Történetek

Bár tudtam, hogy nem szabad és azt is tudtam, hogy mekkora felelősséggel jár, s ha a kezem között hal meg, sosem tudom majd megbocsátani magamnak, de boldoggá akartam tenni utolsó napjait.
Másnap korán bementem a kórházba. Szétnéztem, majd az egyik sarokban megpillantottam egy rozoga, de alkalmas tolókocsit...

András érezte, hogy a nő időnként oda-oda pillantgat rá. Tovább próbált figyelni az elfutó tájra, ám a tekintet újra meg újra érezte magán. A nő letette az újságot, majd András felé hajolt és bizonytalanul kezdett hozzá:
- Bocsi ne haragudj, azt szeretném megkérdezni...

- Kipróbálunk valami ujjat - simította meg a lány arcát, majd kezeit leoldozta az ágytámlájáról, s felhúzva ülésbe Arisát, újra megkötötte azokat, ezúttal szorosan a lapockái alá, majd a lábait is összekötve, a bokájánál. Arisa eléggé kellemetlenül érezte magát így (ami nem is csoda), az ágyon térdelve, meztelenül, hátrakötött kezekkel, s most már lábakkal is. - Ha most megteszed, amit kérek... Akkor eloldozlak - súgta a fiú kedves hangon...

Másnap reggel megint fellapozta a könyvet, az utolsó oldalra. Megrökönyödésére újabb szöveg volt ott, de más, mint előző nap. És amit ott, akkor olvasott, újfent beigazolódott. És ez még hónapokon, éveken keresztül így ment. Úgy vélte, ez Isten ajándéka, ennek ellenére titokban tartotta. Nem beszélt róla senkinek...

Elzártam a vizet, kiléptünk a zuhany alól, s felkapott, majd ledobott az ágyra, s fölém hajolt. Csókolóztunk. Mikor elkezdte nyalni a testemet lefelé, de megakadt a melleimnél...

Fekszem az udvarban, s nézem a csillagokat. Szememből könny csordul ki. Nem így kellene történnie. Már mindegy, a levegő szép lassan elér a szívemhez. Nem lehet visszafordítani.
Gondolkozom. Elmosolyodom mikor eszembe jut, hogy mindenhol azt lehet olvasni, meg hallani, hogy az ember halála előtt lepereg az élete. Van benne igazság, bár én csak átgondolom a múltamat...

Gyűlölöm a srácot, kit még kedveltem. Egy pillanat műve volt az egész és én már nem szeretem. Gyűlölöm, hogy olyat terjeszt, ami nem igaz, hogy olyat gondol mi sosem játszódott le bennem...

Puha csókját éreztem az ajkamon, érintésével lángra gyújtotta testem, lágyan érintett, leheletével csókolt, s tudtam életem legszebb szeretkezése lesz ez. Kigombolta a pizsim gombjait és megcsókolta cicijeim csókra éhes kis pöckeit, majd lejjebb és lejjebb, isteni volt minden érintése, minden csókja, s mikor a szemembe nézet; ahogy szemembe nézett, égett, lángolt tekintete...

Éppen a kellemes kikapcsolódáson járt az esze, mikor az egyik használaton kívüli bűbájtan terem előtt elhaladva furcsa hangokra lett figyelmes. Megtorpant és közelebb ment az ajtóhoz. Most már világosan hallotta a jajgatást, a szipogást és az otromba nevetgélést. Valakit éppen vernek, talán a mardekárosok „avatnak” egy mugli származású gólyát? – gondolta Harry, de egy percig se teketóriázott...

Számomra alapszabály, hogy senkit sem szabad erőltetni a szerelemben, s mint ahogy azt már oly sokan megmondták előttem: a szerelem olyan, mint egy virág. Ha bimbózáskor nyílásra erőltetjük, elszárad. Így hát nem marad más, minthogy várok türelemmel, s csendben szemlélődök. Várom, hogy ki mit szól hozzám. Furcsa férfi taktika ugye? ...