Marci sétál a virágos réten, nevet a szíve, nevet a rét, nevet ezernyi százszorszép. Amott egy Katalin szórja szirmait az égbe. Hej de gyönyörű és magasztos! Varázs lakik mélyen benne, hullámain sodródunk a végtelenbe. Rideg és szürke világban oly vonzó a fénye. A hangja mesét csilingel, andalít, azt hinné az ember, ilyen már nincs. A természet tőle díszbe öltözik. Ha kérded, válasza eleven mosoly. Jobbá tesz.
A Kedves.
Marci tovább gyalogol. Az ott Kinga, vad és könyörtelen ragyogás. Kihívóan dölyfös, szava kétértelem, hogy magáénak tetszőn marjon vissza a szóra, jóra, vagy rosszra. Mégis, olykor, váratlan pillanatban ölelésre nyitja a karját. Reális világlátó szeszélye a tűzzel keverve izgató nagyon. Maga a kihívás talánya, a mérges kígyó lánya. Az örök lobogás. A szikrázó veszély.
Az izgató.
Megjegyzi őt is a fiú. Egy szipogó lányka kesergő hangja tovább sodorja. Tímea búsan merengve költi az életet tragikus versekbe. Megható a törékenysége, szelíd, magányos panasza, és az a sok rossz, ami igazságtalanul pont őt, csak is őt sújtja. Marci szeretné átölelni, még dolga van, ezért sietve a noteszába firkantja, hogy el ne felejtse.
A gyenge.
Márti teszi a dolgát, körülötte a világ rendezett, egyszerűen tiszta. Nincs felesleges beszéd, meddő romantika, logikai bukfencek, érzelmi ömlengések, hisztérikus ájulások. Van tiszta ing és meleg vacsora, megbízhatóan időre vetett ágy, egy életen át.
A józan.
Ó, de Mariann izgató teste, vágytól sóvár burrogása hevít férfit a fiúból. Egyetlen pillantása kacér költemény, szavak nélkül csengenek össze a rímek néma ölelésbe, ahol szó nincs, vannak hangok, édesek, földöntúliak, csodálatosak. A nemiség összes eszményképét a lányra rajzolták meg, és a kellékekhez is volt bőven ecset.
Az erotikus.
És még annyi virág nyitja szirmaiban a csillagszámnyi nőt.
Marci megnősült. Néha még álmában sétál a réten, aminek összes virága művészi csokorba kötve az övé lett A Nőben, nagyon-nagyon régen. Ez maradt, az álmok szegény hite: ó ha másképp döntött volna! Ó, bárcsak!
***
Pedig tökmindegy.
***
Mi pedig összenevetünk, repülünk kedvesen, izgatóan, gyengén, józanul, és erotikusan… csillagszámnyi sokkal a fellegekbe.
A Nő.
Egyszer egyikünk túl magasra merészkedett és ott látott egy égbe rajzolt történetet. A férfiak meséjét. Utána lecsatolta szépen a szárnyait, és többé nem állt szóba velünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
2024-12-05
|
Regény
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
2024-12-03
|
Novella
A lélekbúvár, egy "mivan, ha" feltevést tesz fel. Mi történne velünk, ha tanulnánk a hibáinkból?...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Hozzászólások
Én tudom, melyik nőt választanám egy estére, egy délutánra, és melyiket egy életre. Ez könnyebbé teszi az életem.
Ja.
Értékelem a stílusod, de századik alkalomra már nem lenyűgöző az amúgy sajátos allegóriád.
Utolsó mondatod végére.., nos, ugyanez nem igaz rád, viszont ma kaptam ligetszépe-kapszulát. :)
Két írás, két tőlem más, ami görbe és torz tükör, hasonló allegóriák direkt. És úgy döntöttem, (nem csak magyar rítus) lesz harmadik.
A figyelmem viszont rólad kissé elkalandozott, riaszt a sablon. Nyuszihopp.
Olvastam nokevszazadatol Emily emléklapjáig, és rájöttem, hogy valami nem stimmel benne, mert manapság ez dívik, és mégse megy minden a rendjén. Abban meg ugye egyetértünk. Mindig bepárásodik előttem a világ, mikor egy ilyen kaliberű ember megjegyzi: raktam egy téglát a palotája falába.
Legyen harmadik, olvasni fogom, mint műveidet, az összeset. Amúgy egy élmény általában, csak rád kell hangolódni. Többnyire ultrarövidhullámon lehet fogni, bár ez benne(d) a szép. Húha. Maradt még bennem tán valami a tegnap esti kitartó italozásból, vagy csak szimplán úgy érzem, szépítenem kell -hogy ennyit dicsérek. Egy a lényeg: ha a sablon az ellenség, tudd mivel győzd le s miképp.
...dejszen ezt mondtam én is.