Történetek

Hát persze, végre előadhatta eszméit, tévhiteit az angyalokról. Szemembe vághatta gyermeteg teóriáját, mellyel úgy hitte, sarokba állíthat. Engem! Az angyalok legádázabbikát, engem, ki addigra már épp elég emberiséggyűlöletet hordoztam lelkemben ahhoz, hogy ne szánjam meg az ilyen reménytelen próbálkozásokkal élő embereket...

Ajánlom ezt az írást, a megvezetett, kétségbeesésbe, öngyilkosságba kergetett, becsületes Magyar parasztok tucatjainak az emlékére.
(A szerző)

Én azt gondoltam, hogy majd élünk valahogy. Nem álltunk rosszul anyagilag bár rengeteget dolgoztam. Azt gondoltam, hogy leülök a fiaimmal és megbeszéljük a dolgot, hogy hadd fejezze be az iskolát a legfiatalabb is. Dobjunk bele a közösbe valamennyit, hiszen ketten már dolgoztak és igazán belefért nekik, hogy havi tízest félretegyenek. A fiúk viszont megváltoztak...

Semmi sem emeli meg annyira a libidót, mint amikor van kivel, lenne hol és mégis marad a feltételes mód. Szexuális életünk felpörög. Kapkodás a fürdőszobában, kémtörténetszerű együttlét kísérletek a hálószoba ritka magányában, kulcsok és zárak alapos használata mindenütt. Biztosnak látszik, bármibe is kezdünk, sosem fejezhetjük be, egy ilyen túllakott, éppen gyerekkel is zsúfolt házban...

Ó, ha el tudnám mondani, ha szavakba tudnám önteni a hirtelen felvillanó kép okozta félelmemet, hogy egyszer talán más fogja ugyanúgy ismerni tested minden zegzugát, s másvalaki szíve ver hevesebben, ha meghallja léptedet...

Farkas tanárurat letartóztatták. Mindent bevallott, csak a gyilkosságokat nem. A nyomozók, pedig csalódottan vették tudomásul, hogy tényleg nem tudják a férfire bizonyítani a haláleseteket. Mocskos egy ügy, csak ennyit tudtak...

A gólya fejében egy gondolat mozdul. Oda kéne nézni. De veszélyes is lehet. Az ilyen nagy, brummogó masinákhoz emberek tartoznak, azokkal csínján kell bánni. Könnyen ráfizethet. De a madár éhes, és a megforgatott föld csak úgy ontja magából a rengeteg férget, lárvát, bogarat, néha még egeret is kivethet magából. A meleg már úgysem enyhül estig, hiábavaló itt süttetni magát a fészek szélén. Gyerünk...

A zsákja elkezdett vörösen izzani a háta mögött. Bane nem értette, hogyan vághatta meg magát a tőrrel, mikor az nem is volt éles. Egyetlen dolgot tudott csak elképzelni: a tőr mágikus! Eközben a zsákjából egy izzó vörös gömb emelkedett ki, és indult el a törpe felé. Bane csak most vette észre, hogy a termet elkezdi megtölteni valamilyen kísérteties vörös fény...

Lehunyom szemem és azt képzelem, rám nézel, szemedben a karácsonyfaégők fényének függönyén át meglátom a bizonyosságot - van remény.
Remény, hogy újra kezdjük, és most mindent jól csináljunk... ha akarjuk és hiszünk benne azzal a hittel, ami a tiszta szív ajándéka.
A szívé, mely ledönti a falakat és kitárja kapuját a lehetőségeknek.
Amely igent mond a szeretetre..
Mint most én...

Üres, sötét szoba, csak egy furcsa dal szól.
Az én dalom. A dal szárnyakat ad, hogy elrepülhessek, messze a kíntól, messze a fájdalomtól. Nem tudom még merre kell repülnöm a boldogság felé...