Történetek

Érezte, hogy nem fogja tovább bírni, eljutott arra a szintre, hogy teljesen minden mindegy volt, agya teljesen világgá ment már, egy hatalmas tomboló szexéhes állat lett belőle, aki épp ölni tudna, ha nem kapja meg, amit akar. Hirtelen kinyitotta szemét, és szinte vérben forgó szemekkel megragadta a masszőr ruháját a mellkasa a környékén, és szinte ráordított:
- AZONNAL TÉGY MAGADÉVÁ!!!!! ...

- Ami engem illet… Én kihasználom fiatalkori éveimet, és keresem az igazit a párkapcsolatokban… - mondja Laus. – Persze, semmi bajom Soulness döntésével, de én az ő helyében vártam volna a családalapítással és a házassággal… Soul 25 éves, a legszebb korában van, ilyenkor kéne élnie, viszont mióta ismerem sosem volt nagy nőcsábász…- mondta el a billentyűs a sajtótájékoztatón...

A fiú látta hogy a plébános a magasba emeli a kést. Behunyta a szemét, és várta a kivégzést. Nem történt semmi, ezért kinyitotta a szemét, és így még éppen megpillantotta, ahogy a pap leszúrja a szörnyeteget...

- Cat… Szerintem ezt már nem érdemes újra végigjátszani… Soulness nagyon ki volt borulva… A menyasszonyával is veszekedtek… - ásította és megfordult a fejében, hogy lehajtja fejét az asztalra, és itt alszik el. De mikor megpillantotta a szemrehányó zöld pillantásokat, akaratlanul Soulness jutott eszébe, és már csak szerelme nevének foganatja is újabb energiát pumpált belé. Pedig nem vágyálma gubbasztott előtte türelmetlen arckifejezéssel, hanem egy nő, akin meg sem látszottak az éjszaka...

Egy teremtett lelket sem láttunk sehol. Síri csend és "hullaszag".
A helyi távbeszélő egy krómozott falba volt beépítve. Odaléptem a készülékhez és tárcsáztam a 00-át, ez volt a Nothingfos Államügyelet központi száma.
Kicsengett. Hosszan, hosszan kicsengett, majd nagy sokára beleszólt egy illuminált hang...

A felhő mennydörgőn nyávogni kezd, majd egy krumpli esik ki belőle. Úticélját elérve Karcsii abnormális alakú szájába - mely az abnormális fejen telepszik - ér célt.
Kancsó fuldokolni kezd. Összeesik, és trottyos-foltos gatyója is lecsúszik róla. Kancsónak vége... vagy mégsem???

Karon ragadtam és hevesen megcsókoltam. Ezt nem tudta mire vélni csak a szemeimet figyelte. Azok mérhetetlen haragot tükröztek, de Ő csupán eltökéltségnek vélte. Tudtam, hogy meg akarom ölni, de úgy, hogy szenvedjen...

Az ajtaján egy koponya volt, amit ő rajzolt. Hirtelen úgy tűnt, mintha kidomborodna, s egy halhatatlan halott csillogott a szemében. Önmagát látta benne. Hiszen a lelkét már rég megölték, de akárhogy próbált elmenekülni az élet elől, sosem sikerült neki. És a zúgás újra felhangzott...

De sajnos nem az volt... könnyem lassan csordult végig arcomon... legszívesebben ordítottam volna de már nem ment, mintha egy gombóc akadt volna meg a torkomon, mintha egy láthatatlan kéz fonódott volna nyakam köré, hurkot fonva...se ki se be nem juthatott hang, féltem,még mindig... láttam anyut, ahogy a kocsifeljárón fekszik, ernyedten, mozdulatlan... holtan...

A zuhanyzóba érve Zsófi gyorsan felmérte a terepet, majd látva, hogy van egy kis fal az ajtó mellett ami eltakarja a bent lévőket arra kért, hogy inkább ott vigyázzak az ajtóra. Ennek egy kicsit örültem, mert tudom, hogy a folyosón állva biztos leszólítanak, hogy miért várakozok, és akik már találkoztak vele, tudva, hogy kire vigyázok, biztos elkezdenének idétlenkedni. Akaratom ellenére elkezdek kissé fantáziálni, nem gondolva a komoly helyzetre. Ekkor halk dúdolást és éneklést hallok......