Esti meglepetés, avagy a rettegés foka

Esti meglepetés, avagy a rettegés foka


Előre közlöm, hogy ez megtörtént esemény, és bár most olvasva viccesnek tűnhet, akkor én valósággal rettegtem...Jó szórakozást!
Szombat este, szokásunkhoz híven, kimentünk a faluba, és boldogan trécselve gyűltünk össze a kis kocsma udvarán, majd egy-egy pohár ital mellett boldogan tárgyaltuk ki, hogy ki mit csinált, vagy mit fog csinálni. Egyszercsak barátnőm hosszas gondolkodás után felvetett egy ötletet: Mi lenne, ha elő Búcsút tartanánk, és felülnénk a Break-re?
Kapva kaptunk az alkalmon, hiszen a Búcsúsok már lassan egy hete érkeztek, hogy felállítsák az összes sergőt. Volt itt minden: lánchinta, break, dodgem, kisvasút, céllövöldék...
Hát megindultunk a csapattal (nagyjából 15 fő) és izgatottan ültünk be a Break kiskocsijaiba, majd vártuk az eszeveszett pörgést.
Kétszer is mentünk aznap, és ragyogva a boldogságtól szambáztunk hazáig az egyik barátnőmmel.

Aznap nagyon kicsíptem magam, tudván, hogy ez most nagy találkozó, hiszen egy hónapban egyszer van olyan, hogy összefutunk mindahányan, és jól kibeszéljük magunkat.
Hát boldogan tettem a zárba a kulcsot, és dúdolgatva nyitottam be az üres lakásba. Itthon senki sem volt, anyáék vásárolni voltak, bátyám pedig még kint a haverokkal. Gondoltam rágyújtok. Miért ne?
Kedvtelve felszökdécseltem a lépcsőn, és hallgatva a távolról dübörgő zenét kimentem az erkélyre cigizni. Már a cigim felénél jártam, mikor egy telefon csöngése kizökkentett a szimplán nagy boldogságomból.
A telefon egy csöngés után elhallgatott, majd újra zenélni kezdett.
Éreztem ahogy megfagy a vér az ereimben, és ahogy fel-alá futkározik a hátamon a hideg. A zene csak nem hallgatott el, én pedig mozdulatlanul álltam a hideg kövön, és füleltem, hogy honnani s jön a hang.

Végül erőt vettem magamon, és a cigimet elnyomva, lesiettem a lépcsőn, végigszaladtam a folyosón, majd az ajtót újra kinyitva megálltam a terasz közepén. A Hang egészen közelről szólt, mégsem indultam rögtön megkeresni.
A dallam egy régi Deep Purple szám volt, és egyetlen ember telefonján hallottam eddig még: Keresztapámén. De ő sosem hagyná el a telefonját, és amúgy is már két hete nem jártak erre.
Talán ez is valami ravasz terv, hogy kirabolják a lakást. Az elmúlt fél évben már vagy 10 házat fosztottak ki, elvittek pénzt, ékszert, elektronikus dolgokat...és mindezt egy egyszerű húzással: kicsalták a lakót, és leütötték, vagy míg beszélgettek vele kitalált hitelekről, meg szektákról, a hátsó ajtón át kirabolták a házat. De nálunk nincs hátsó ajtó, se nyitott ablak, így gondoltam, ha lopni készülnek, le fognak ütni.

Gyorsan visszamentem a lakásba, és belebújtam egy papucsba, majd magam mögött bezárva az ajtót, óvatosan, halk léptekkel a zene irányába mentem. A kezemet szorosan ökölbe zártam, így ha bárki támadott volna, könnyedén visszaüthettem volna. Éreztem, ahogy a körmeim a tenyerembe vájódnak, de nem foglalkoztam vele, ugyanis eluralkodott rajtam a pánik.
Hiába zártam be az ajtót, nálam a kulcs, ha leütnek, ugyanúgy elvisznek mindent. Biztos, hogy fájna, ha leütnének. Nagyon fájna. De lehet, hogy csak egy hülyegyerek szívózik velem, hiszen volt már, hogy poénból ufót játszottak az erkélyen, meg hogy rám hozták a frászt, mikor beültek az erkélyajtóm sarkába, holott tudták, hogy horror filmet néztem...
Talán csak egy hülye vicc, de lehet hogy nem. Jobb félni, mint megijedni, de talán még jobb lenne visszamenni a sunyiba, és hagyni had csörögjön...

Végül csak erőt vettem magamon, majd kimeresztett szemekkel, és szinte már feszülő dobhártyával besétáltam a kerítés melletti kiskertbe, ahonnan a hang jött.
Egy modernebb telefon volt, színes kijelzővel, de még életemben nem láttam. A hirtelen csodálkozás után észbekaptam, és ijedten körülnéztem, hátha most rámugrik valaki, de senki se volt a környéken.

Óriási léptekkel rohantam vissza a házba, és újra bezárva magam mögött az ajtót, leültem a nappaliban. A telefon újra csörögni kezdett a kezemben, én pedig éreztem az egyre inkább elhatalmasodó félelmet, és a feszítő görcsöt a gyomromban.
Szívem szerint nem vettem volna fel a telefont, mégis valami azt diktálta muszáj megtennem.
A fülemhez emeltem hát, majd hirtelen meggondolva magam lenyomtam a nagy piros gombot, és megnéztem ki hívott.32******. Hé én ezt...
Odaléptem a vezetékes telefonhoz, majd tárcsáztam a számot. Az ismerős gyerek hang szólt bele:
- Igen?
- Jéézusom Bazs! Itt a telefonod!

Nem kellett hosszan ecsetelni, hogy mennyire megijedtem, egyből érezte a hangomon, majd mikor átvette a még mindig remegő kezemből a készüléket, már hangosan röhögött a hülye történetemen.
Végül nyugodtan elnyomtam a félbe hagyott cigit, és a kapu nyitódásának hangjára megkönnyebbülten sétáltam le a teraszról: Hazajöttek anyáék.