M2

Már percek óta csak saját magát bámulta a tükörben. Rendkívül jó képűnek látta azt az arcot, amelyik önmagának tetszelegve bambult vissza a saját képébe. Ez az új szín, a szakáll, a bajusz teljesen más vonásokkal ölti fel őt. Mint egy egészen új ember, valaki teljesen más. Megtanulta a szakmájába, hogyha felvesz egy jelmezt, akkor a játéka teljesen átalakul. Felveszi a szerep is a ruhát, alkalmazkodik és hitelesíti önmagát. Így lehet ez a hajfestéssel is. Egy egészen más valakit látott a tükörben, ezáltal a viselkedése is megváltozott. Tetszelgett saját képmásában. Kéjes érzés öntötte el, ahogy viszont látta azt a remek fickót, aki tulajdonképpen ő maga volt és mégsem. De hirtelen eltűnt a tükör. Megállt a busz és az az ember, aki a plexifal mögött állt leszállt, így ismét teljesen átlátszó lett az. Tamás nem csodálhatta tovább magát. Kicsit szégyellte, hogy saját maga díszességét ily megigézve tudja csodálni, mert ez civil viselkedésre vall. A rendező megtanította neki, hogy csak a civilek tetszelegnek maguknak a tükörben.

A színész, mint egy karikatúra, úgy tekint önmagára. Felismeri és kiemeli a hibáit, ocsmány vonásait, mert azokat később jól tudja alkalmazni a színpadon. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem sminkelheti ki magát, ha utcára lép, vagy teljesen idiótának kell festenie, ha lemegy, mondjuk a közértbe, hanem csak egyszerűen hétköznapi ember szépeleg a saját viszontmásában. Ő pedig nem hétköznapi ember, hanem egy csoda, egy megismételhetetlen természetfeletti jelenség, egy bűbáj, az emberiség fejlődésének a legélén. Legalábbis ezt kell hinnie a saját bevallása szerint, hogy úgy működjék a pódium fényében, ahogy az meg van írva a saját agyvelejében. A parkban, téren, a házak között a járdán vagy éppenséggel a buszon ő is csak ember, egy civil, és nyoma sincs a beképzeltség szikrájának sem. Sőt, játszik, eljátssza, hogy nincs önbizalma, hogy gyenge, sebezhető, mert annál nagyobb meglepetést okozhat a színpadon, hiszen erről szól az egész. A színház, a színész mottója, hogy lepd meg a közönséget. Tamás ezt átfektette az életbe is, talán rosszul is teszi, de összemosta a munkát a személyi világával. Színész marad, ha lelép a deszkákról, és színész marad, ha egyszerűen csak a civilek, a többiek tevékenységeit teszi.

Nem tehet róla. Az agya nem tudja ketté választani az életét. Nem tudja megélni a két külön világot. Csak egynek van hely. Legfeljebb eljátssza, hogy ő egy átlagos polgár. Vagy eljátssza, hogy ő színész. Valójában mindkettő és egyik sem. Még nem tanult meg ember lenni, mert még fiatal és tapasztalatlan. Nem tudja felnőttként kezelni a helyzeteket, legalábbis nem olyan szinten, amit ő elvár magától. Emellett még nem is színész. Még csak tanulja a szakmát. Amíg nem hiszi el magáról, hogy az egyik, vagy a másik, esetleg mindkettő, addig ő egyik sem. Csak egy valami, ami elfoglalja a helyét ugyan a világban, de még nincs kész. Tamásnak a másik nagy hibája volt, hogy csakis végletekben tudott gondolkozni. Ha egyik nem, akkor a másik, de ha az sem, akkor egyik sem. Így ő nem tudott se jó lenni, se rossz, csak úgy, semmilyen, ami a legtöbb ember szemében jót jelentett, de ő érezte, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Még nem tudja, hogy gyűlölettel legyen-e tele a szíve a mindennapi atrocitásokból kifolyó sérelmei miatt, amiket képtelen volt feldolgozni, vagy egyszerűen tanuljon meg túllépni rajtuk. Ez volt minden vágya. Képesség, hogy maga mögött hagyja a múltat. De egyelőre nem tudta eldönteni, hogy merre tovább. Egyelőre hagyta, hadd vigye őt a szél, amerre akarja. Ő sodródik. Ez nem tragédia. Ez sokkal inkább egy izgalmas küldetés. Megtalálni önmagát. Önmagát, aki éppen ül a buszon és most, ahogy elétárult az eddig eltakart kép, most, hogy túllátott saját maga tükrén, most látta csak igazán az utat. Előtte terült el a széles körút. Fenséges látvány nyújtott, amint a hídra fordult a fürge dög, a vadonatúj busz, amit a metróvonal átépítése miatt helyeztek erre a szakaszra. A szemében viszont már teljesen más képzetek keringtek. Figyelte a külső világ eseményeit, de valahol mélyen, bent vette észre az egészet. Másról szólt ez az út a látszólagosnál.
- Bámulod magadat, imádattal tekintesz az arcodra, mert tetszik, amit látsz. Ki vagy közben? Fekete vagy fehér? Te vagy Jézus gyermeke vagy az Ördögé?
- És ki vagy te, hogy a nevüket veszed a szádra?
- Ezt hagyd abba, mert bolondnak néznek! Vedd már észre magad!
- 37 ember ülve 107 állva, plusz- mínusz egy. Az annyi, mint nem tudom mennyi, de sok. Ennyi előtt bolondnak tűnni?
- Kit érdekel? Talán nem csinálsz magadból bolondot, amikor felmész a színpadra és eljátszod, elhazudod, hogy te valaki más vagy? Az sem érdekel, azon átléptél, ezen miért problémáznál?
- 17 és fél perc a menet idő az Astoriától a Déliig, most hat óra 7 perc, ami annyit tesz, hogy egészen pontosan öt perce vagyunk úton, tehát 12 percem van, hogy elérjem a vonatot, ami hat óra ötven perckor indul az ötös vágányról Nagykanizsára Érd- alsón vagy Felsőn át Gárdony érintésével. Ha Gárdony érintésével, akkor az annyit jelent, hogy negyvenhárom percem van még hátra.

- És, ha nem éred el? Félóránként, de minimum óránként indul személy vagy gyors vonat Gárdony érintésével. Nem késel le semmit.
- De, ha túl későn érek oda, ami annyit jelent, hogy fél hétkor lépek az ötös peronra, akkor már lehet, hogy tele van minden kabin, és nem lesz hely az ablak mellett, a menet iránnyal szemben, hogy ne legyen hányingerem.
- Baszd meg a hányingeredet. Az egészet baszd meg. Tudod milyen gyenge vagy? Tudod milyen kínos, amikor Katával a buszon ültök és te nem tudsz ránézni, mert annyira háborog a gyomrod? Amikor nem eszel napok óta és a semmi kavarog a hasadban?
- Ha elakarsz szívni egy száll cigit még a vonat indulás előtt, az annyit jelent, hogy kell még kilenc perc, hogy végig szívd, de legalább a szöveges részig. Egy cigi kilenc perc, egy doboz 20 száll, húsz cigi 180 perc, ami három óra. Egy doboz cigivel három órán át mérgezed a tüdődet. Napi egy doboz, heti hét doboz, évi 365 doboz. Napi három órán át szívod a füstöt, ami annyit jelent, hogy heti hétszer három, azaz huszonegy óra alatt fogyasztod el az egy doboz füstöt. Az évi 52 hétszer huszonegy óra, ami nem tudom mennyi, de sok, nagyon sok. Keresztbe szorozva, annyit jelent, hogy ötször 2, az tíz, plusz ötször egy, az öt, plusz kétszer kettő az négy, plusz kétszer egy az kettő. Tehát volt egy tízesünk, ami mellé teszünk egy öt meg négyet és mellé még egy kettőt, ami annyit tesz, hogy 1092 óra, per év.
- Szereted Katát?

- 1092 órán át mérgezed évente magadat. Az osztva kilenccel, annyi mint valamivel több, mint 110 szer kilenc, ami… százszor kilenc az kilencszáz meg tízszer kilenc, az a kilencven, tehát kilencszázkilencven és még egy kilencven pluszba, az 1080. Fent marad 12 óra, ami egy és egy harmad cigeretta elszívásához elegendő, ez összesen 121 és egyharmad száll. Egyharmad szerencse száll. Egy harmad Lucky Strike. Az nem elég ahhoz, hogy elérd a szöveges részt.
- Szerelmes vagy Katába?
- Hányingerem van már a Lucky Strike- tól, pedig az az egyetlen cigi, amit szeretek. Mindig mondogattam, hogy a Lucky annyira finom cigi, hogy utána minden más dohánytól megundorodsz és hányingered lesz tőle, egy idő után, pedig a Lucky- tól is.
- Rosszul mondtam. Nem jó, vissza az egész. 1092 az óra. Egy óra hatvan perc. 1092- öt be kell szorozni hatvannal és úgy elosztani kilenccel. Vagy a 121 és egy harmadot szorzod be hatvannal. De azt nem tudom kiszámolni.
- Szereted a lányt?
- A második világháborúban a katonák Lucky Strike- ot szívtak. Azért hívják Lucky Strike- nak, mert régen egyetlen száll benne füves cigi volt és az volt a szerencsés száll, azaz lucky strike.

- Ne hívd lánynak! Ne merészeld lánynak hívni apu! Meghalsz, az életeddel fizetsz, ha Lucky Strike- ot Lánynak mered hívni, mert őt Katának hívják! Szerencsés Kata, szerencsés vagyok, mert megtalált engem és szerencsés vagyok, mert szerelemes vagyok belé!
- A Földön több a nő, mint a férfi. Összesen több, mint hat milliárd ember él a Földön, amiből közel három milliárd ázsiai. Körülbelül négy milliárd nő él a bolygón, ami annyit jelent, hogy minden egyes emberre húsz milliárd rovar jut fejenként. Tehát 120 milliárd ízelt lábú népesíti be ezt a világot. Nincs a bolygón átlagosan olyan hely, ahol két méteren belül ne lenne legalább egy pók.
- Kata fél a pókoktól. Szerencsés vagyok, hogy a négymilliárd száll cigiből én húztam ki a lucky strike- ot. Én egyedül, és csak az enyém. Szeretem a cigit. Szeretem Katát. Ő az én szerencsém.
- Déli pályaudvar.
- Az én szerencsém…
- Kiszállás!
- Az én egyetlen szerencsém.
- A legjobb barátom.
- Az egyetlen barátom.
Szeretlek Kata.