Történetek

- Nincs más választásunk - mondta óvatoskodva, nehogy megijessze a barátnőjét -, minthogy várunk, hátha megpróbálkozik mégegyszer kapcsolatba lépni velünk. Akkor már nem szabad elijesztenünk, hátha harmadszorra nem jön vissza.
- Mi?? Te visszavárod azt az őrültet? A szívbajt hozta rám!!
- De nem hinném, hogy akarattal. Nem ismer téged, nem tudhatta, hogy utálod az "illetéktelen behatolókat". Bocsáss meg neki! Ha ártani akart volna neked, akkor elrabolhatott volna....

Miután sikerült a papát felhomályosítani a hernyó és az uborka közti különbségekről, elhatározta, hogy megszabadul a hívatlan ebédelőtől. A hernyó kanálról való lepöckölésének eredménye az lett, hogy szegény pára most meg a meggyborban (a Pali-bácsi meggyboros poharában) kötött ki. Pali-bácsi sem volt elveszett ember: a husi-darabot kézzel kipecázta, a bort felhajtotta, majd a szemmel láthatóan rémült, levestől, bortól csöpögő hernyót megpróbálta eldobni...

Nagy út volt mögötte, de előtte állt még a végtelen. Leküzdhetetlen távolság, ő mégsem rettent vissza, hanem törte az utat. Ahol nem járt vonat ott öszvérháton, ahol az öszvér már nem bírt elmenni, ott a puszta emberi akarat vitte előre...

Látsz hát te is talán. Belelátsz lelkembe, szívembe, mely téged szeret. Nézel, s nézlek hosszan én is, két karunkkal fonódunk bele egy hosszú ölelésbe, melyből fáj kibontakozni. De miért is tennénk? Nincs rá okunk… Öleljük hát egymást, s nézzük a másikat...

A szállodában a hallban várom meg, nem mer szobájába hívni, zavarban van ő is, én is. Majd amikor megérkezik ismét kissé közelebb lép és futólag megsimítja vállam. A Halászbástyán mögém lép, miközben a Dunát és a Parlamentet mutogatom. Nagyon közel, olyannyira, hogy előrébb lépek...

- A hegy nagyon erős, olyan agyagok vannak bennem melyeket, csak nagyon lassan lehet kitörni. Mentális energiával kicsit gyorsabban halad a munka, de így is egy hónap mire megkerüljük. – jelentett Wergard.
- Nem baj. A lényeg, hogy meglegyen. Addig számos más teendőnk van, ne feledjétek. Holnap megejtjük az első lépéseket a csatornákban. Ma pedig, este elmegyünk az árulóhoz, és együtt végzünk vele...

Budapest. Nyár. A Nyugati Pályaudvar környéke, mint egy hangyaboly. Süt a nap. Napszemüveges fiatalok, rohanó kirándulók, morgolódó helybeliek. Utcai árusok. McDonalds.
Sötét arc, kopott szakáll, meredt szemek...

Kettőnk kapcsolatának sok akadálya lenne, többek között, hogy ő 12 évvel idősebb, mint én, Az sem javít a helyzeten, hogy ő tanár, én meg egy egyszerű gólya. Családom se díjazna egy ilyen kapcsolatot.
Borzasztó, hogy el se kezdtük, és én már el is szúrtam! Most mégis fülig érő mosoly díszeleg rajtam, amit nem lehet lemosni, csak azért, mert LÁTTAM, látott és visszaköszönt nekem mosolyogva...

Könnyűléptű éjben suhanó alak
Sötétség fedi el alakodat
Egyre csak rohansz végzeted vonz
Fegyvered elrejtve, kezed a markolatra kúszik
És minden megrebbenő árnyék felé, mint jó vadász
Villanó tekinteted vetül...

Egy pillanatra csend lett, ahogy összefonódott a tekintetünk. A kezek rutinosan kapaszkodtak össze, noha csak a vicc kedvéért választottuk az üdvözlés ezen formáját. Lepillantottam, és láttam, ahogy hosszú, fehér ujjaid ráfonódnak az én bütykös maszatos kezemre. A szemed szikráiból tudtam, téged is mulattat a látvány: a lovász, és az író...