Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az összetartozó fejezetek, egyben. <br /> (Mihály Laci szerző)
Kapcsolat,- család, barátok
Még sose csináltam ilyet úgyhogy kérlek ne olyan erősen.<br /> A történet a szerelmi életemet...
A negyvenes évei elején járó, barna rövid hajú férfi, egy íróasztal mögött ült. Egy női magas...
Az emberek elfordultak tőle, mikor végig ment az utcán akkor hirtelen mindenkinek sürgős dolga...
Friss hozzászólások
alttpg: Ma, a folytatással együtt elol...
2023-01-27 14:02
alttpg: Várom az igazi feleség - megos...
2023-01-27 13:37
Arcady: Ez elment volna az egykori Gal...
2023-01-27 09:24
Arcady: Ez elment volna az egykori Gal...
2023-01-27 09:20
Stag&Vixen: Jó volt, várjuk a folytatást ;...
2023-01-27 08:39
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Csodák Világa (17.)

17. fejezet
A támadás
/II. lirieni ostrom 1. rész/

A következő három hét azzal telt, hogy a Másik világban keresték a Lirienieket, akik harcolnának városukért. Ez sokkal jobban sikerült, mint gondolták, így mire az összes csapat Elanorba ért a fiatalok összeszedtek még 4000 harcra kész embert.
- 8100 meg 4000 az 12100 ember. Az már talán elég lesz – számolgatott Luthine.
- Hát nem tudom, ha jól sejtem, Necronnak vannak élőholtai... - kezdte James, de Elli belefojtotta a szót.
- Hát persze, az ostromnál találkoztál is velük, de nem egy pap lesz a mi oldalunkon. Akik most már megoldást tudnak nyújtani.
- Ja! Gondoljatok csak a Cal-Castria ostromára, amit apa csinált, te Daniel ott voltál, és Emili te is!
- Igen, Harry. Emlékszem – szólt a lány eltöprengve. - Ha azt gyakrabban alkalmaznák a papok, vagy ha bevetnének pár varázslatot... hm...
- Haditervet kell csinálnunk! - szólt Victorine. - Hiszen ismerjük a várost, mint a tenyerünket...
- És minket, lovagokat meg is tanítanak stratégiára, végül is kit tudja mire lesz jó alapon. Hát most jól jön, nem?
- Hm. Stratégia? Lássuk, mit használhatnánk ki? - kérdezte Harry eltöprengve a többiekre nézve.
- Mondjuk az Akadémia barlang lépcsőit, ha jól sejtem, abban a barlangban nem csak a lépcsők vannak – szólt Luthine, majd felállt és isten tudja honnan elővarázsolta a Lirieni Akadémia tervrajzát, kirakta a többiek elé. Épp elkezdték volna megbeszélni a látottakat, mikor az ajtó kinyílott. Luthine felugrott, mikor meglátta a belépőt.
- Kell segítség? - kérdezte a belépő fiatal férfi elmosolyodva. A lány a nyakába ugrott, amitől Harry gyomra összerándult.
- Robert! Úgy örülök, hogy itt vagy! - megfogta a fiú kezét, majd asztalhoz húzta. - Csak te hiányoztál. Jaj! Akit nem ismerhetsz. Emili Kiss, Robert Frost. - Emili kezet rázott a fiúval, ahogy a többiek is.
- Tehát hol tartottunk? - kérdezte Daniel. - Ja, igen. Igazad volt Luth. A lépcsőbarlang nagyobb, mint tudtunk róla. Mellesleg hol találtál rá erre a térképre?
- Az egyik könyvemben volt – komolyodott el a lány, majd felállt és járkálni kezdett a szobába. Önkéntelenül is megfogta a medált, mely a nyakában lógott.
- Vajon hol lehet a vége a barlang ezen részének? - kérdezte Emili, miközben rámutatott a lépcsők mögött húzódó folyosóra. Harry a térképre nézett. Való igaz, hogy a barlang lépcsők mögött, mely felvezet az iskolához, meghúzódott egy hosszú folyosó, melynek a végét a térkép nem mutatta, de a fiú sejtette, hol lehet a vége.
- Talán a hegy lábánál... - mondta félhangosan.
- Ez logikus Harry, de az a hegy eléggé nagy! - szólt élesen Vic, majd kalkulálni kezdett.
- Jó, ezt tudom! - csattant fel a fiú. - De ha megnézzük a térképet, összevetjük egy nagyobbal megállapíthatjuk nagyjából a kijáratot.
- Ha van neki – rántotta meg a vállát Daisy. Luthine ránézett. Ez még eszébe sem jutott, hogy az egy természetes barlang lehet, amit feltártak ugyan, de kijárata nincs. Nagyot sóhajtott, majd a pillantása találkozott Harryével.
- Valami ötlet? - kérdezte aztán.
- Van! - szólt Robert, majd a többiekre mosolygott. - Nem kell a barlang. Lirien a mi terepünk. Csak annyi kell, hogy a kapunk bejussunk...
- Csak! - csattant fel Daisy. - Az lesz a legnehezebb!
- Vagy mégsem! - ugrott fel Daniel. - végül is teli vagyunk varázslókkal, és az I. lirieni ostrom sem volt olyan messze, nem javíthatták meg ilyen gyorsan.
- Igen, épp ezért a védelmüket nem a falra, inkább az akadémiára fogják koncentrálni. A főtéren a legnagyobb esélyük – bólintott Robert. - A falakon nem lesz nehéz bejutni.
- Eszembe jutott valami! - szólt Victorine is. - Mekkora az esély, hogy egy varázsló eljusson az Utazók utcájáig épségben?
- Attól függ, szerintem nem túl nagy – szólt Emili. - De az ötlet kiváló, és megér egy misét!
- Támadjunk két felől? - kérdezte Harry, majd leült. - Mintha a barlangon keresztül jönnénk, csak...
- Csak az utcán keresztül jövünk, de ehhez el kell odáig jutni! - szólt halk-figyelmeztetőn Luthine.
- Próbáljuk meg!

Még két napot ültek a haditerv felett, míg az utolsó csapatok is megérkeztek Elanorba. Mikor ez megtörtént elfelezték az egész sereget, pontosabban nem felezték. A greenpointiak, a notherniek és az allanstoniak vállalták a nyílt harcot, hozzájuk csatlakozott Emili, Luthine, Harry és Robert. Ők négyen vállalták, hogy megpróbálják nyitni az utcát. 900 ember addig eltereli Necron csapatainak figyelmét. A maradék haderő átment a Másik világba a kis faluba, majd az ott lakók házaiban várakoztak az átkelésre. Ez újabb egy hetet vett igénybe, így ősz végére elérkezettnek látták az időt, hogy elinduljanak Lirienhez. A hegy alatt gyűlt össze a sereg, ahol a négy fiatal már nem volt ott. Ők a biztonság kedvéért utána néztek a barlangnak. Roger Tumbs volt a haderő vezetője, kezében karddal mosolyogva nézett a monumentális falakra, és a kissé megviselt kapura.
- Csak eltereljük a figyelmüket, és megpróbálunk a lehető legkisebb veszteséggel bejutni a kapunk, érthető? - fülsüketítő moraj zúgott fel. Fémek hangja hallatszott, ahogy felkészültek a támadásra. Néhány embernél faltörő kos volt, ők indultak meg elsőnek. A falakon felhangzottak a vészjelző kürtök, és az oda lenti kis csapat íjai megfeszültek, nyilak repültek, és a fent lévő barbárok lehullottak. A faltörő kos elérte a kaput, majd megkezdődött az újabb ostrom.

Emili jobbra-balra fordulva nézte a hegy lábát, de barlang bejáratnak helye nem volt.
- Igaza volt Daisynek, nincs másik bejárata. Máshol kell bejutnunk, de gyorsan...
- De hol? - kérdezte Robert.
- Nézzétek, ott a bejárat! - ugrott fel Luthine, majd futva elindult a bejárat felé, ami mint kiderült később zsákutca volt. Robert dühöngve csapkodta a falat, ami elválasztotta őket a lépcső barlangtól. Harry nagyot sóhajtott, majd kisebb fénnyel égette a botja végén a fényt. Emili egyszerűen letört volt. Mind a hárman a falat nézték.
- Ha lenne rá valamilyen varázslat... - szólt Harry. - De nincs...
- Akkor csinálj! - nézett föl a barátnője hirtelen. - Itt a könyv nem? És Derend megmutatta, hogyan használd. - Harry bólintott, majd a táskájából elővette a könyvet, majd egy tintát. Kinyitotta, majd az abrakadabra varázslat után a paraméterhez beírta: Falakat tegye átjárhatóvá. Az írás eltűnt, majd helyette más tűnt fel. Varázslat: Franqueable. Ez is eltűnt, majd az előző mögött megjelent: Franqueable: Falak átjárhatósága. Mellette pedig ez: Unfranqueable: visszaállítás.
- Remek! - nézett fel Luthine. - Lássuk sikerült-e?
- Franqueable – szegezte Harry a botját a falnak, majd a többiekre nézett, és hozzáért. A keze benyomódott a falba, mintha ott sem lett volna. Visszahúzta, majd a többiekre kacsintott.
- Azt hiszem, sikerült! - szólt Robert, majd elsőként ment át a falon. Pár pillanat múlva visszadugta a fejét. - Jöhettek, jó fele megyünk. Luhine és Emili nyomban követte, Harry maradt utoljára. Azon gondolkozott, hogy visszaváltoztassa-e a falat, de menekülési szempontból úgy gondolta, jobb, ha így hagyja. A barlang, ahova jutottak elvitte őket a lépcsők mögé. Ott már álltak élőholtak, de csak páran, és azok is izgatottan beszéltek valami támadásról. Hárman álltak ott. Luthine előrébb ment, majd a kezét feléjük nyújtva halkan megszólalt.
- Dios Biabas! - amint az utolsó hang is elhalt, fény támadt, egyenesen a középen álló élőholt csontvázra, az össze is omlott, míg a másik kettő megszédült.
- Remek! - szólt Robert, majd a kardjával előre akart sietni, de a lány megállította. Megfogta a kardja pengéjét, majd újra elmormolt egy varázsigét.
- Sancte Brío! - a penge sárgán, szentként felragyogott. - Most mehetsz – közbe hátrament Harryhez.
- Ügyes volt – szólt Emili. A lány bólintott.
- Vigyázz magadra, kérlek... - szólt a fiúhoz. Harry elmosolyodott, majd bólintott, és megcsókolta a lányt.
- Nem lesz gond... - indult volna, de Luth megfogta a kezét.
- Egy varázslatot engedj meg. - A fiú bólintott. - Sancto Defensa! - a fiú körül szent védelem jelent meg. - Megvéd tőlük. Vigyázz magadra! - Harry elindult ki az immár szabad kapun, köpenybe kezében a karddal, nyakában a védelmet nyújtó medállal.

Az első védelmi támadás megtépázta a kis csapatot a város előtt. Már sokan elestek, mire a kaput sikerült a harcosoknak betörni, és bejutni. Itt nagy meglepetés érte őket. Necron élőholt serege nagyobb volt, mint az bárki gondolta volna. A sereg mind ott állott a kapuk mögött előttük. Tumbs megállt, az immár alig 700 főből álló sereg megdermedt. A vezér egy ideig nézte a vámpírok, barbárok és csontvázak seregét, majd felemelte a kardját.
- A szabadságért, a békéért, Lirienért! - kiáltott fel, mire 700 fegyver lendült a magasba, és a roham megindult.
Harry lassan jutott előre. Bár a legtöbb katona a kapunál harcolt, még így is jutott elég az utcákra, így eljutni az utazók utcájához nehéz volt. Abban reménykedett csak, hogy Tumbs és Luthine-ék jól végzik a dolgukat. Óvatosan besurrant a Romlás közbe, majd egy kis utcán keresztül eljutott a Harsona volt nyomdájához. Sóhajtva nézett végig a romba dőlt épületre. Ablakok betörve, ajtó kitörve, sőt úgy tűnt az emelet is leszakadt. És nem ez volt az egyetlen. Egész Lirien romokba hevert hasonló állapotba. A valaha virágzó város, most a mélypontján volt, és a fiú reménykedett benne, hogy nem sokáig. Átment még egy utcán, mire a Berezelt utcába jutott. Innen már egy ugrás volt az Utazók utcája. Be is fordult, mire szembe került három csontvázzal, akik véresen és gonoszul vigyorogtak vissza rá. Mind a három egyszerre rontott neki a fiúnak, aki épphogy ki tudta védeni botjával a csapásokat. Két kardos és egy bárdos támadt rá. A bárd majdnem eltörte a fiú varázsbotját, de ez nem tántorította meg. Előrántotta a kardját, majd egy varázslattal a csontvázak számára is halálossá tette. A két kardos szinte ikrekként egyszerre támadott a bárdos csak utána. Ez mindig így folyt le. Amint erre Harry rájött, már könnyebben csapott vissza. Először a csontvázakra figyelt, majd megelőzve a bárdot levágta a fejét. Az ezüst pengének köszönhetően össze is esett. Már csak a két kardos volt, akiket egy jól irányzott tűz varázslat, és egy két jó csapás leterített, innen sima útja volt az utcában.

Luthine, Emili és Robert elindultak felfele a lépcsőn az akadémia udvarára, ahol több vámpír is várakozott. A fiú egyből nekik ugrott, míg a két lány varázslatokkal segítették őt. Mikor mindet legyőzték, Emili körbetekintet, és elámult a kastély nagyságán, és szépségén.
- Oltári lehetett itt tanulni.
- Jó volt – válaszolt sután Luthine, majd körbenézett. - Vajon megtaláljuk?
- Azt mondtad, hogy...
- Csak azt mondtam lehetséges! - csattant fel a lány. - végül is, az is lehet, hogy...
- De meg akarod nézni, nem? - kérdezte Robert visszanézve rá.
- Persze, de nem sok reményt fűzök a dologhoz, csak eszembe jutott.
- Rendben... akkor merre? - kérdezte a másik lány toporogva. Luthine mutatott egy irányt, mely fele mind elindultak. Luthine körbenézett a tisztás szélén. Arcán végigfolyt egy könnycsepp, annyira elkeseredett. Ha megtalálják nagy segítség lett volna, de így... nagy valószínűséggel nincs többé. A lány sóhajtott egyet, letörölte a könnyeit, majd a két társához fordult.
- Menjünk vissza, segítsünk a többieknek, és Harrynek. - Emili bólintott. Robert el is indult nyomban. Luthine nézelődött egy kicsit, majd utánuk indult. Épp a lépcső barlangokhoz értek volna, amikor hirtelen egy köpenyes alak került eléjük. Rob előkapta a kardját, Emili hátrált pár lépést, Luthine is megállt, de a köpenyes letolta a fejéről a csuklyát.
- Szép esténk van!

Tumbs és maroknyi serege elkeseredve küzdött. Alig voltak már pár százan, de kétszer annyi ellenfelet vágtak le, mint ahányan elestek. A férfi és társai immár nem törődtek a sérülésekkel, az életükkel, csak avval, hogy segítsék a háborút. Épp azon gondolkozott, hogy vissza kellene vonulni, hogy most már édes keveset tehet, amikor hatalmas csatakiáltással, az ellenség háta mögül egy hatalmas csapat jelent meg. Tumbs felemelte a kardját, majd a maradék seregnek felkiáltott:
- Előre Lirienért!
Hasonló történetek
3116
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
3494
- Miféle lények az orkok? Északon semmit sem tudni róluk.
- Félig értelmes szörnyetegek. Testüket fekete szőr borítja, pofájukat kivéve. Szemeik aprók, sunyik és gonoszak. Foguk a hullaevéshez szokott. Beszélni nem tudnak, de a gesztusokat jól értik és az értelmesebbek megtanulják érteni a nyelvek némelyikét. Der Zlameyan állítólag démonokkal keresztezett orkokat hoz létre mágiával, ezek már félelmetesen okosak is tudnak lenni...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: