A tűz

Érezte az arcán az eső frissítő hűvösét. Kezei fájtak, ujjai égtek, s a vízcseppeket isteni gyógyító nedűnek érezte égett testrészein. Szemeit kinyitotta, de azonnal hunyorított az esőcseppek miatt. Maga felett szürke felhőket látta, amelyekből a nagy cseppek estek. Nagy nehezen rávette magát, hogy megforduljon. Kezeibe belehasított a fájdalom, így csak második próbálkozásra sikerült, de így is csak úgy, hogy összeszorította a szemeit. Egy ideig így maradt a földön. A kezében lassan elhalt a fájdalom, csak ekkor nyitotta ki a szemeit újra. Most már a nedves füvet látta a vörös kezei alatt. A sérülés nem volt súlyos csak fájdalmas. Fejét le akarta tenni a fűre, de mikor a selymes növény az arcbőréhez ért abba is belenyilallt a fájdalom. Felemelte a fejét, és megpróbált felállni. Ez sok fájdalommal járt, de legalább állt. Végignézett magán. Farmerja szakadt volt, pólóján pedig égett foltok voltak. Csak ezután nézett körül. A ház, mely nem rég még a rét közepén állt most teljesen leégett volt. Talán az eső oltotta el a tüzet, talán csak elfogyott az éghető anyag, nem lehet tudni. Tett egy szánalmas lépést a ház felé, majd meggondolta magát. Lenézett oda, ahol eddig feküdt. A hely mellett egy szőke kislány feküdt, vizes pokrócban. Leguggolt mellé, majd a hátára fordította a hason fekvő lányt.
- Eliza. - suttogta neki, mire a kislány kinyitotta a szemét. Neki nem volt semmi sérülése. Kibújt a pokrócból, majd felült.
- Apu. - nyafogta csendesen, és rémülten. - Mi történt az arcoddal? - kérdezte, miközben a szeméből egy könnycsepp csordult ki. Felállt, és átölelte az apját. - Apu mi történt? - már patakzottak a könnyei. A férfi átölelte a kislányt, még a fájdalom ellenére is.
- Semmi baj, csak egy kis tűz, nem vészes, az arcom rendbe fog jönni... elhiszed nekem? - a kislány bólintott, majd könnyes szemmel felnézett az apjára.
- Mit csinálunk most?
- Bemegyünk anyuhoz kórházba. - mondta és felállt. A kislány az autó felé nézett, ami nem messze áll nyitott első ajtóval. Elindultak felé, beültek, és a férfi indított...

- Jesszusom! - kiáltott fel egy doktornő, mikor meglátta a férfit, és a kislányt jönni a folyosón. Odarohant hozzájuk, majd átölelte mind a kettőt. A férfit bevezette egy kórterembe, és azonnal hívott egy nővért. A kislány leültette a székre, majd nekilátott a férfi sebeinek vizsgálatához. - Az égések nem súlyosak. Csak megperzselődött a legfelső elhalt hámréteg. Egy kenőcs pár nap alatt segíti a regenerációt, és a fájdalom elmúlását, de egy ideig, 1-2 hónapig nem lehetsz napon.
- Még jó, hogy tél lesz? Nem anyu? - kérdezte a szőke kislány a szüleire mosolyogva.
- De igen kincsem. - válaszolt a doktornő, majd bekente a férje égett bőrét egy kenőccsel. A kezeit be is kötözte, majd lefektették az egyik ágyra. A doktornő csak ekkor tért rá, hogy megtudja mi történt. A férfi mesélt a tűzről, az eltűnt dadáról pedig Eliza. Ezek után a doktornő elment elvégezni a papírmunkákat. Arcán látszott, hogy rosszul érzi magát, az életveszélyben volt családja és az elveszett ház miatt, de megpróbált mosolyogni, mikor Eliza a közelben volt. A férfi lefeküdt a párnára, és becsukta a szemét. Az álom azonnal magával ragadta. A kocsijában ült és a földúton hazafele hajtott, fütyörészve. A fák egymást követve tűntek el, majd elé tárult a ház látványa. Arcáról lefagyott a mosoly mikor észrevette. A kis faház lángokban állt. Azonnal rátaposott a gázra, majd mikor elég közel ért megállt, kiugrott a kocsiból, még az ajtót sem csukta be. A szárítóról, ami a ház, és egy fa között lógott, lekapott egy épp száradó plédet, és a ház előtt álló színültig teli levő kútba mártotta. Gyorsan kivette majd berontott a lángoló épületbe. Kezében a vizes pléddel a konyhába sietett. A futás közben elszakadt a farmerja, és érezte hogy pólóját cirógatják a lángok. A konyhában talált rá, az eszméletlen Elizára. Bebugyolálta a plédbe, arcát is letakarta, majd elindult kifele. Útközben a kezét, és arcát érte a tűz, de kijutott. Elindult a réten, gondolataiba befurakodta magát a gondolta, hogy vajon a kislánya él e még, de elsötétült előtte a világ...

Hirtelen ébredt fel. A kórteremben, ahol feküdt teljesen fehér volt minden. A felesége az ágy mellett állt és bíztató mosolyt küldött neki. Eliza mellette aludta csendes álmát... élt.