Káosz

Prológus

Bane a törpe meglepetten vette észre ,hogy a fal amit a kalapácsával megkopogtatott beomlik. Bedugta a fáklyáját az üregbe és látta, hogy a lyuk egy nagyobb terembe nyílik. Mivel a teljes barlangrendszert át akarta kutatni az áhított mithrillért, ezért bemászott. A terem közepén egy kőemelvény állt. Bane odament az emelvényhez és fáklyája halvány, lobogó fényénél mindössze ezt tudta kibetűzni:

Grom da nat grundakti! Qerfom jona ot hekg: Roulker et futno de Yfgo

Az öreg törpe valamelyest beszélte a jonák nyelvét. (A jonák és a törpök ellenségek voltak mióta a szakállas nép elkezdte feltárni a föld legmélyebben fekvő alagútjait. Ezek a lények meglehetősen furák voltak: négy karjuk volt, elég sovány testalkatuk ellenére hihetetlen erejük volt. Az arcuk leginkább a patkányéra hasonlított és csak ritkán érték el a 160 cm-es magasságot. Rengeteg kalandozó fizetett már az életével, amiért lebecsült egy jonát. Ez a gonosz és alattomos faj majd’ olyan kiválóan értett a fémek és a kő megmunkálásához, mint a törpök, ezért is volt a jonák egyik legnagyobb célja, hogy kiirtsák a törpéket, mivel irigyelték a tehetségüket, amivel megáldották őket az istenek.) Sokáig tartott, míg felidézte a jonák nyelvét, de lassan előjöttek az emlékei. A szöveg, ami az emelvényre volt vésve a következőt jelentette:

Távozz e helyről fosztogató! Ez a jonák istenének oltára: Roulkeré a vérben gázolóé.

Bane-nek felragyogott a szeme. Tudta, hogy a jonák fanatikusan imádják isteneiket, és az oltáraikba nagy mennyiségű kincset tesznek, ezért a kalapácsával elkezdte széttörni az oltár tetejét. Hatalmas csapásinak nem tudott ellenállni, és beomlott. Bane felvette a fáklyáját és megvilágította vele a lyukat. Benézett és bosszúságára csak egyetlen egyszerű tör volt benne. Benyúlt érte és kivette, hogy megnézze milyen éles. Ahogy a tőr végigszaladt kérges tenyerén úgy érezte, hogy nem éles. Sebaj, gondolta és elrakta a zsákjába, hogy a műhelyében majd kiélezi. Miután azonban eltette a tőrt éles fájdalom futott végig a tenyerén. Ahol az előbb megérintette a tőrrel ott most egy véres, mély seb húzódott. A törpe érezte, hogy szédül, ezért leült, nehogy elessen. A zsákja elkezdett vörösen izzani a háta mögött. Bane nem értette, hogyan vághatta meg magát a tőrrel, mikor az nem is volt éles. Egyetlen dolgot tudott csak elképzelni: a tőr mágikus! Eközben a zsákjából egy izzó vörös gömb emelkedett ki, és indult el a törpe felé. Bane csak most vette észre, hogy a termet elkezdi megtölteni valamilyen kísérteties vörös fény. Megfordult és meglátta a gömböt. A törpe megbabonázva bámulta az izzó golyót. Az hirtelen elkezdett közeledni a Bane felé, a törpe megpróbált felállni és hátrálni, de a lábai nem engedelmeskedtek. A gömb egyre nagyobb és nagyobb lett, mígnem akkora lett mint a törpe. Bane szemei óriásira tágultak miközben a gömb elérte a testét. Néhány másodperc múlva teljesen elnyelte a fény, majd hirtelen felvillant és eltűnt, mintha ott sem lett volna. A törpe odasétált a fáklyához és felemelte, amikor a fénye az arcára esett, látszott, hogy az egész szeme vörösen izzik. Hirtelen elkezdett hátborzongató hangon nevetni.
Roulker felébredt…

1. Fejezet

Derg a törp király a trónján ült és hallgatta az unalmas és végeérhetetlen beszámolókat az éves kereskedelmi eredményekről, és a kibányászott ércek mennyiségéről. Derg fiatal volt még, azért került a trónra, mert apja meghalt egy a jonákkal vívott küzdelemben. Mindössze 57 évesen ő volt az egyik legfiatalabb törp király. A törpök általában 1200-1300 éves korig is éltek.
-A Tul’Kazad elf várossal való kereskedelmi bevételeink jelentősen megugrottak, köszönhetően a legújabb konfliktusoknak az orkokkal. -közölte monoton hangján az írnok.
- Mi a helyzet az újonnan felfedezett alagutakkal? - kérdezte Derg.
- Három helyről visszatértek a felderítők, de csak kisebb ércteléreket találtak.
- És a negyedik? Ki nem tért vissza?
- Bane volt a kijelölt felderítő. Neki már napok óta vissza kellett volna térnie, de eddig semelyik őrhely nem jelentette, hogy visszatért volna.
- Mit gondol, mi lehet a háttérben?
- Lehetséges, hogy talált egy gazdag telért és még nem tudta felbecsülni az érc mennyiségét.
- Hmm. Bane az egyik legtapasztaltabb felderítőnk neki nem okozhat gondot.
Ekkor hirtelen megdörrent a hatalmas tölgyfa-ajtó, ami a trónterembe nyílt. Az ajtónálló sietett kinyitni. Az ajtó mögött a törpök egyik parancsnoka Morag állt.
- Felség azt javaslom, indítsunk felderítő-expedíciót Bane után! - mondta Morag
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit elhamarkodott Morag? - kérdezte Derg.
- Uram te is azt mondtad, hogy Bane-nek nem jelenthet gondot az érc felmérése.
- Talán igazad van. Mit javasolsz?
- Már előkészítettem egy csapatot, itt várakoznak az ajtó előtt.
- Hívd be őket!
A következő pillanatban 40 törpe rohant be a terembe, köztük 2 pap és 10 harci őrjöngő, a többi közönséges koronaőr volt.
- Megőrültél Morag? Egy egész osztagot akarsz küldeni? Tudom, hogy Bane a barátod, de ez már sok! - kiabált Derg.
- De királyom, az is lehet, hogy Bane-t jonák fogták el!
- Ugyan arrafelé hónapok óta nem észleltünk jona aktivitást, de nem bánom fő a biztonság! Azt akarom, hogy azonnal induljanak.
- Felség, engedélyt kérek csatlakozni a kutató-expedícióhoz!
- Az engedélyt megadom!

***

Morag és csapata elérték az alagutat, ahol Bane kutatott mithrill után.
Eddig semmi jelét nem találták, hogy a törpöt megtámadta volna valami. Meglátták a nyílást, és ők is beléptek. Morag kint hagyott néhány őrt, a többiek bementek. A földön ott hevert Bane kalapácsa és néhány méterre tőle ott hevert ő maga is. Morag odament és elkezdte rázni, hogy ébredjen fel. Végül elengedte és szólni akart a papoknak, hogy vizsgálják meg. Azonban hirtelen mintha motyogást hallott volna. Körülnézett, és meglepődve tapasztalta, hogy Bane beszél miközben ujjaival mutogatott. A törp egy pillanatra kinyitotta a szemét és látszott, hogy az teljesen vörös.
- Bane! Mit csinálsz?
A törpe nem válaszolt csak folytatta a motyogást. Morag odament az oltárhoz, ő is megnézte, hogy mi van ráírva. Amikor elolvasta az arca teljesen elfehéredett és összeállt neki a kép.
- Kifelé! –ordította, de már késő volt.
A termet hatalmas robaj rázta meg, Morag felemelkedett a levegőbe és nekicsapódott a falnak. Mikor magához tért látta, hogy Bane eltűnt és társaiból csak véres húscafatok maradtak. Nagyon furcsán érezte magát, megpróbált négykézláb mászni, de eldőlt. Ekkor döbbent rá, hogy hiányzik az egyik karja. A törp felállt és elindult Bane zsákja felé, felkapta és elindult vissza a törp városba. Minden egyes lépés kínszenvedés volt neki, de tudta, hogy ha nem éri el Garulngramot akkor a törpöknek végük van.

***

Derg kalapácsának csapásai alatt kezdett alakot ölteni a mithrill-tömb. Ritkán volt alkalma kovácsolni, mióta király lett, de most szakított rá időt. A kétfejű csatabárdját készítette, mivel a másik már egy régi darab volt. Néhány óra múlva Derg még mindig a műhelyében kovácsolt, a fegyver fején már csak apró simítások voltak hátra. A nyelét már korábban elkészítette. Miután végzett a fegyver bonyolult díszítésével nekiállt beilleszteni azt a hatalmas rubintot a fegyver fejébe, amit az egyik papja adott neki. Ez a rubint egyetlen gondolatára tűzbe borította a fegyvert, és egyúttal meg is védte őt a hőségtől. Meglepően gyorsan végzett ezzel a kényes művelettel, már csak a fej és a nyél összeillesztése volt hátra. Ha ezt elrontja, akkor olyan, mintha semmit se csinált volna, mert ha rosszul illeszti be a nyelet, akkor a fegyvernek rossz lesz az egyensúlya, és ez által használhatatlan a harcban. Óvatosan elkezdet beleütni a még lágy fejbe a nyelet. Néhány ütés után már a helyén is volt. Gyengéd mozdulattal felemelte a fegyvert és egy állványra helyezte. Miután kilépett a műhelyből odarohant hozzá egy fiatal törp.
- Felség, Morag visszatért, de szörnyű állapotban van!
- Hol van?
- A templomban, a papok megpróbálják rendbe hozni a sebeit.
Derg félrelökte fajtársát és eszeveszett tempóban rohanni kezdett a templom felé. Miközben rohant azon gondolkodott, hogy mi történhetett. Amikor odaért a templomhoz belökte az ajtót és látta Moragot egy ágyon feküdni. Csonka vállából csordogált a vér, de teste más részeit is vér borította.
- Mi történt? –kérdezte Derg.
- Bane-t… megszállta… Roulker. –nyöszörgött Morag. –A társaim … halottak. AHHH! A tőr!!
- Morag, ne! Gyógyítsák meg! –ordított a papokra Derg.
- Nem tudjuk felség, ehhez még az én hatalmam is kevés. –mondta a főpap.
Morag azonban ekkor már halott volt.
- Ki ez a Roulker? – kérdezte Derg.
- Azt hiszem a jonák főistene.
- Hogy szállhatta meg Bane-t?
- Nem tudom felség, ezt csak az elfek tudják.
- Bah! Az elfek!
- Ők sokkal járatosabbak az istenek mágiájában.
- És a tőr?
- Már elküldtem a legjobb papjaimnak kivizsgálásra. Az bizonyos, hogy mágikus, mert ahogy a közelembe ért éreztem a mágia vibrálását.
Derg megfordult, és kirohant a templomból. Átrohant a földalatti város piacterén és a fegyverboltok előtt. Lefékezett egy ajtó előtt, és bedörömbölt. Mikor kinyílt az ajtó berontott barátja, Feanor házába.
- Csomagolj! Holnap megyünk Tul’Kazad-ba!
- Tul’Kazad-ba? De hisz ott háború van! Miért mennénk oda? –kérdezte Feanor.
- Morag meghalt, Bane-t meg megszállta valami perverz isten!
- Mi?
Derg ezután elmesélte azt, amit tudott, azt is, hogy negyven törpe meghalt. Miután vége lett a történetnek Feanor leült, hogy megeméssze a történteket. Néhány perc múlva sikerült megszólalnia:
- Szóval az elfek tudják, hogy történhetett ez?
- Nálunk mindenesetre többet tudnak. Jössz az elfekhez vagy nem?
- Persze, hogy jövök.
- Rendben.
Miután megbeszélték, hogy mikor indulnak, Derg visszament a trónterembe. A terem tele volt törpökkel, és mind választ vártak, arra, hogy miért halt meg egy egész osztagnyi törpe. Amikor belépett mindenki elhallgatott és a mogorva királyra nézett. Derg odament az egyik tanácsadójához és elmondta, hogy mit mondjon el a történtekről. Nem akarta, hogy mindent megtudjanak a törpök, mert akkor pánik törhetett volna ki. Elindult a szállására, hogy lepihenjen a nagy út előtt, ami az elkövetkező napokban vár rá. Bement a szobába és ruhástul ledőlt az ágyra.

***
Mikor felébredt első útja a trónterembe vezetett, bejelentette a tanácsadóinak és bizalmasainak, hogy néhány hétig elutazik Tul’Kazadba. A tanácsadók kétségbeesetten kérlelték a királyt, hogy menjen valaki más helyette, mert rá Garulngram-ban van szükség. Derg azonban kérlelhetetlen volt.
- Nem tudtok változtatni az elhatározásomon! Ma elindulok Tul’Kazadba Feanorral.
Ezzel lezártnak tekintette a témát, és elindult az új fegyveréért. Bement a műhelybe, és magához vette az újonnan készült mágikus fegyverét. Átment a szobájába, hátára kapta a zsákját és elindult Feanor házához. Ahogy keresztülment a városon sok törp megbámulta, de nem kérdezősködtek, hanem végezték a dolgukat. Néhány perc múlva már Feanor ajtaján kopogtatott. Barátja néhány pillanat múlva nyitotta az ajtót.
- Kész vagy? –kérdezte Derg.
- Mindjárt, várj itt! –válaszolt Feanor.
Ezzel visszament a házába. Derg már éppen be akart menni, hogy sürgesse, amikor kilépett a házból, vállán egy hatalmas számszeríjjal. A király csak felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Feanor derekán volt egy öv, ami tele volt különös töltényekkel.
- Ezek mik? –mutatott Derg az övre.
- Robbanó nyílvesszők.
Derg csak most vette észre, hogy a vesszők végén apró fiolák voltak. Ha ezek levegővel érintkeztek felrobbantak. Ezt a lövedéket egy öreg törp alkimista fejlesztette ki, hogy védekezni tudjanak a jonák hatalmas kőgólemei ellen. Ezeket a túlvilági lényeket jona papok szokták megidézni, és a penge nem fogott rajtuk. Korábban az egyetlen fegyver amivel meg tudták sebezni őket az a harci kalapács volt, de ezzel túl közel kellett menni a gólemekhez ami kész öngyilkosság volt tekintve hatalmas termetüket, és erejüket.
- Jól fognak jönni az orkok ellen. –kacsintott Feanor.
- Akkor hát induljunk! –szólt Derg.
Ezzel megkezdték útjukat Tul’Kazad felé, hogy kiderítsék, hogy menthetnék meg Bane-t.