Te és én...

Az egész egy csodás őszi napon kezdődött… Nem tudom már, pontosan mikor is, de arra emlékszem, tisztán, mit éreztem, akkor, és ott. Csodásan kezdődött… de minden csoda elmúlik egyszer.

Az őszi, meleg napokra, mikor még érezzük a már messze járó nyár melegét, ráhullnak a hideg, téli napok, amiben ha nincs melletted egy szerető kéz, aki ölel, s szívével, testével melegét, belefagysz a hófehér dermedtségbe. Belefagysz, s nyáron, a meleg, forrón égő napokba sem tudsz felolvadni. Egy dolog olvasztja fel az örök jeget, s az a szerelem, az érzés, a szeretet, bárki iránt is legyen… Forrón ég, először a szíveddel játszik, azt olvasztja fel, majd áttér testedre, ahol a melegség árad szét benned minden egyes érintésnél. Szíved forr, s csak nézel, nem tudni, mit, s gondolataid mind a szeretett felé száll. Őrülten lehet ilyenkor szeretni, a szív minden szeretetével, ölelni, nem csak a kézzel… á, azt mindenki tud… De a szívvel, a szemmel, a szeretettel ölelni, az már valami… Ha érzed azt, amit csak egy tiszta szív érezhet, mindenen túlléphetsz, mindent megláthatsz, amelyet szem nem láthat.

Látsz hát te is talán. Belelátsz lelkembe, szívembe, mely téged szeret. Nézel, s nézlek hosszan én is, két karunkkal fonódunk bele egy hosszú ölelésbe, melyből fáj kibontakozni. De miért is tennénk? Nincs rá okunk… Öleljük hát egymást, s nézzük a másikat. Szemed megigéz… Oly sokszor néztem szerelmesen már a mélyébe… Elrejtőzöm, elbújok, menedéket találtam, végre, végre… Elmélyedtem a szívedbe, nincs más, csak mi vagyunk, nem létezik semmi, csak Te és Én. Mond, mi kell még? Nem elég, mond, nem elég? Szeretsz-e, mint téged én? Mit kérdezem hát, éreznem kéne… de mond, kérlek, mond, ezerszer mond, hogyha így szeretsz, mint ahogy én, s elmélyedek, úgy foglak szeretni, mint még sosem… csak mond nekem, hogy szeretsz.

Fagyott szívem felmelengetted, felolvasztottad, s szívemmel együtt én is olvadtam. Két kezedbe olvadtam, s bújtam hozzád, te öleltél… Ölelj még így… nem, soha nem akarom, hogy elengedj, ne is kérdezd. Jaj, úgy szeretlek. Ölelj hát még… kérlek…