Történetek

Rossz érzés várni valamire, ami nem is biztos, hogy bekövetkezik. A percek lassan vánszorognak, egyre jobban gerjesztve a bizonytalanságot, amely lassan de biztosan elfojtja a reményt...

Larry nem értette a tanár viselkedését, és eleve furcsának találta, hogy Doyle az irodájába hívta. Felállt hogy távozzon, de megtántorodott. Csak ekkor tudatosult benne, hogy mennyire rosszul érzi magát. A szája kiszáradt, és a feje átkozottul lüktetett. Megmarkolta a szék támláját, amire érkezésekor leült, de már nem volt ereje megtartani a saját súlyát...

Sok-sok év telt el a zsíros kenyeret evő kisfiú óta. Azóta sokat látott az étterem, sok-sok vendég fordult meg benne és mennyi változáson ment át a világ azóta. Most azonban, ezen a szép nyári délutánon is ott ücsörgött egy maszatos arcú szőke kisfiú. Fehér pólója csupa kosz volt, mégis talán két ragyogó szeme tompítani tudta szegényes külsejét. Az étterem előtt egy hatalmas, elegáns, fekete autó állt meg...

- Gyönyörű vagy – suttogta fülembe lágyan Kedvesem dallamos hangja. Elengedtem a függönyt, megfordultam s kétségbeesett tekintetem a vidáman csillogó szempárra emeltem. Lámpalázam látva felnevetett, derűs magabiztossága enyhített kicsit lelkem szorongásán.
- Észbontó vagy, a hangod csodaszép, mindenkinek tetszeni fogsz – bátorított mosolyogva...

- Miért akarsz elzavarni? Nem veszed észre, hogy ezzel csak fájdalmat okozol nekem?- kérdezte Ő csendesen, és éreztem, maradni akar. Fene tudja, miért.
- Én okozok neked fájdalmat? - kérdeztem csodálkozva - Hiszen Te okozol nekem folyamatosan kínszenvedést azzal, hogy vagy, hogy érzel, hogy folyton akkor jössz, amikor nem kellene! Most úgy érzem, végleg száműznöm kell Téged az életemből, mert csak bajt hozol rám...

Ismét ordítás töltötte meg a füleket, fájdalmasan, hogy szinte bántotta Harry agyát. Hermione és Ron elfordították tekintetüket, de szinte minden halálfaló maszkjának szemrései mögül elégedett csillogást lehetett felfedezni.
Voldemort megint hamar befejezte a kínzást és egy pillanatra körbenézett a többieken, majd leguggolt Piton elé, aki zihálva próbált felállni...

Tiéd a világ, amíg nem tudsz a létezéséről, de amint feleszmélsz, az elméd rácsok mögé szorul. Állj be a sorba, mondják, mikor ők lázadók. A szabadság ellen lázadnak. Eldobják személyiségük, és a sablont veszik fel helyette. Azt mondják később te is ilyen leszel. Ha hagyod tényleg ez következik be. De ha megérint a blues...

Miközben Hermione is megérkezett, Harry és Ron kisegítették a vízből, Malfoy ugyanazokat a lila lángnyelvecskéket küldte végig a csatorna hosszában, amiket Piton is használt a Borgin & Burkes-ben. A lángnyelvek néhány méterenként sorban hosszú tűzcsíkban, kör alakban végigfutottak a csatornán. Mikor az utolsó lángocska is elenyészett, Malfoy elindult, Harry, Ron és Hermione pedig követték...

Minden tökéletes volt. Kezdett elborulni előttem a világ, és láttam rajta, hogy ő is nagyon élvezi. Néha felszisszent a hátát markolászó körmeim miatt, de nem szólt, nem zavarta, azt csináltam, amit csak akartam, néha hosszú hullámos hajába is beletúrtam. Kis idő után a tempó még gyorsabb lett, s éreztem, ismét a fellegekben járok, felnyögök a kéjtől, s az Ő hangja egyesül én hangommal...

- Akkor mit szeretett volna kérdezni? – hangja még mindig kifogástalanul nyugodtan csengett.
- Azt hogy...miért? – ugyan azt kérdeztem én is tőle, mert nem tudtam mért kellett anyámnak meghalnia, mért nem inkább az...
- Tudom, most az járhat a fejében, vajon mért nem az apját lőtték le az anyja helyett...