Csodák Világa (6.)

Egy dupla támadó varázslatok óra után Harry számára vége lett az első napnak. Ezen a napon nem ismert meg új tanárt, mivel ezt a tárgyat saját kasztvezetője tartotta. Este felé, az utosó órák után már mindenki izgatottan várta a versenyzők megérkezését. Ez alkalomból egy újabb asztal került vacsorához a többi közé. Ennél az asztalnál már ültek az Akadémia versenyzői. Az asztalon ott volt már a vacsora, mikor az igazgató felállt.
- Kedves diákok, tanárok megérkeztek a versenyzők... Az Erdei Szállás Akadémia versenyzője Alice Renter, igazgató Gildroy Xent. - két személy lépett be a nagyterembe. Egy alacsony fiatal lány, és egy magas szakállas férfi. Mind a ketten leültek Harryék asztalához. - Az Erdei Szállás Akadémia druida képző, így a kisasszony ebben a kategóriában indul. Druidák Otthona Akadémia versenyzője Thomas Dert igazgató Eliza Bronté. - Thomas egy jóképű sármos fiatal fiú volt, az igazgató pedig csinos 30-as éveit élő nő volt. - Harcosok Terme Alap Kiképző iskola versenyzője Henriett Ganre Thomb. Az iskola igazgatója Lisette Liett. - a következő két belépő két nő volt. Henriett egy csúnyácska magas, vékony lány volt. Az igazgatónő egy idős, kedves arcú nő volt, ősz hajjal. Ők is leültek. - Kriss Jones Harcos Terem versenyzője Zakarias Krister igazgató Jhonny Kill. St. Levenger Lovag Tanoda képviseletében Elionore Mirfe és az igazgató Juanes Romphud. - ismét belépett két ember. A lány Elionore egy alacsony, nagyon fiatal lány volt.

Az igazgató sem volt magas, de öreg és megtörtnek látszott. Arca szigort sugárzott. - Lovagi Tornák Terme nevű iskola küldöttje és igazgatója Ginner Joiso és Levender Timbolt. - Ginner egy magas és vékony fiú volt, az igazgató pedig egy középkorú borostás szőke férfi. Arca komoly volt, kihúzta magát, és csak az asztalt nézte ahová leültek. - Szent Csillag Egyetem versenyzője Timéa Draz igazgatójuk a a csodálatos Anastasie Dagre. - Két szép hölgy lépett be a nagyteremben. A fiatalabbik Harryékkel egyidős lehetett, szép volt, aranyszőke hosszú hajú, fegyelmezett. Az igazgatónő is fiatal 30-as éveiben járhatott, és csodálatos nő volt. - St. Harmat Papi Főiskola tanulója Enigine Nizza és igazgatója Dien Dielo. - Engine egy fiatal, roppant fiatal fiú volt, alacsony és estlen teli szeplőkkel, míg Dielo egy magas idősödő, de fegyelmezett vidám arcú férfi volt. - Elise Vonna Varázslóképző Intézet színeiben indul Diana Horace, pártfogója Hugde Robh, és végül a Magico Mágusképző Tanoda versenyzője Drac Dragonisa és az igazgató Ivan Greof. Köszöntöm minden vendégünket, és most kezdődjék a lakoma. - Harry úgy érezte itt tartózkodása alatt ilyen finom ételt még nem evett. A vacsora után mindenki elindult a saját emeletére, hiszen későre járt már. A külhoni diákok a Lirieni Fehér Unikornis fogadóban szálltak meg. Tanáraik ott készítették fel őket, ott kaptak magán órákat is, s csak a versenyekre jöttek fel az iskolába, így Harry és a többiek nem gyakran beszélhettek velük. Harry ezen a héten megismerkedett minden új tanárával, volt aki kedvelt, volt aki nem. Nem kedvelte például Firk Professzort aki a harci képzést tanította. A tanár kedvelte a drasztikus módszereket, és ez Harrynek nem tetszett. Az első pár héten Peger Professzor gyakran hívta külön felkészítő órákra, így szerdai és pénteki szabad ideje gyakorta elúszott. A hétfői szabad óráiban viszont gyakran lejárt a kávézóba, ahol hétfőnként gyakorta elbeszélgetett Luthinenel. Daniellel általában csak este tudott beszélgetni, Daisyt pedig a tanulás miatt nagyon elhanyagolták, aki néha a ritka találkozásokkor felhánytorgatta ezt a fiúknak. Az első verseny az első nap utáni 4. héten szombaton volt. A versenyzőket kasztok szerint összehívták a nagyterembe. Minden siák előtt volt egy papír. A verseny pontban délben kezdődött sípszóra. Peger Professzor fújta meg a sípot. Harry megfordította a lapot.

1.)Írja le az láthatatlanság bűbáj jellemzőit. (esszé)
2.)Halál átok használata, kivédése (esszé)
3.)Igaz vagy hamis?
a)Az illúzió varázsló tud idézni
b)Elemi pajzs a legerősebb pajzs
c)Vagy olyan pajzs bűbáj amely mindentől megóv
d)Elemi támadások a villámidézés, a földköpeny, a tűzlabda
e)A félelem átka örök időkre szól
4.)Harci varázsló jellemzői (esszé)

Egy nagy sóhaj után Harry nekikezdett a munkának. Először a 3. feladatot csinálta meg, az tűnt egyszerűbbnek, majd nekiesett az esszéknek is. A munka 6-ig folyt, és mindenki eltökélten dolgozott. Harry is teljesen elmerült a munkáiba.
- Köszönöm a részvételt. - szólt 6 órakor az egyik igazgató és kasztonként összeszedték a munkákat. Harry összepakolta a dolgait, majd elindult az 5 emeletre. Útközben Luthine csatlakozott hozzá.
- Hogy sikerült? - kérdezte kíváncsian a lány Harrytől.
- Egész jól, igazából nagyon jól... neked?
- Remekül, remélem a többieknek is, olyan jó lenne megnyerni azt a medáliont.
- Igen tényleg. - mondta Harry majd megállt az ajtaja előtt. - Vacsoránál találkozunk. Szia.
- Szia... - válaszolt majd ő is bement a szobájába. Harry szobája üres volt. Letette a dolgait az ágyára majd hátradőlt. Örült, hogy nem lesz másnap iskola, se verseny, mert az kikészítené. Ránézett az órára. 6:20. Leült az asztalához és hozzá kezdett a házi feladataihoz. Az új varázslófajta tan tanár Hedvig Frud Professzor 3 esszét adott fel házi feladatnak hétfőig. Hétfőn be kell adni, így Harry nekiült. Épp a harmadik esszét fejezte be, mikor Daniel lépett be a szobába. Nem volt fáradt, nyúzott, hanem felfrissült.
- Szia Harry.
- Szia. - válaszolt, és összeszedte a 13 teleírt lapot. Összefogta őket esszék szerint és beletette egy mappába.
- Házit írsz? Szombaton?
- Igen hétfőre meg kell csinálnom... ráadásul most egészen benne vagyok a tanulásban, tudod ma volt az első forduló..
- És? Hogy sikerült?
- Majd kiderül... És te mit csináltál?
- Victorinnel beszélgettem, meg Michaellel... sajnos.
- Victorine a sajnos, vagy Michael?
- Na, mit gondolsz? - ekkor kondult egyet a Lirieni templom harangja. Hangját a szél gyakran elhozz a az akadémiáig, és Harryék szobája pont rálátást biztosít a városra. - Vacsora. Gyerünk. - Harry is felállt. Kiléptek az ajtón. Daniel bezárta az ajtót majd elkezdtek rohanni a nagyteremhez. Gyorsan berohantak leültek az asztalukhoz. A vacsorát ekkor már hordták befelé. Mikor mindenki megkapta neki is kezdtek. A vacsora ismét pompás volt. Mikor mindenki befejezte fél 9 környékén az igazgató felállt.
- A zsűri kijavította a teszteket, és esszéket. És mondom a pontokat. A druidák között az első helyezést Thomas Dert kapja, és ezzel 30 pontot, 2. helyezés David Howard 20 pont és a 3. helyezés Alice Renter 10 pont. A pontozás minden kasztban így van. Lovagok. 1. Elionore Mirfe, 2. Milly Gragov 3. Ginner Joiso. Harcosok 1. Henriett Tomb 2. Zakarias Krister és a 3. Lily Hetch. Varázslók között 1. Harry Jhons 2. Diana Horace 3. Drac Dragonisa. Papok 1. Luthine Elson, 2. Engine Nizza 3. Tímea Draz. További kellemes álmokat. - A külhoni diákok mind visszatértek Lirienbe, az 5. emelet pedig hatalmas bulit csapott Luthine és Harry győzelmére. Egészen hajnalig tomboltak, majd mindenki lassan aludni tért.
Másnap Harry korán felébredt. Daniel még aludt. Felvette a ruháit és a talárt, majd kisétált a folyosóra. Minden csendes volt. A lépcsőkön se volt mozgás, még a legtöbben aludtak. Magában gondolkodva sétált le a nagyteremig. A terem teljesen üres volt leszámítva azt a pár embert, akik felszolgálni szoktak, és pár tanárt. Pédául Peter Peger Professzort, vagy az igazgatót Winterdert. Elmélyülten beszélgettek valamiről a tanári asztal mellett, de mikor Harry belépett Peger Professzor integetni kezdett neki. Harry elindult az asztalhoz.

- Jó reggelt Professzor... igazgató úr. - köszönt illedelmesen.
- Ülj le Harry... csak bátran. - Harry felsóhajtott nem igazán volt kedve tanárokkal beszélgetni. - Azt hitten a tegnap esti buli után sokáig fogtok aludni. De úgy tűnik tévedtem. - Mondta és az igazgatóra mosolygott. - Csak gratulálni akartam, nagyon tetszettek az esszéid. Briliáns.
- Köszönöm. - mondta Harry. Míg a professzor beszélt Harry elé került a reggelije. Harry egy kis feszengés után de nekikezdett. Az igazgató eddig csendesen hallgatta a két beszélgetést, majd megszólalt.
- Van már ötlete, mit csinál az iskola befejeztével? - kérdezte kíváncsian.
- Nincs... vagyis... nem tudom... vannak ötleteim... - válaszolt kicsit bizonytalanul. Arra gondolt, bárcsak már indulhatna lefele a barlanglépcsőn. De amúgy is a kaput csak reggel 7 kor nyitják ki, és még csak 6:45 volt. Úgy tűnt az igazgató és Peger sem veszi észre, hogy Harry nem érzi valami jól magát, mert tovább akartak beszélgetni vele.
- És mi az ötleted? - kérdezte immár a professzor.
- Gondoltam beállok valahova... úgy hallottam elkélnek a varázslók.
- Igen, igen... de nem félsz? - kérdezte az igazgató. Harry kezdte egy kicsit kínosnak érezni a beszélgetés menetét, és megpróbált kibúvót keresni. A kibúvó meg is érkezett. Luthine lépett be a nagyterembe. Harry a két varázslókra nézett, majd egy bocsánatkérő mosollyal megszólalt.
- Elnézést, de még nem gratuláltam Luthinenek. - azzal felállt. Remélte, hogy nem hívják vissza.
- Mi sem. - szólt az igazgató. - Mond meg neki kérlek, hogy szívesen várjuk az asztalunknál... aztán gyertek vissza, ha van kedvetek. - Harry elindult Luthine felé, aki kíváncsi mosollyal nézett rá.

- Az igazgatóval reggeliztél?
- Igen, de nem volt szórakoztató, szeretné ha visszamennék... veled, gratulálni akarnak...
- Mért nem volt szórakoztató? - kérdezte Luthine és közben a két varázslóra nézett.
- Meg akarták tudni mit akarok csinálni a suli után, és hogy nem félek e Necrontól... ilyesmi.
- Azt hiszem nincs kedvem reggelizni... - mondta fancsali képpel, majd a nagyteremben lévő nagy órára nézett. - Hét óra van... gyere lépjünk le... gyorsan! - Harry és Luthine gyors léptekkel elhagyták a nagytermet, mikor a két varázsló nem nézett oda. Lesiettek a lépcsőn és kisiettek az immár nyitott kőkapun. Sietve elindultak a kedvenc kávézójuk felé. Mikor megtalálták meghökkenve vették észre, hogy zárva van.
- Zárva? - hüledezett Luthine. - De hát, hol van Lizzy? És mit csináljunk.
-Menjünk a Hideg Ízekbe. Ott majd csak mondanak valamit. - Mindketten továbbindultak az utcán egészen a csinos cukrászdáig, aminek ajtaja tárva várta a vendégeket. A korai óra miatt azonban Luthine és Harry az elsők voltak. Leültek egy kétszemélyes asztalhoz. Luthine rendelt magának kalácsot, és forró csokit, Harry csak egy teát kért.
- Kíváncsi vagyok, mért zárt be a Beauti Café.... - kezdte mikor már a teáját szürcsölte.
- És hol lehet Lizzy? - fejezte be a mondatot Luthine. Ezek után mind a ketten csöndben ültek és a teát, meg a kalácsot fogyasztották. Egészen addig megmaradt a csend, míg Lizzy be nem lépett az ajtón. Arca sápadt volt, szemei alatt karikák látszottak, és mintha lefogyott volna azóta, hogy utoljára látták, pedig az nem is volt régen, csak pár napja. A két kamasz felugrott és Lizzyhez futott.
- Lizzy... mit történt? - kérdezte Luth aggódó pillantásokat vetve a nőre.
- Gyere ülj le... kérem, hozzon egy csésze meleg teát. - szólt Harry először Lizzyhez, majd a pult mögött álló riadt nőnek. - Mi történt? - kérdezte Harry is, miután a tea felét Lizzy megitta.
- Eltűnt a bátyám, és nem tudom... benne volt a seregben, és a sereg eltünt, egytől egyig, mind... A nagybátyám haldoklik... rám akarja hagyni a kávézót... de én nem bírom egyedül.
- De hát ott lesz melletted Charles... Vagy nem?
- Jelentkezett önkéntesnek. Egyedül maradtam....
-Önkéntesnek...? - nézett Luthine Harryre.
- Volt toborzás, nem emlékszel?
- De igen... oh. Nem is tudtam, hogy Charles... azt hittem segíteni fog... Én úgy segítenék, de az iskola, és most ez a verseny...
-Ha nem nyitok ki... tönkremegyünk... - mondta Lizzy miközben felhajtotta a maradék teát. - Köszönöm a teát, de mennem kell a bácsikám vár. - Azzal kisietett a cukrászdából. Luthine és Harry kifizették a csokit, a kalácsot és a két bögre teát, majd távoztak az épületből.
- Úgy segítenék Lizzynek. - szólt sóhajtva Harry.
- Tudom mit érzel... lesétálunk az erdőbe?
- Igen. - Az erdő Lirienen kívül volt. A kapu előtt kezdődött. Harrynek és Luthnak le kellett sétálnia a hegyről, hogy leérjenek. Ez egy órás gyaloglás volt, így fél 10 körül már az erdőben sétálgattak a város falain kívül. Ezt a helyet őrök védték, így az erdei séta biztonságos volt. Az erdő gyönyörű volt. A fák zöld lombja lassan elkezdte az őszi ruházatát mutatni. A levelek lassan elkezdtek sárgulni. Lassan október közepe táján jártak, de az idő még jó volt, kellemes meleg. Harry és Luthine egészen délután kettőig az erdőben bóklásztak kellemesen cseverészve. Nagyon jól megértették egymást.

- Remélem az idei év is olyan lesz. Bár egy két új tanár egy kicsit kiidegelt, már így az első hetekben. De nem baj...
- Én jól el vagyok most. Mindenkivel jóban, de sajnálom, hogy Daisyt és Danielt ritkán látom. Daniel még elmegy... esténként találkozunk, de Daisy...
- Megértelek. - lassan a város közepe felé jártak. - Nézd Harry! - Luthine egy férfire mutatott az utca közepén. A férfinek tépett ruhája és köpenye volt, ráadásul dülöngélt mint egy részeg. Feléjük közeledett, közben mindenkihez hozzáért, és motyogott valamit, de mindenki ellökte. Mikor odaért hozzájuk Luth behúzódott Harry mögé. A férfi rekedt hangján megszólalt, és borostás arcát közelebb vitte Harry arcához.
- Az a kő... átkozott... vigyázzatok... nem érjetek hozzá... a végzet köve... kell Neki, Neki kell...
- Kinek? - kérdezte önkéntelenül is Harry. Luthine egy kicsit belerúgott Harry lábába, hogy hagyja, hátha elmegy. De a férfi nem ment el, még közelebb hajolt, így Harry érezte a leheletét, de abban nem érzett alkoholt. Tehát vagy igazat beszél, vagy bolond, gondolta Harry.
- Neki! A nagyúrnak kell a kő...
- Menjen már, hagyja azt a két diákot békén. - szólt az egyik városi őr, majd kabáton ragadta a férfit, és elindult vele a városkapuhoz. Harry elgondolkodva nézett utána. Vajon tényleg bolond volt? Nagyúr? Necron? Milyen kő... A gondolkozásból Luthine szakította ki.
- Gyere menjünk vissza. - Harry bólintott és visszaindultak a főtérre. Még egy pillantást vetettek a Beauti Café zárt ajtajára, majd a főtérre siettek fel a barlang lépcsőkön. Felmentek az 5. emeletre. Harry behívta Luthinet a szobájába. Köszöntek Danielnek, majd leültek az kanapéra a kandalló elé. Nemsokára Daniel is csatlakozott. Elmondtak neki mindent ami a bolond férfivel volt kapcsolatos.
- Hú! - szólt Dan miután befejezték a beszámolót.
-Mi van? - kérdezte Harry kíváncsian.
- Még én a házit körmöltem ti ilyen kalandokat élet át, ráadásul együtt, kettesben... - az utolsó szóra Luthine elpirult, Harry pedig rosszallóan Danielre nézett.
- Engem jobban izgat... vajon tényleg bolond volt e?
- Szerintem igen... milyen kőről beszélt volna? - kérdezte Luthine.
- Például a nyereményről... - válaszolta nyugodtan Daniel.
- Csak nem gondolod? Ha átkozott lenne...
- És ha nem úgy átkozott? - kérdezte Harry.
- Akkor mégis hogy? Ne vicceljetek... a nyeremény, nem mágikus, tudnának róla!Még egyszer mondom ne vesződjetek, az az ember bolond volt. - szögezte le Luthine azzal felállt. - Megyek megírom a leckém maradékát. Sziasztok. - köszönt el és távozott.
- Nah én is visszatérek a házihoz. - mondta Daniel, és belemerült a jegyzeteibe.
- Én is befejezem. - nekikezdtek a leckék írásának, és nem is beszéltek többet a témáról. Este korán lefeküdtek, hogy másnap reggel fel tudjanak kelni.

Az új hét nem hozott sok meglepetést. Átkok órán csak gyakoroltak és nem vettek úgy anyagot. De ez ment minden órán. Ismételtek gyakoroltak. Csak az elméleten és harci képzés órákon, ahol haladtak folyamatosan. De minden gyakorlaton mentek gyakorlások, és kevés anyag, sok gyakorlat. Ráadásul minden tanár egy csomó házi feladatot adott fel, látszott, hogy ez az utolsó év. A hét vége felé minden végzős diák teljesen kivolt, legyen az harcos, lovag, pap, varázsló vagy druida. A péntek este Harry még megpróbálkozott egy házi dolgozattal Merile Professzor számára, de a 3. sor után feladta. Mindannyian fáradtak és meggyötörtek voltak. A sok házi, és gyakorlás miatt a héten Harry le sem jutott Lirienbe. Luthinnel sem találkozott. A legtöbb szabad percét az órákra való készülés foglalta le. Néha külön órákra járt Peger professzorhoz a verseny miatt, ami néha teljesen kiment a fejéből. Szombaton aztán végre eljött a nyugalmas szabadság. Már amennyire szabad lehet az ember a rengeteg házidolgozattal. Daniel szintén szánalmasan állt a következő hétre a dolgozatokkal, de úgy döntöttek mind a ketten hogy délelőtt lemennek Lirienbe. Bekopogtak Luthinehoz, de csak Victorinet találták a szobába.
- Nem tudom, hol van, de mért keresitek? - kérdezte az ajtóban állva.
- Gondoltuk lejönne velünk a városba egy kis lazítás a házi feladat áradat előtt.
- Hát Luthine nincs is itt... de én csatlakozhatok?
- Gyere nyugodtan. - mondta Harry látva, hogy unokabátyjának nehezére esik megszólalni, ugyanis elvörösödve állt azóta, hogy Victorine kilépett az ajtón. A lány erre a válaszra besietett fogta a köpenyét a vállára terítette, bezárta az ajtót, és csatlakozott Harryékhez.
- Hogy teltek a hetek? Nyomják az anyagot nálatok is, mi? - kérdezte Victorine mikor leértek a barlanglépcsőkön a városba.
- Nagyon - válaszolt Harry. Úgy tűnt Daniel nem igazán akar bekapcsolódni, mert még mindig néma volt. - Ez a hét kikészített...
- És még csak ezután kezdődik a java... ez a bemelegítés. Egyre ritkábban fogunk már lejárni ide. Elhiszitek?
- El... ha ez tényleg csak a kezdet... - szólt lemondóan Harry. - Hideg Ízek? - mutatott Harry a cukrászdára, de Victorine megrázta a fejét.
- Ismerek egy remek fogadót. - magyarázta és átvette a vezető szerepét. A főutcáról lefordult egy kisebb utcára. Daniel felnézett a névtáblára majd suttogóra fogva Harryhez hajolt.
- Itt még sose voltunk, rossz híre van ennek az utcának... - Harry is felnézett a táblára. Romlás Köz.
- Ne parázz be, csak mert ez a neve. - aztán határozott léptekkel folytatta útját Victorine után.

Daniel megrántotta a vállát. Az arcára olyasfajta kifejezés ült, hogy a Beauti Café kávézóban is szívesebben ücsörögne. A fogadó, ahova Victorine vezette őket a Fekete Virág nevet viselte. Egy, a többihez képest, elég jóállapotú épület volt. Belépve Harry igazi kocsmai hangulatba került. Faasztalok terítők nélkül. Rozzant fapult, mögötte egy félszemű felszolgálóval, aki épp egy poharat törölgetett. Mögötte egy ajtó nyílt. Az ajtó mellett polcok rajta italok, üvegek, és poharak. Vendégek is voltak, koszos szakadt emberek, arcukon sebek, vagy hiányzott a foguk és vigyorogtak egy egy wiskys poharat szorongatva. Victorine a pulthoz sétált, közbe mutatta a két fiúnak, hogy üljenek le.
- Hármat a szokásosból Earn.
- Rendben. - A férfi kitett a pultra három poharat, és az egyik üveget leemelte a polcról. Megtöltötte a poharakat. Victorine kifizette a 3 italt majd leült velük a fiúkhoz. Ők döbbenten néztek még mindig körbe egészen addig, míg a lány eléjük nem tolta az italokat. Ő maga beleivott a poharába.
- Kitűnő. Kóstoljátok meg. - Harry és Daniel felemelték az poharakat és beleittak. Harry kellemes édes, narancsos ízt érzett a szájában. Alkohol is volt benne, de nem számottevő.
- Finom. - szólt Daniel, akinek az út alatt ez volt az első normális megszólalása... hangosan.
- Igen az. De mi ez? - kérdezte Harry miután kiitta az egészet.
- Wiskys narancslé. 1/5 rész wisky 4/5 rész narancslé. Szerintem csodás, itt csinálják a legjobbat.
- Nem rossz. Ezt megjegyzem. - jegyezte meg Harry, majd az ajtóra nézett ahol megjelent egy nő, kezében nagy adag újsággal.
- Lirieni Napi Hírlap! Vegyék, vigyék, olvassák! - a nő a pulthoz sietett. Earn vett egy lapot. Harry felállt és elővett egy kis pénzt.
- Én is kérek egyet. - odaadta a pénzt és átvette az újságot, majd visszaült az asztalhoz. - Régen minden tanévben előfizettem, lehet, hogy most is megteszem. - azzal elkezdte olvasni a főcímet. Mikor átnézte belelapozott az újságba. - Ez érdekes, figyeljetek csak...

Bezárt a Beauti Café
Edward Hurley meghalt, és unokahúga bezárta a Beauti Cafét. Lizzy Hurleytől megtudtuk teljesen egyedül maradt, így nem nyitja meg újra a híres kávézót. A kávézó bezárását a fél város gyászhírként fogadta. Senki sem tudta, hogyan lehet, hogy a jó bőrben lévő Edward Hurley így, ilyen hirtelen maghalt. Többen bűntényre gyanakszanak, és többen Lizzy Hurleyt hibáztatják. A városi rendfelügyelőséget is megkérdeztük, mit gondolnak. Egy felügyelő név nélkül nyilatkozott lapunknak: “Nagy a valószínűsége, hogy Edward Hurleyt megölték, és valószínűleg egy mágus, vagy pap tette, de az biztos, hogy a tettes nem az unokahúga Lizzy volt, ugyanis a lány teljesen belerokkant nagybátyja elvesztésébe, most hogy az a csapat, amelyben a bátyja volt, megbukott és eltűnt egy nem régen lezajlott csatában a Necron ellen.” Már csak az a kérdés kinek állhatott útjában a kávézó tulajdonosa.

- Ez érdekes. Nem gondoltam volna, hogy gyilkosság. - képedt el Daniel, mikor Harry befejezte az olvasást. Az újságban a cikk mellett egy kép is volt, amely Lizzy Hurleyt és a kávézót ábrázolták, még akkoriban, mikor jól ment.
- Figyeljetek csak. - kiáltott fel Harry mikor szeme egy másik cikkhez ért.

Necron szolgái Lirienben?
Az egyik este furcsa dolog történt a Lirienbeli Berezelt Utcában. Az ott lakók között többen is azt állítják, hogy élőholtakat láttak az utcában járkálni. Az élőholtakról tudvalevő, hogy Necront a sötét urat szolgálják, és a lirieni őrség egyből elpusztítaná őket, ha felbukkannának, így a lirieni rendfelügyelet vezetője kizártnak tartja, hogy tényleg élőholtak jártak volna a Berezelt Utcában. “Nem tarom valószínűnek, hogy a Berezelt Utcában ténylegesen élőhalottak jelentek volna meg. A lirieni rendfelügyelőség ugyanis éjjel nappal őrséget tart a kapuknál, és az Utazók Utcájában, így kizárt, hogy bejuthattak a városba..” nyilatkozta a rendfelügyelőség szóvivője. De mi ennek ellenére utánajártunk a dolognak. Felkerestük azt a bizonyos utcát, és megkérdeztük a lakókat. Az egyikük élénken emlékezett az estére. “Teljesen sötét volt, és csak pár gyertya világította meg az utcákat. Épp lefekvéshez készülődtem, be akartam húzni a függönyömet, és akaratlanul kinéztem az ablakon. Az utcán alattunk emberek sétáltak. Ezzel még nem is lett volna baj, de amikor beértek az egyik utcai gyertya fényébe megláttam, hogy egyiknek a koponyája fele, másiknak a hús a kezéről, és az arcáról hiányzott. Volt amelyiknek a belei lógtak ki... Szörnyű volt.” Egy másik lakó hasonlóan mesélt az esetről: “Épp hazaértem, mikor megláttam azokat a személyeket. Szólni akartam nekik, hogy ideje lenne hazamenniük, de a szó a torkomon akadt. Az elsőnek aki legelöl jött hiányzott a fél koponyája...”

Egy két napos nyomozással megtudtuk azt is, hogy egy férfi meghalt aznap este a Berezelt Utca közelében. A halál oka fulladás, de lábai és karjai karmolásokkal és harapásokkal voltak teli. Köztudott, hogy a zombik, vagy élőhalottak gyakran eszik meg élő társaikat. A halott férfi a halála előtti napon zavarta a lirieni főutcán vásárló vagy pihenő embereket. Sokak mesélték lapunknak, hogy a férfi, kinek a kilétét nem állapították még meg furcsa dolgokat motyogott, majd két akadémiai diákhoz oda is ment és valamit beszélt neki. Mind a rendfelügyelőség, mind a lapunk keresi ezt a két diákot, hogy megtudja mit mondhatott nekik a Bolond Ember. Bolond Ember, most már így nevezik. Egy őr a következőket nyilatkozta: “Úgy dülöngélt végig az utcán, mint valami részeg. Mindenkihez odahajolt és motyogott nekik valamit, majd mikor a két, az utcán sétáló, valószínűleg végzős diákhoz odaért, a fiúhoz közel hajolt és valószínűleg tisztán mondott neki valamit. Mikor láttam odamentem és elküldtem őt. Megfogtam a kabátjánál és kidobtam a városból, valószínűleg később visszaszökött.” Ha sikerül megtalálni a két diákot a lapunk exkluzív interjút közöl velük.

- Még hogy interjú, azt kéne még. - suttogta halkan Harry, nehogy mások meghallják.
- Ti voltatok Luthinenal? - kérdezte Victorine.
- Igen, de nem mondott nekünk semmi olyat, ami fontos lehet a felügyelőségnek, vagy akár a Napi Lapnak. Ha megkeresnek, inkább nem mondok semmit. Vagy elferdítem, az az ember bolond volt, nem normális, ha elmondjuk az igazat, abból csak pánik lenne, mi meg Luthinenal címlapra kerülünk, semmi kedvem hozzá.
- Megértelek. De ez igen érdekes. Ha igaz, hogy zombik jártak a Berezelt Utcában és csak azért jöttek, hogy megöljék őt, akkor mégiscsak fontos, amit mondott. Mi volt az pontosan?
- Olyasmit mondott, hogy egy kő el van átkozva, és kell Necronnak. De nem tudom milyen kő...
- Gondoltatok arra, hogy netalántán...
-A nyeremény? Igen, de a tanárok tudnák... nem? - kérdezte Harry, de hangja bizonytalan volt és még mindig suttogtak. Harry még egyszer megnézte a képet amely az Bolond Embert ábrázolta holtan, majd felállt. Daniel és Vic követte...