Én, Peter Morrison 9.

Szerencsére feltűnés nélkül eljutottunk a raktárig, ahol rögtönzött főhadiszállásom rendeztem be. Elővettem egy üveg méregerős skót whiskyt, és két poharat, majd mindkettőt teletöltöttem. Isaac egy mozdulattal felhajtotta, én csak kortyolgattam, majd óvatosan megszólítottam:
- Sajnálom, hogy a gyászodban meg kell, hogy zavarjalak, de nagyon fontos lenne, ha tudnál segíteni, vajon miért tették Tonyval és Lizával ezt a szörnyűséget.
- Igazad van, ebben a pillanatban semmi sem foglalkoztat jobban a gyásznál, csak a bosszú.
- Hidd el, ha rajtam múlik, elkapom őket.
- Elhiszem. Tudom, hogy Tony jó barátod volt neked is.
- Igen, szinte az egyik legjobb barátom, emlékszem, amikor még kisgyerekek voltunk... de ezt most hagyjuk, van fontosabb dolgunk, is mint az emlékezés. Nem tudsz valamit, nincs esetleg valami elképzelésed, miért ölték meg Tonyt? Milyen ügyletekben volt érdekelt? Kikkel találkozott? Nem láttál nála egy kis dobozt? Véletlenül nem említett valamit, ami számíthat?
- Mostanában sűrűn járt a Vörös Pálma Bárba, van ott egy pincérlány, Doris, vele nagyon jó kapcsolata volt. Azután volt még ott pár érdekes ember, feltalálók, üzletemberek, gyártulajdonosok, csodálkoztam is, vajon mi vonzotta ezekben az emberekben, hiszen sohasem rajongott a tudományokért.
- Neveket nem említett?
- Néha, de nem igazán emlékszem már, az biztos, hogy elég furcsa nevek voltak. Nem amerikai, inkább európai hangzásúak... igen biztosan külföldiek voltak olyan furcsa, idegen hangzásuk volt.

- Nem tudnád esetleg felidézni? Milyen nemzetiségűek lehettek? Francia? Dán? Német?
- Az egyik az német volt, vagy holland talán, hmm Hans, vagy valami hasonló volt a keresztneve, a vezetékneve pedig mintha Schwarzman, nem, Schwarzberg, nem ez sem az.
- Schwarz micsoda?
- Nem emlékszem, de a Schwarz biztos, tisztán hallom amint a Tony azt mondja, hogy ez a Schwarz és a társa jó kilátásokkal kecsegtetnek. Ha az emlékezetem nem csal arról is beszélt, hogy végre kiszállhat a lóversenyből, és tisztességes életet kezdhet, de persze nem hittem neki, mert mindig csak az elhatározásig jutott el, de soha nem sikerült jó útra térnie.
- Ki volt a másik ember, Schwarz társa?
- Ő nem német volt, hanem délebbről való. Talán lengyel, vagy magyar, de ebben már nem vagyok annyira biztos.
- Tudod, merre van a Vörös Pálma?
- Nagyjából a város szélén, közel az egyetemhez, a 85. sugárúton. Délután hatkor nyitnak, volt úgy, hogy én vittem oda kocsin Tonyt, mert az övé pont szervizben volt.
- Mit szólnál ahhoz, ha ma este meglátogatnánk azt a bárt? Van egy olyan érzésem, hogy ott fogjuk megtalálni a mozaik első darabjait.
- Biztosan jó ötletnek tartod ezt a lépést?
- Nincs jobb elképzelésem, ezért azt kell mondanom igen. Most délután három óra van, próbáljunk meg egy kicsit aludni, itt biztonságban vagyunk egyelőre. Csak remélni merem, hogy nem fedezik fel ezt a helyet. Nagyon óvatosnak kell lennünk.