Ígéretek a réten (a nők meséje)

Marci sétál a virágos réten, nevet a szíve, nevet a rét, nevet ezernyi százszorszép. Amott egy Katalin szórja szirmait az égbe. Hej de gyönyörű és magasztos! Varázs lakik mélyen benne, hullámain sodródunk a végtelenbe. Rideg és szürke világban oly vonzó a fénye. A hangja mesét csilingel, andalít, azt hinné az ember, ilyen már nincs. A természet tőle díszbe öltözik. Ha kérded, válasza eleven mosoly. Jobbá tesz.
A Kedves.

Marci tovább gyalogol. Az ott Kinga, vad és könyörtelen ragyogás. Kihívóan dölyfös, szava kétértelem, hogy magáénak tetszőn marjon vissza a szóra, jóra, vagy rosszra. Mégis, olykor, váratlan pillanatban ölelésre nyitja a karját. Reális világlátó szeszélye a tűzzel keverve izgató nagyon. Maga a kihívás talánya, a mérges kígyó lánya. Az örök lobogás. A szikrázó veszély.
Az izgató.

Megjegyzi őt is a fiú. Egy szipogó lányka kesergő hangja tovább sodorja. Tímea búsan merengve költi az életet tragikus versekbe. Megható a törékenysége, szelíd, magányos panasza, és az a sok rossz, ami igazságtalanul pont őt, csak is őt sújtja. Marci szeretné átölelni, még dolga van, ezért sietve a noteszába firkantja, hogy el ne felejtse.
A gyenge.

Márti teszi a dolgát, körülötte a világ rendezett, egyszerűen tiszta. Nincs felesleges beszéd, meddő romantika, logikai bukfencek, érzelmi ömlengések, hisztérikus ájulások. Van tiszta ing és meleg vacsora, megbízhatóan időre vetett ágy, egy életen át.
A józan.

Ó, de Mariann izgató teste, vágytól sóvár burrogása hevít férfit a fiúból. Egyetlen pillantása kacér költemény, szavak nélkül csengenek össze a rímek néma ölelésbe, ahol szó nincs, vannak hangok, édesek, földöntúliak, csodálatosak. A nemiség összes eszményképét a lányra rajzolták meg, és a kellékekhez is volt bőven ecset.
Az erotikus.

És még annyi virág nyitja szirmaiban a csillagszámnyi nőt.

Marci megnősült. Néha még álmában sétál a réten, aminek összes virága művészi csokorba kötve az övé lett A Nőben, nagyon-nagyon régen. Ez maradt, az álmok szegény hite: ó ha másképp döntött volna! Ó, bárcsak!

***
Pedig tökmindegy.

***

Mi pedig összenevetünk, repülünk kedvesen, izgatóan, gyengén, józanul, és erotikusan… csillagszámnyi sokkal a fellegekbe.
A Nő.

Egyszer egyikünk túl magasra merészkedett és ott látott egy égbe rajzolt történetet. A férfiak meséjét. Utána lecsatolta szépen a szárnyait, és többé nem állt szóba velünk.