A szerelmünk bukása

Eltelt két év és most már összeköltöztünk.
Meg volt már a nászéjszakánk is és megkértem a kezedet most már hivatalosan is! Egyik éjjel szerettél volna lefeküdni velem; mondtam semmi akadálya.
A szerelmeskedés közben jól éreztük magunkat, egy óra múlva felkiáltottam: Mindjárt elmegyek orgazmusilag. Mire te én is drágám még egy kicsit nyomd szívem, tarts ki mindjárt nekem is, meglesz. De nem bírtam tovább, és elélveztem.
Örültél neki, de még korai volt ez. Megcsókoltuk egymást és a hasad simogattam. A szerelmünk gyümölcse a szíved alatt van. Boldogok voltunk.
Nem volt tervezett gyerek, de örültünk neki. Vigyáztunk egymásra nagyon. Te örültél, hogy anya lehetsz én, pedig hogy apa lehetek. Az utolsó egy-két hétben féltél, hogy baj lesz, de én lenyugtattalak.
Aztán eljött a pillanat apás szülés volt. Megszületett az, akire már vártunk. Fekete Hajnalka Veronika. 3 kiló 10 dekával és 54 cm.
Gyönyörű egészséges baba volt. Beragyogta a napjainkat mikor hazatértetek. El voltunk így hárman.

Másfél hónap múlva azt mondtad, szeretnél még egy gyereket. Semmi akadálya, mondtam. Megint lefeküdtünk és készen álltunk a második gyerekre. Az aktus után éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem tudom mi volt az, de éreztem rossz előjelek, köszöntenek be ránk. Elmentél a nőgyógyászhoz egy hónap múlva, és azt mondta a gyerek meghalt a méhedben. Nagyon megviselt minket ez a hír.
Te magadat én magamat hibáztattam. Sírtunk hetekig és mindig elfordultunk egymástól. Mind a ketten a kislányba vigasztalódtunk. De egyik este ismét összejöttünk egymásra hangolódtunk. Próbáljuk meg, mondtuk egyszerre. Mindketten féltünk és a kislány sem sírt ezen az estén. Pedig mikor közösülünk mindig sír, mert nem tud aludni.

Ez sem volt az igazi szex, de felcsillant a remény, hogy lehet még egy gyerek. De sajnos nem, ez is meghalt. Mostmár tényleg magadat hibáztattad én, pedig magamat. De mostmár jobban elfordultunk egymástól. Külön aludtunk ezután. Egyik éjszaka hallottam valami zajt nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Rád gondoltam hogy mit élhetsz át, mit tennék én, ha meghalna 2 gyermekem. Próbáltalak vigasztalni de minden szó csak bántás volt.
Aztán reggel felkeltem. Se, te se a pici nem volt otthon. Egy valami volt csak csupán egy levél az asztalon. „Szívem, muszáj téged elhagynom ne haragudj de, nem bírom tovább én, tehetek az egészről, szeretlek vigyázz magadra. Szerető Veronikád! „
Hát elhagyott én sírtam legalább 3 óráig. Hova mehettél angyalkám? Miért hagytál el? Hívtalak is volna, de nem vetted fel!

Aztán felkerekedtem, hogy megtaláljalak, tudtam hogy valahol Pesten vagy, de nem tudtam hogy hol. Már majdnem 2 éve kerestelek, amikor egy hangot hallottam. Hajnikám ne tedd a vizet a mikroba! Követtem a hangot és egy nagy házhoz értem. Kapucsengő is volt alatta; a következő felirattal: Mórucz Tamás és felesége Fischer Brigitta Veronika! Itt vagytok, hát mondtam magamban. Itt a családom és elkezdtem sírni.
Be kellett csengetnem, mert már csak napjaim voltak hátra az életemből. Becsengettem.
Egy barna hajú kislány nyitott ajtót! És mikor meglátott ezt mondta:
- Ki ez a büdös vézna csúnya bácsi? Én erre sírtam és azt mondtam:
- Hajnikám, nem ismersz meg?
A kislányunk bekiáltott hozzád:
- Anyu van itt egy bácsi, aki bántani akar, félek tőle. Kijöttél te is, és rám akartál kiáltani, de megelőztelek, és ezt mondtam, nem ismersz meg?
Ő a mi lányunk a Hajnika. Te nem lehetsz Laci, te nem! De bizony itt van a mormotád, hogy elbúcsúzzon tőled.
- Beengedsz? - kérdeztem.

A férjed nem volt otthon te meg gyesen voltál már a 7. hónapban vagy. Mi történt veled kérdezted, úgy nézel ki, mint egy hajléktalan! Azzá lettem feleltem én.
- Mikor elhagytál, elkezdtem inni, cigizni, drogozni. De elmentem az orvoshoz és kiderült valami, amit megmutatok. Nem ettem már 2 napja. Egy kis melegételed van? Te adtál egy tányér levest meg egy kis kenyeret. Egy hete nem is fürödtem, kérlek, kísérj be és megmutatom mi a baj. Ne érj hozzám, kérlek, mert halálos betegségem van. Egy hetem van hátra és érintésre is, terjed. Bekísértél a fürdőbe először a lábamon akadt meg a szemed.
Tiszta merő fekete volt érszűkület mondtam. Amputálni kellene. Közben levetkőztem már csak a boxerem volt hátra. Mikor levettem sírva fakadtál. Mi történt a herékkel? Nincs egy se!
És sírtál. El kellett távolítani őket, mert egy ritka betegség támadta meg és élhetek két évet így.
- Mennyi van, még hátra? - kérdezted.
- Egy hetem van.

Sírtunk mindketten.
- Kincsem miattam nem lehetett gyereked. Az utolsó 3-4 nap pedig iszonyat lesz, már most is elég rossz. Le is, soványodtam a beszédem is akadozó, mint egy élő halott.

Felajánlottad, hogy azt a néhány napot töltsem nálad. De ezt nem fogadhattam el. Új életet kezdtél, és jobban élsz, mint velem éltél szerelmileg is és anyagilag is. Örülök hogy boldog vagy. És fürödtem tovább te, pedig néztél és sírtál. És én is sírtam. De én hogy nem lettem beteg kérdezted úgy, hogy akkor még lappangott csak a betegség utána váltotta ki belőlem az ideg és a szorongás. A rák egy újfajta gyors lefolyású változata volt. Akkor miattam, kell meghalnod, kérdezted. Nem ez hülyeség mondtam rá. Ezt verd ki a fejedből gyorsan. Kincsem egy darabot hagyj a szíved csücskében és gondolj rám szeretettel. Sajnálom, hogy akkor elhagytalak, mondtad rá. Semmi baj kincsem sírtunk mind a ketten. Itt voltunk egymásnak újra de ez már nem olyan, mint régen volt. Megkértelek, hogy mutasd meg a pocidat. Megmutattad. Kérdeztem fiú lesz vagy lány?
Azt felelted fiú.
- A második neve lehetne László? - kérdeztem. Igent mondtál rá. Egy haldokló utolsó kérése volt ez. Lassan búcsúznom kell sajnos. Ne menj, még kérlek, maradj, mondtad. De muszáj a férjed miatt is. Közben előjött a kislányunk. Ő a papád mondtad. Sokat mesélt rólad anyu nem így képzeltelek el. Apukádnak menni kell egy másik helyre ahol sok ilyen bácsi, van, mint ő.
Mindig veled lesz a papa, mondtad sírva. A papádat többet nem láthatod sajnos, mert messze kell neki mennie. De mindig szeresd a papát én is, ezt fogom tenni.

- Anya miért sírsz? - kérdezte Hajnika.
- Mert szeretem a papádat és már bánom, hogy elhagytam.
- Megbocsátok nincs semmi baj! Kincsem mennem kell. Vigyázz magadra és tarts a szívedben. Vigyázz a lánykánkra és a férjedre és az öcsire szívem ezen túl kell magad tenni.
Születünk és maghalunk. Majd egyszer találkozunk biztosan.

Ezekkel a szavakkal váltam el tőled de tudtam hogy a szívedben örökké élek és a lányunkéba is.