Történetek

-17 és fél perc a menet idő az Astoriától a Déliig, most hat óra 7 perc, ami annyit tesz, hogy egészen pontosan öt perce vagyunk úton, tehát 12 percem van, hogy elérjem a vonatot, ami hat óra ötven perckor indul az ötös vágányról Nagykanizsára Érd-alsón vagy Felsőn át Gárdony érintésével. Ha Gárdony érintésével, akkor az annyit jelent, hogy negyvenhárom percem van még hátra...

Kilépek a sikátorból. Nem ügyelek arra, hogy lépteim ne csapjanak zajt, így a nő észreveszi közeledésemet. Nem áll meg, s nem is gyorsít tempóján, csak tüzetesen megnéz, úgy tűnik, ad a külsőre, s nem csak a magáéra. Tekintete végigsiklik öt-hat fonatba rendezett, fekete hajamon, hófehér bőrömön, vörös szemeimen, vértelen ajkaimon, majd ruházatomat is szemügyre veszi...

Laza mozdulattal a hátadra dobtam a tőled jó egy méterre búslakodó pólódat - bocs, nem figyeltem az éjjel, merre szállnak az akkor feleslegesnek tűnő ruharabjaid-, mert kezdett hideg lenni, én pedig nem szeretem, ha úton-útfélen a nyakamba tüsszögnek. Kis tűnődés után aztán megszántalak és finoman eligazgattam rajtad a felsőt, mert mégsem illik így félvállról venni a barátom egészségét…

Lelökött az ágyra és rám mászott. Ismét a nyakamat nyalogatta, közben a jobb kezével bemászott a pólóm alá és a hasamat simogatta, lassan felfelé haladva. Megcsókolt és újra hozzám bújt, gyengéd lökésekkel kiegészítve az amúgy is orgazmus közeli helyzetet. Úgy kapcsolta ki a melltartóm, hogy észre sem vettem. Lehúzta rólam a felsőm és egy fél másodpercig elmerült a látványban. Aztán mindkét kezével megfogott és lágyan masszírozott, majd nyalogatott. És még mindig nem hagyta abba a mozgást....

A talpraesett lány meglehetősen makacsul ment a saját maga választott úton. Szülei több fiatalembert is kinéztek a számára megfelelő férjnek, de óhajtásaik ellen egy snájdig, Ausztriát és Olaszországot is bejárt, de szegény fiatal borbélylegényt választott férjül, aki a társaság kedvence volt. A férfiak a remek kártyapartnert, a hölgyek az egyik legjobb táncost és széptevőt szerették benne...

Óriási léptekkel rohantam vissza a házba, és újra bezárva magam mögött az ajtót, leültem a nappaliban. A telefon újra csörögni kezdett a kezemben, én pedig éreztem az egyre inkább elhatalmasodó félelmet, és a feszítő görcsöt a gyomromban...

Az érkezés legnagyobb meglepetésemre nem fájdalmas. Ahogy az elemek közé kerülünk, az egyáltalán nem fáj. Azt hittem forró ez az egyveleg, de nem. Próbálok a felszín közelében maradni, de kevés erőm van. Egyik kezemben a fiam, másikban az én életem. Amikor már úgy érzem itt a vége mindenek, egy farönk sodródik oda és belekapaszkodom. Nem hagyom, hogy egy otromba gépszörnyeteg elpusztítsa a gyermekemet...

Először az alkaromat oldottam ki, és kivettem az érbe bújtatott kis csövet, közben meglepetten vettem észre magamon, hogy enyhén remegek. A cső helye körül kis folton kékre színeződött a karom, mint minden hosszasabb használat után. Lehúztam az érzékelő tapadós tappancsait a felkaromról és vállig kiszabadítottam magam mindkét oldalon. A mellkasrész következett, először mindent kihúztam a halott Gépből csatlakozóiból, aztán enyhén remegő kézzel egymás után pattintottam fel a ruha zárjait......

Még mindig félálomban megpróbáltam felülni, zsibbadó végtagjaimba csak lassan áramlott vissza a vér. Ruhám átizzadt és hideg volt, mintha az egész éjszakát futással töltöttem volna a házam mögötti réten. Végigtapogattam a talpam, de nem éreztem rajta sebeket, ez legalább nyugtató, hogy nem jutottam ki a házból...

- Úgy kezdődött az egész, hogy egy osztálytalálkozóra mentem a tudtod nélkül. És megjelent a régi barátnőm, aki régen folyamatosan pasizott, s mint kiderült, még most is. Szervezett egy házibulit persze meghívott rá. Elmentem, többet ittam a kelleténél és megtörtént. - hallatszódott egyre gyengébb hangerővel, mintha a lány újra átérezte volna a helyzetet...