Élt egy pap...

Élt egy pap egy kis faluban fiatal volt és vidám, addig míg meg nem szeretett egy gyönyörű barna lányt. A lány is lángra lobbant a fiatal pap láttán. Tudták, hogy szerelmük hiába, nem lesz ebből házasság.
A gazdag úr tönkrement, s feláldozta a leányát. Minden könyörgés hiába, így kell ennek lenni már.
Valahol a Volga partján élt egyszer egy barna lány. Irigyelték, de nem tudták, hogy a szíve dalia már.
Harangoznak a templomba, esküvőre megy a pár. És az oltár zsámolyánál várja őket a barát. Kérdezi halkan a mennyasszonyt:
- Szereted-e igazán?
- Szeretem - felelte halkan, s a szeme könnyes már.
Könnyes lett a barát szeme is.
- Jól gondold meg a szavadat!
- Szeretem! - feleli halkan - nem másítom szavamat!
- Esküdj hát a feszületre!
Sikoly tört ki ajkán.
És az oltár zsámolyánál halva fekszik a lány.
Esküvőböl temetés lesz, a barát beszél, beszél és a végső harangszónál összeesik.
- Bocsássák meg bűneimet, de szeretem őt igazán!
És a lány sírhantja mellett meghal a barát.
Néptelen lesz a temető, senki sem zavarja már a lányt és a pap fiút, kiket vár a mennyország.