy ki mit szól hozzám. Furcsa férfi taktika ugye? Pedig szerintem ez egy alap dolog: a pasi kezdeményez, mert ugye ez a társadalom által az emberekbe sulykolt formula, majd a lány - ha akar - hajlandóságot mutat, s kezdődhet a lényeg; a randizások meg a komolyabb ismerkedés.

De nem vagyok erkölcscsősz, így hát a lelki mondanivaló levonását rátok bízom, én csupán elmesélem, miként, s hogy jártam el. Ember vagyok, hibázok, s a következményekből természetesen levonom a jó vagy rossz tapasztalatokat. Ami jelenleg még csak negatív lehet, lévén, hogy ilyen függő kapcsolatban lenni szörnyű érzés. Nem tudod pontosan, hogy mit is jelentesz a másiknak. S bár többszöri kérdésemre is azt mondta, több vagyok neki mint egy barát, kénytelen voltam feltenni a számomra szürreális kérdést, hogy: "Járunk?" (Persze nem ilyen vulgárisan.) próbáltam elkerülni ezt a ’fogódzót’ de más választásom nem volt. Vagyis lett volna, de mint amint azt már feljebb írtam, emberek vagyunk, ha az események velünk történetnek nem tudjuk egy külső személy szemszögéből vizsgálni az eseményeket. Vagy csak mi pasik nem vagyunk a szerelemben előrelátóak? Nem tudom... A végeredményen végül is nem változtat semmit. Melindával jóban vagyok, az exemmel is, de mégsincs minden rendben.

Sokszor úgy állítják be a pasikat, hogy nekik tökre nincsenek mélyebb érzéseik. De most mégsem tudom hova tenni őket. Na mégegy cáfolat a TV show-k által sugallt hülyeségekre.
Közben pedig figyelemmel kísértem egy osztálytársam párkapcsolatait. Kéthetente másik csak. Na jó kicsit vonatkoztassunk el attól, hogy valóban szerelmes-e vagy sem, s koncentráljunk a hogyanokra. Tehát; hogy lehet, hogy neki kéthetente sikerül az, ami másnak 8kötzük nekem) csak olyan ritkán. Nem tartom magam Casanovának, de nem is vagyok egy Quasimodo. Van humorérzékem, stílusom, a megjelenésemre is adok. S bár nem öltözök mindig a napi divatnak megfelelően, mégsem vagyok egy konzervatív ember. Vagy mégis? Nekem is csak annyit kellene tennem, hogy térdközépnél hordani egy övtáskát, felzselézni a hajam úgy, hogy eső esetén még esernyő se kelljen, mert vízhatlanná teszi a sok cucc a fejem?

Aki most arra gondol, hogy az osztálytársam bizonyára a jellemével és egyéniségével fogja meg a gyengébb nem jeles képviselőit, azt ki kell hogy ábrándítsam: egy hét alatt nem hiszem, hogy annyira ki lehet ismeri az ember valódi egyéniségét. Vagy pont itt van a kutya elásva? A legtöbb csaj nem képes (vagy nem hajlandó?) a férfiak jellemének mélyére látni? Nem veszik észre a képmutatást? Ilyenkor bánom, hogy engem őszinte embernek neveltek. Mennyivel könnyebb lenne a dolgom, ha nem magamat adnám, hanem csak egy kitupírozott képet.
De jó lenne ezekre a kérdésekre megkapni a válaszokat!

Esetleg ezen oldal egy női írója leírhatná saját véleményét a dolgokról. Hogy az ’erős’ nem, mely a nők nélkül mégiscsak gyenge, tanulhasson.