Történetek

Fiatal volt még az idő Torm Deal, a tornyok- és a hősök országa felett, mikoron négy nagy uralkodó kormányozta a vidéket. Egymás testvérei és barátai voltak, békesség honolt tartományaik felett. Úgy tűnt, a harmónia megingathatatlan. A két király, Phaldron és Lucio azonban végzetes titkot hordozott magában, s erről senki sem tudhatott...

Belebokszoltam a sziklafalba, ismét teljesen elvesztettem az eszemet, el sem ért az agyamig, ahogy sorozatot döngölök a sziklafalba, aztán egyszer csak összeroskadtam a fájdalom könyörtelenül belenyilallott a kézfejembe, még a vészjósló reccsenést is hallani véltem, eltörtem a kézfejemet. A kín megnedvesítette a szemem sarkát, az idegek teljesen megbolondultak a kézfejemben, a fájdalom végig lüktetett az ereimben...

A harang megkondult. Hangja gyászos volt. Egy lélek magányát hirdette. A világ egy percre megállt. A sötét éjszakába beleköltözött a magány. Az emberek tanácstalanul kémlelték az eget. Hulló csillagát keresték, de hiába. Az ő mennybemenetele nem vonta maga után a csillagok búsulását. Csak az emberek kíváncsiságát. A fény felé tartva visszatekintett a földre. A táj egyre messzebb került tőle, s olyan érzés fogta el, mintha nem is ismerné, azt a dombot, ahol sokat járt kora hajnalokon, vagy...

Ephram Bright nyomozó arra utasította csapatát, vizsgálják át a gyilkosság helyszínét. A halott lány szobájából erős vérszag terjengett. Az ágyán feküdt, teljesen meztelenül. Körülötte mindenütt vér, rengeteg vér. A mellkasát felvágták, a szíve hiányzott. A falon vérrel falirat volt látható, de nem tudták értelmezni...

Néha olyan jó lenne hatalmas rózsaszín vattacukor felhők habos pille-párnáin ugrálni és elfeledni minden gondot, ami nyomaszt, vagy csak úgy elfelejtkezni a világról. Egy pillanatra megállítani az időt, és a levegőben úszva átadni magad a gyermeki lét édes bizsergető érzésének...

Ímigyen szóla Péter, leromboltátok mindazt, ami nekem szent volt, hát most felkelek és visszaszerzem azt, ami jogos jussom.
Péter nem volt senki, senki volt. De felkelt, hogy visszaszerezze azt, ami jogos jussa volt...

Óvatosan felemelte a lányt, aztán indulni kezdett a búzás felé, egyenesen az elhagyatott házhoz, ahol őrült tervét végre hajthatja. Lassabban haladt és a szél is fújt, de húsz perc gyaloglás után megérkezett, majd bement az ajtón és a folyosóra kanyarodott. Elhaladtak a pince előtt, azután a két ajtó mellett is, majd egy jobb kanyar után, Erika egyik lábáról leesett a piros tűsarkú cipője. Alex nem törődött vele, vitte tovább foglyát, be a saját szobájába, és az ágyra fektette. Ezután...

A csodát őrizni kell. Dédelgetni. Osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott. Ezt felejtik el sokan. Amink van természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz. S itt követjük el a hibát. Semmi sem természetes. Nem a levegővétel, nem a megtett lépés, nem az erős szívdobbanás. Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk a miénk. A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon...

Pár lovag kivált a körből, hogy utat engedjen a négy, éjsötét lovon érkező vámpírfejedelemnek. Hátasaik halálhörgése visszhangzott a kihalt, vérmosdatta mezőn. Fekete bársonypalástjaik lobogása, s a szemükben égő pokol tüze hátrálásra késztette a felkelőket...

Alex nem sokat tétovázott, oda ment hozzájuk, majd Erika karját megragadva fölrántotta az ágyról és a földre lökte. Ez alatt Péter felült, ám pont akkor Alex egy jól irányzott rúgással szétmorzsolta a férfi heréit. A fájdalomtól felordított, oldalt a földre rogyott, testét összehúzva a kíntól, de ez Alexnek nem volt elég, még egyszer belerúgott, ám most a gyomrába.
- Alex ne! – kiáltott Erika, meztelenül a földön ülve...