Történetek

Amit most elmesélek a teljes valóság. Talán az ilyen írás a legritkább ezen az oldalon. Olyan dolgokra szeretnék rámutatni, amiről mindenki tud, csak eddig nem mindenkinek volt alkalma megtapasztalni. Írásom leglényege, tömény iróniával persze, de egy mondatba leírható: Minden ember egyformán fontos. No de kezdjük az elején...

- Apu. - nyafogta csendesen, és rémülten. - Mi történt az arcoddal? - kérdezte, miközben a szeméből egy könnycsepp csordult ki. Felállt, és átölelte az apját. - Apu mi történt? - már patakzottak a könnyei. A férfi átölelte a kislányt, még a fájdalom ellenére is.
- Semmi baj, csak egy kis tűz, nem vészes, az arcom rendbe fog jönni... elhiszed nekem? - a kislány bólintott, majd könnyes szemmel felnézett az apjára...

Chat.hu. Álnév kiválasztása, foglalt. Újabb név, foglalt, foglalt, foglalt. Fellapozom az idegen szavak szótárát, frappáns találtat, foglalt. Őrjöngve ütöm a billentyűzetet, siker! Álnevem: bagyikamukáliny. Belépés, városom szobájába bejutás megtagadva, szelíd szitkozódás. Regisztráció a jól bevált névvel, adatlap kitöltése, huncut mondatok tömkelege, ok. Bejelentkezek, városom szobájába belépek, várok, és újfent bingó! ...

-Mi ez? - tette végül fel nagynénjének a kérdést Daisy.
-Egy varázsbot. Erősíti a varázslatokat. Nagyon ritka dolog. Kevés az ilyen mágikus kristály. - mutatott a keretben ülő ásványra. Nagyon kevés. Talán az egész világon, ha van 10 darab ilyen bot. És kristály sincs több. Ez biztos nagyon régi családi ereklye ...

Hogy milyen helyes... istenem mit nem adnék egyetlen csókjáért! Itt van előttem álmaim tárgya és elfojtom saját érzelmeimet! Talán megpróbálhatnám! Megmondom neki, hogy elfáradtam és szükségem van egy kis pihenőre, üljünk le a partra egy kicsit! ...

Az Apa dühös volt a lányra, mert nem volt mindig otthon. Saját bevallása szerint legszívesebben egy aranykalitkába zárta volna, hogy ne érje semmi baj. A lány hiába magyarázta az Apának, hogy most Anyának sokkal nagyobb szüksége van rá, mint neki és Öccsének, nem értette meg. A veszekedések egyre sűrűsödtek, s kezdtek mind jobban elfajulni...

- Mostanában sűrűn járt a Vörös Pálma Bárba, van ott egy pincérlány, Doris, vele nagyon jó kapcsolata volt. Azután volt még ott pár érdekes ember, feltalálók, üzletemberek, gyártulajdonosok, csodálkoztam is, vajon mi vonzotta ezekben az emberekben, hiszen sohasem rajongott a tudományokért...

Első dugás után kötelező a beszélgetés. Emlékszem, milyen mélyen szívtam be Manderly hajának illatát, mennyire el voltam varázsolva tőle. Azelőtt sosem voltam idősebb nővel, de mindig is izgatott, milyen lehet. Azt mondták, az érett asszonyok befűtött, robogó mozdonyok, akiket nehéz leállítani, vagy elterelni a pályájukról. Nagy igazság van ebben, bár a vezető felelősségét nem illik emlegetni...

Az egyik este furcsa dolog történt a Lirienbeli Berezelt Utcában. Az ott lakók között többen is azt állítják, hogy élőholtakat láttak az utcában járkálni. Az élőholtakról tudvalevő, hogy Necront a sötét urat szolgálják, és a lirieni őrség egyből elpusztítaná őket, ha felbukkannának, így a lirieni rendfelügyelet vezetője kizártnak tartja, hogy tényleg élőholtak jártak volna a Berezelt Utcában...

Ámde, két perccel később egy visszafojtott kiáltás ütötte meg a fülét. A hang elcsuklott, és hirtelen egy erős rántást érzett. Mintha ki akarták volna tépni az üléséből, majd vissza. Kinézett a szélvédőn és egy fehér minibusz egyre közeledő lámpáit pillantotta meg. Már csak centiméterekre volt az ő autójuktól. Az ütközés elkerülhetetlennek tűnt. Végiggondolni pedig végképp nem volt idő, az egész olyan gyorsan történt...