Elborúlt torz agyam

Minden nap hazudtam magamnak... Csendben álltam gondolataimba merülve az Ódon iskola kapui előtt. Elindultam hazafelé... .pontosabban a lábam automatikusan mozgott... lépteimet elnyomta egy hang. Először figyelembe sem vettem. Csak arra figyeltem hogy arcomba hulló hosszú fekete hajamat a cigaretta amit a számban tartottam el ne égesse. Sötét volt,nem is tudtam, hogy kerültem a rock kocsmától az iskola kapujához. Aztán felhangzott a hang, de nem körülöttem, hanem a fejemben.
Valami eltorzult szöveget mormolt valaki zihálással vegyítve. Még fel sem fogtam, annyira fortyogott bennem a tehetetlen düh az emberek iránt. Tévútra futott életemen gondolkodtam. Ekkor azonban olyasmit láttam, ami kizökkentett mély melankoliámból. Egy ember alakja bontakozott ki előttem: hosszú haj, zöld szem, kedves férfi-arc... Tudtam ki Ő, túl jól ismertem és ez fájt...."fájdalmat okozott nekem" ez a hang dübörgött elborult torz agyamban. Karon ragadtam és hevesen megcsókoltam. Ezt nem tudta mire vélni csak a szemeimet figyelte. Azok mérhetetlen haragot tükröztek, de Ő csupán eltökéltségnek vélte. Tudtam, hogy meg akarom ölni, de úgy, hogy szenvedjen. Tomboltak bennem a különféle gondolatok, már-már hallottam élete utolsó hörgését, melyet elnyel ,magábafoglal a fullasztóan sötét éjszaka."Az este az igazi barátom"

Ő megbízott bennem, követett,bár ne tette volna. Szótlanul követték egymást a léptek. Rítust hallottam: Dobok dübörögtek gitár húrok vinnyogtak mikrofonok recsegtek. Érzni akartam azt, ahogy áldozatom előttem térdel, ordít és senki nem figyel rá... Kegyetlenné váltam, a gyűlölet elvakított. Beértünk a szórakozóhelyre közölte velem, hogy fel keresi a mosdót. eltelt fél majd 1 óra... Lassan kezdtem kijönni a béketűrésemből. Láttam kívülről magamat, amint határozott léptekkel elindulok a mosdó felé.... "sehol egy árva lélek" jegyeztem meg magamban. Az egyik fülkéből valami piros folyadék csorgott lustán kifelé. Kezemmel megérintettem: Természetellenes egy érzés volt, borzongatott ahogy az ujjaimat összedörzyöltem. Figyeltem hogy válik el egy cseppnyi az ujjamtól és kezd el száguldani a padló felé. Nagyot loccsant. Tudatosult bennem, hogy vért tapintottam. Lassan, akár egy elmeháborodott, a kilincs után nyultam. Kattan a zár a zsnérok lustán nyikorognak.... Immár teljesen belátom a toalettet. Ő volt ott,Ő vérzett. pillantásom rajta időzött. felemeltem a fejét hogy a szemébe nézzek ,de ő már nem nézett vissza rám. TÉRDEIM RESZKETNI KEZDTEK, tudtam, hogy mindjárt feladják a harcot és hagyják, hogy elessek. Cikáztak a fejemben a gondolatok, sikolyok,folyt a könnyem. Akit meg akartam ölni halott volt. Meg akartam tenni?A válasz nem. Ebben az állapotban voltam, amikor ismét kitárult a fülke ajtaja: Egy kis lány állt ott

"Megtettem helyetted. Boldog vagy?"- Alig lehetett öt éves.... borzadva meredtem véres kis köténykéjére....."Játszani fogok veled. Ugye tudod?" – kérdezte - a rettegés megbénított, csak a fejemet tudtam hevesen rázni. A picúrt mindez nem érdekelte, felemelte apró kis öklét, ami hosszú véres, cafatos karmokban végződött. aztán csapott egyet.....fájdalom hasított a lábamba....Sírtam Ő élvezte, ahogy kínlódok lassan asz arca felé nyúltam...ujjaimat a szemüregbe fúrtam...a kislány reszketett fogaival vicsorított amik elfeketedtek,haja őszülni kezdett végül semmivé vált.....
Ott ültem egy nyilvános WC kőpadlóján, fel sem fogva mi történt az imént, csak azt tudtam, hogy elvesztettem valakit, akit valójában szerettem... Lelkiismeretem örökké kísérteni fog, meg akartam ölni… és meghalt.