Marci sétál a virágos réten, nevet a szíve, nevet a rét, nevet ezernyi százszorszép. Amott egy Katalin szórja szirmait az égbe. Hej de gyönyörű és magasztos! Varázs lakik mélyen benne, hullámain sodródunk a végtelenbe. Rideg és szürke világban oly vonzó a fénye. A hangja mesét csilingel, andalít, azt hinné az ember, ilyen már nincs. A természet tőle díszbe öltözik. Ha kérded, válasza eleven mosoly. Jobbá tesz.
A Kedves.
Marci tovább gyalogol. Az ott Kinga, vad és könyörtelen ragyogás. Kihívóan dölyfös, szava kétértelem, hogy magáénak tetszőn marjon vissza a szóra, jóra, vagy rosszra. Mégis, olykor, váratlan pillanatban ölelésre nyitja a karját. Reális világlátó szeszélye a tűzzel keverve izgató nagyon. Maga a kihívás talánya, a mérges kígyó lánya. Az örök lobogás. A szikrázó veszély.
Az izgató.
Megjegyzi őt is a fiú. Egy szipogó lányka kesergő hangja tovább sodorja. Tímea búsan merengve költi az életet tragikus versekbe. Megható a törékenysége, szelíd, magányos panasza, és az a sok rossz, ami igazságtalanul pont őt, csak is őt sújtja. Marci szeretné átölelni, még dolga van, ezért sietve a noteszába firkantja, hogy el ne felejtse.
A gyenge.
Márti teszi a dolgát, körülötte a világ rendezett, egyszerűen tiszta. Nincs felesleges beszéd, meddő romantika, logikai bukfencek, érzelmi ömlengések, hisztérikus ájulások. Van tiszta ing és meleg vacsora, megbízhatóan időre vetett ágy, egy életen át.
A józan.
Ó, de Mariann izgató teste, vágytól sóvár burrogása hevít férfit a fiúból. Egyetlen pillantása kacér költemény, szavak nélkül csengenek össze a rímek néma ölelésbe, ahol szó nincs, vannak hangok, édesek, földöntúliak, csodálatosak. A nemiség összes eszményképét a lányra rajzolták meg, és a kellékekhez is volt bőven ecset.
Az erotikus.
És még annyi virág nyitja szirmaiban a csillagszámnyi nőt.
Marci megnősült. Néha még álmában sétál a réten, aminek összes virága művészi csokorba kötve az övé lett A Nőben, nagyon-nagyon régen. Ez maradt, az álmok szegény hite: ó ha másképp döntött volna! Ó, bárcsak!
***
Pedig tökmindegy.
***
Mi pedig összenevetünk, repülünk kedvesen, izgatóan, gyengén, józanul, és erotikusan… csillagszámnyi sokkal a fellegekbe.
A Nő.
Egyszer egyikünk túl magasra merészkedett és ott látott egy égbe rajzolt történetet. A férfiak meséjét. Utána lecsatolta szépen a szárnyait, és többé nem állt szóba velünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Hozzászólások
Én tudom, melyik nőt választanám egy estére, egy délutánra, és melyiket egy életre. Ez könnyebbé teszi az életem.
Ja.
Értékelem a stílusod, de századik alkalomra már nem lenyűgöző az amúgy sajátos allegóriád.
Utolsó mondatod végére.., nos, ugyanez nem igaz rád, viszont ma kaptam ligetszépe-kapszulát. :)
Két írás, két tőlem más, ami görbe és torz tükör, hasonló allegóriák direkt. És úgy döntöttem, (nem csak magyar rítus) lesz harmadik.
A figyelmem viszont rólad kissé elkalandozott, riaszt a sablon. Nyuszihopp.
Olvastam nokevszazadatol Emily emléklapjáig, és rájöttem, hogy valami nem stimmel benne, mert manapság ez dívik, és mégse megy minden a rendjén. Abban meg ugye egyetértünk. Mindig bepárásodik előttem a világ, mikor egy ilyen kaliberű ember megjegyzi: raktam egy téglát a palotája falába.
Legyen harmadik, olvasni fogom, mint műveidet, az összeset. Amúgy egy élmény általában, csak rád kell hangolódni. Többnyire ultrarövidhullámon lehet fogni, bár ez benne(d) a szép. Húha. Maradt még bennem tán valami a tegnap esti kitartó italozásból, vagy csak szimplán úgy érzem, szépítenem kell -hogy ennyit dicsérek. Egy a lényeg: ha a sablon az ellenség, tudd mivel győzd le s miképp.
...dejszen ezt mondtam én is.