...::Never finish the dance::...- Avagy soha nem ér véget a tánc

Amikor csak kilépek az utcára, elhaladok egy kínai üzlet,vagy étterem mellett már kintről hallom a szidkozódásokat egy-egy emberi ,,faj,, iránt. Fiatalok toborozódnak össze az üzletek előtt és terveket szőnek...terveket sárgák,feketék... színes bőrűek ellen. 25 éves vagyok,benőtt már a fejem lágya... Most azt hinnétek megrögzött mániákus vagyok, aki csak a rosszat keresi másokban. Nem...de valaha én is ezek közé tartoztam...

Tizenhatodik életévem betöltése után úgy éreztem, hogy az egész világ a lábaim előtt hever. Meg volt a bandám,a stílusom,a hazám. Külsőm,hm, csirokkiban virított fekete színű hajam és oldalra volt fésülve, orromban ezüst karika piercinget lövettem és Martens bakancsban ereszkedtem végig az utcákon. Néztem, ahogy az emberek rettegnek a látványomtól (legalábbis nekem így tűnt). Ha bárki belémkötött, azonnal össze hívtam a bandát, és véget vetettünk a vitának. Utáltam azokat, akik nem fehér protestánsok voltak, gyűlöltem minden más nemzetet...egyedül a hazámért,Amerikáért éltem. Hitlert nagyra tartottam, a zsidók lemészárlásán csak röhögtem, és dicsőítettem mindenkit, aki szintén így gondolkodott.
Bár első benyomásra talán punknak tűntem... de nem én Skinhead voltam...
A családom nem éppen a legfényesebb körökben tündökölt. Anyám évekkel azelőtt meghalt, van egy húgom s egy bátyám. Apánk tartott el bár ő is inkább az ivászatról volt híres. Anyánk halála után kaszinózásokba kezdett és mérhetetlenül fajgyűlölő lett. Kérdeznétek miért? Hát elmesélem mi is ennek az egésznek az oka, érteme (már ha van ilyen),és mondani valója főleg.

Kedd nyári este... az idő enyhén, sőt kellemesen hűvös volt.
Én bent olvastam a szobáman valami Stephen King könyvet (ő volt a kedvencem). Lefeküdni készültünk.. .anyu bejött jó éjt kívánni és azt mondta holnap elmehetünk vásárolni együtt, ha végre megemberelem magam,hisz neki se könnyű eltartani három gyereket és egy férjet...Apu már akkor is ivott... sokat.... Aznap nagyon kihúztam nála a gyufát. Egész nap pofáztam neki, kamaszodtam, vagy tudom is én. A kedvenc tányérját mérgemben pedig a földhöz csaptam. Nagyon dühös lett és elkezdett velem kiabálni én meg a szobámba rohantam. Bátyámat nem igazán érintették az ilyen dolgok ő különben is csak hajnalban volt hajlandó haza vánszorogni. Soha nem tudtam hová megy éjnek éjvadján, soha nem mesélt semmiről. Húgom már rég aludt, hisz későre járt az idő,az óra már a tizenegyet ütötte.
Majd én is álomba szenderültem lassan...
Puff...

- Mi volt ez? - riadtam fel álmomból.
Az ablakhoz rohantam...elhúztam a függönyt,civakodást hallottam.
Apu kint állt felöltözve és kegyetlenül ordibált egy szétdobott néger alakkal. Valamit szorongatott a kezében, nem gondoltam rá mi az. Nagyon mérges volt a fickó,a szemetes kukát rugdosta és szintén ordibált. Nem tudtam, miről van szó. Apu helyeselt valamit aztán a fejét rázta, erre a fickó bedühödött és előrántott...egy stukkert.
Apu riadtan hőkölt hátra. A zajra anyu is kiszaladt a házból. A néger ember sokáig hadonászott a fegyverrel majd felhúzta. Tudtam, hogy ebből baj lesz, tudtam, nem tehetek semmit, mégis ki akartam én is menni. Az ajtó felé rohantam, de az zárva volt. Nem én zártam be... majd óriási dörrenés csapta meg a fülemet,egy hatalmas ordítás és még egy puffanás. Végül síri Csönd... én még mindig az ajtóban álltam...földbe gyökerezett a lábam a rémülettől. Az ablakhoz vánszorogtam erőtlenül, botladozva remegő kezemmel elhúztam a függönyt...lassan,óvatosan.

A látvány vérfagyasztóan hatott minden zsigeremre...a látvány belémfojtotta a levegőt.
- Neeee. – akkorát ordítottam, hogy még én is megijedtem magamtól, de ez nem érdekelt, anyu a földön feküdt és hatalmas vértócsa kerítette be,apu sírt felette és erősen szorongatta a kezét. A néger fickó is a földön volt. Magát lőtte fejbe. Ernyedt kezében tartotta a halált hozó fegyvert, halántékából lassan csordogált a vér. Nem tudtam mi ez az egész, mi is történt, próbáltam elhitetni magammal, hogy ez az egész csak álom, ami itt az imént lejátszódott. De sajnos nem az volt... könnyem lassan csordult végig arcomon... legszívesebben ordítottam volna de már nem ment, mintha egy gombóc akadt volna meg a torkomon, mintha egy láthatatlan kéz fonódott volna nyakam köré, hurkot fonva...se ki se be nem juthatott hang, féltem,még mindig... láttam anyut, ahogy a kocsifeljárón fekszik, ernyedten, mozdulatlan... holtan... egyre erősebben szorította valami a torkomat és hasztalanul próbáltam levegő után kapkodni nem ment, testem zsibbadni kezdett, elsötétült a világ... majd összeestem...

Másnap reggel egy halottas kocsi állt a házunk előtt, bátyám nem rég ért haza, s mégsem sírt, komoly ember volt. Húgom, aki csupán nyolcadig évét töltötte be akkor nemrég, egész idő alatt azt kérdezgette:
,,mi történt?,, ,,hol van anyu?,, ,,mikor indulunk már iskolába?,,
Ő is tudta hogy baj van, de mindenki máshogy éli át. Én örültem hogy túléltem egyáltalán.
Fél évig folyamatosan rémálmok gyötörtek esténként, féltem kilépni az utcára, nem beszéltem senkivel...amikor már kevésbé fájtak a történtek oda mentem apuhoz...

- Mi volt az az egész, ami aznap este történt? - szavaim halkan és remegően hagyták el ajkamat, s lehajtott fejjel álltam apám előtt.
Felsóhajtott... csuklott és ő is leszegte fejét. Így most együtt bámultuk a parkettát a nappaliban.
- Mit láttál belőle? - kérdezte szomorúan, szemei vérben úsztak és vizenyősek voltak.
- Azt a négert... - böktem ki végül - Ki volt az? Mért volt itt? - annyi kérdés kavargott bennem, sajnáltam, hogy nem tudom egyszerre feltenni valamennyit, de gondolkodni sem bírtam.
- Büdös állat! - apu hangja erősre és mélyre változott, dühöngőre – Büdös nigger!! Nem érted te ezt még lányom, de majd megtudod sajnos, milyenek ezek az emberek, idejönnek Amerikába, aztán elveszik a fehérek munkáját, s a gazda persze hogy felveszi őket, hisz beérik a kevesebb bérrel, a tisztességes munkást, aki pedig már évek óta végzi kifogástalanul a munkáját, kirúgják! Hát illendő ez?? - megint csuklott egyed és megszédült a feje...ittas állapotban volt - És ez nem csak a négerekkel van így,egy kutya mind, kínai, indiai, zsidó, ezek is csak lusta semmire kellő dögök.

Nem értettem mért mond ilyeneket, nem ez volt a kérdésem se, és eddig semmi baja sem volt a más nemzetiségű emberekkel, akik nem fehér protestánsok.
Még körülbelül húsz percig szidta őket, majd felkelt és elővett egy sört a hűtőszekrényből.
Még fél év után sem tudtam, mi folyik itt, mi történt aznap kedden... de szeptember lett és középiskolába keveredtem... új emberek,új hely... más felfogás...

(folytatása következik...)