Történetek

Hazasietett, hogy figyelmeztesse anyját. Az almafán pedig meglátta azt a hollót, ami elől a lány elmenekült. Nem közönséges madár volt, ezt bárki láthatta. Olyan hangot adott ki, mintha kacagna, majd elrepült. András belépett és ágyban fekve találta édesanyját lázasan, betegen. Elmesélte fiának a jövendőmondóval való találkozást és arra kérte, teljesítse be a jóslatot...

Halottak napja! Vagy talán az élők napja, akik ilyenkor emlékeznek, és tiszteletüket teszik a múlt szeretett személyei előtt? Bárhogyan is van, élők és halottak közötti kapocsként áll díszes sorban minden sír. Némán vár, renditlenül állja az idő próbáját, hogy aztán szótlanul tekintsen vissza az emlékezőre, aki lelki békéjét találja meg, míg lesepregeti, virágot ültet fölé, mécsest gyújt, vagy egy imát mond...

Fekszem az ágyban. Őt hallom neszezni. Minden hanghoz tudok képet társítani. Az Ő hangjai, az Ő képei. És az enyémek is. A Mieink... A másik szobából áthallatszik, ahogy kikapcsolja a számítógépet. Befejezte mára a munkát. Magam előtt látom: Beleszív egy utolsót cigijébe, majd sietve elnyomja. Feláll, a széket nem tolja vissza. Kelekótya... Kéjesen nyújtózik egyet, majd átsétál a fürdőbe: Leveszi a fürdőköpenyét, viseltes pólóját, és a bugyit. Kilép papucsából, s megnyitja a csapot......

Elestem. Éreztem a hideg jeget magam alatt, és azt, hogy a nagyon fáj a fejem, pár másodperc múlva valami folyik végig a homlokomon. Egy sötét alak lehajolt hozzám, eltakarta előlem az utcai lámpa fényét, közben éreztem a szuszogását az arcomon. Szememet nem tudtam nyitva tartani, minden elsötétült. Valaki a vállamat rángatta, és azt suttogta, hogy ébredjek fel...

Én szállni akartam, eggyé válni vele. Vele, akit én annyira szeretek. De most forró csókok, szoros ölelések helyett becéző szavakat kapok. Nem tudom, hogy mi lett velem, nem tudom, hogy hogyan, de boldog voltam. Boldogabb, mint valaha. Most m éginkább szeretem, még inkább részemnek érzem...

Megfogom az üveget és lecsavarom a kupakot, majd öntök a pohárba, a gyógyszert a kezembe veszem majd, a nyelvemre helyezem és az alkohol segítségével, lenyelem. Ez így még kevés, öntök még majd újabb tablettákat veszek be, majd megint önötök az üvegből...

Beadtam a derekam. Már az úton hazafelé éreztem, hogy itt történni fog valami, a kocsiban olyan mérhetetlen szexuális feszültség volt, hogy tapintani lehetett. Szakadt a hó, ami szintén új ismeretségünkre emlékeztetett, hisz akkor is épp olyan idő volt...

Azon a világon, ahol mi, mint egy rozsdás gyártósor monoton futószalagjáról legördült, csicsás csomagolásba bújtatott, sorozatgyártott egyen lélekkel, egyen értékrenddel rendelkező fércművek megyünk el egymás mellett szótlanul. Angyal mosolyában egy másik világ fényei gyúlnak. Egy világé, melynek Lego-ból épült házainak kéményeiből füst gomolyog, a házak udvaraiban gyermekek labdáznak, s ahol a házak utcákká, az utcák terekké, a terek városokká nőnek. Egy világé, ahol a városok közt némán...

Harry lassan jutott előre. Bár a legtöbb katona a kapunál harcolt, még így is jutott elég az utcákra, így eljutni az utazók utcájához nehéz volt. Abban reménykedett csak, hogy Tumbs és Luthine-ék jól végzik a dolgukat. Óvatosan besurrant a Romlás közbe, majd egy kis utcán keresztül eljutott a Harsona volt nyomdájához. Sóhajtva nézett végig a romba dőlt épületre...

Élt egy pap egy kis faluban fiatal volt és vidám, addig míg meg nem szeretett egy gyönyörű barna lányt. A lány is lángra lobbant a fiatal pap láttán. Tudták, hogy szerelmük hiába, nem lesz ebből házasság...