Nagy út volt mögötte, de előtte állt még a végtelen. Leküzdhetetlen távolság, ő mégsem rettent vissza, hanem törte az utat. Ahol nem járt vonat ott öszvérháton, ahol az öszvér már nem bírt elmenni, ott a puszta emberi akarat vitte előre.
Fogytak a mérföldek, de még így sem csökkent a jövőbe vezető út végtelensége. Egyszer megkérdezte magától, hogy miért is megy előre. A kérdés annyira ledöbbentette, hogy órák hosszat csak állt a sziklafalon, és bámult a semmibe.
Visszatekintett az életébe, látta mit hagyott maga mögött, és nem tudott választ adni, hogy miért megy tovább. Annyi mindenen ment már keresztül, hogy az utazás rabjává vált, az utazásé, ami narkotikumként a végsőkig kiszívja testét, és acéllá edzi akaratát. ÉS ez a céltalan akarat fékevesztett úthengerként tör előre, átgázolva a mérföldek vértes seregén, nyomában halott kilométerek teteme marad csupán…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások
igazából ismerős, és szerintem egyre több ilyen utazó van a világon. Csak hálistennek még vannak, akik meg tudják őket állítani, legalább egy kis időre.
Az írás jó sztem.