Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Napos idő volt. Az égen csak néhány felhő volt látható és a hőmérséklet is 30 fok felett volt. Csendes volt a rét, csak az apró kis rágcsálók halk léptei hallatszottak, amint élelmet kerestek a fűszálak között. Aztán hirtelen egy hatalmas rengés rázta meg a talajt. A kisebb állatok visszabújtak üregeikbe, hogy elrejtőzzenek a fenyegetés elől...
Megfordulok, átölellek, és szemem megakad a tejszínhabos dobozon. Farkadra fújok belőle egy keveset, és élvezettel lenyalom róla, majd a pultra ülök, és a puncimra is nyomok egy keveset, hátha Te is szereted az édességnek ezt a formáját...
Nem nekem valóak az emberek.
Nem vagyok képes velük kommunikálni. Nem tudom tolerálni a viselkedésüket. Megunom őket, mint egy játékszert. Ellököm őket magamtól. Egyszerre vágyok rájuk és kerülném el messze az összest...
Nem vagyok képes velük kommunikálni. Nem tudom tolerálni a viselkedésüket. Megunom őket, mint egy játékszert. Ellököm őket magamtól. Egyszerre vágyok rájuk és kerülném el messze az összest...
- Miért csinálod ezt? – kérdezte suttogva. Szemeit lehunyva hagyta, hogy Rhys keze az arcára simuljon. Ujjával a lány ajkát cirógatta. Közelebb hajolva csókot nyomott az arccsontjára, orrával lágyan simított végig az arcán. A lány illata teljesen elbódította, mióta vágyott már erre!
- Már elmondtam… - mormolta a hajába. Még közelebb lépett, testével teljesen odaszegezve a másikat a falhoz. – Semmi önuralmam nincs a közeledben… és az igazat megvallva nem is akarom visszafogni magam…
- Már elmondtam… - mormolta a hajába. Még közelebb lépett, testével teljesen odaszegezve a másikat a falhoz. – Semmi önuralmam nincs a közeledben… és az igazat megvallva nem is akarom visszafogni magam…
Érzem. Megint tör fel. Az otthonomat nem tudom elviselni. Nem hogy ott töltődjek fel. Abban a házban...
Hosszú percekkel később a fiú kerekedett felül és csókjaival a lány nyakát ostromolta, közben lehúzta róla a topját, majd lejjebb indult. Ahogy a melleit elhagyta, két kezével a rövidnadrágjától is megszabadította, majd feltárult előtte a lány gyönyörű, meztelen teste. Mellei feszesek voltak, hasa lapos, combja izmos, szeméremdombja pedig teljesen csupasz. Finom, édeskés illatot érzett. A lány lábai közé vetette magát, és az illatból íz lett...
. Ide értem. Itt állok a kastély előtt. Csúcsos tornyai az ég magasságát feszegetik. Megállok, és keresem a kaput. A szánt kint hagyom, gyalog próbálok szerencsét. A hideg kőfalak komoran bámulnak rám. Mit keresek én itt? Amilyen kicsire csak tudom, összehúzom magam, mikor belépek az óriási udvarra. Köpenyem suhogva libben utánam, mintegy szerencsét kívánva. Egy-két embert látok az udvaron sietve végigvonulni. Félek. De ekkor meghallom a dallamot, ami végig űzött a világon, nem hagyva...
A palota hatalmas lovagtermében tartották meg a tárgyalást és ejtették meg a szembesítéseket. Thurzó nádor, Illési országos főbíró, és a főinkvizítor alkotta a bírói testületet. A hóhér és segéde a háttérben tüzes fogókkal várakoztak, ha netán tán meg kellene kissé erősíteni a vallomástevők emlékezőtehetségét. Báthory Erzsébet karosszékéből hallgatta a vádakat, tanúvallomásokat és a majdani ítéletet. A főbíró ismertette a tényállást.
– Báthory Erzsébet, özvegy gróf Nádasdy Ferencné...
– Báthory Erzsébet, özvegy gróf Nádasdy Ferencné...
- Már feladták a keresésed... Nem kell aggódnod – mondta. - Hogy hívják?
- Kit?
- A kislányt - mosolyodott el.
- Madeline – válaszoltam.
- Madeline... ez volt az első álneved, igaz? – bólintottam. - Így ismerted meg Marcust is...
- Igen - nyeltem le a könnyeim
- Hány éves? – kérdezte.
- Elmúlt 5 – mondtam.
- Akkor ő...
- Igen... Marcus lánya - sóhajtottam ismét.
- Kit?
- A kislányt - mosolyodott el.
- Madeline – válaszoltam.
- Madeline... ez volt az első álneved, igaz? – bólintottam. - Így ismerted meg Marcust is...
- Igen - nyeltem le a könnyeim
- Hány éves? – kérdezte.
- Elmúlt 5 – mondtam.
- Akkor ő...
- Igen... Marcus lánya - sóhajtottam ismét.
Amikor megjelennek az ajtóban, azonnal tudom, hogy az egész nyaram el van cseszve…
Úgy libegett be a drágám az ajtón, mint valami királykisasszony. Finnyáskodva húzta fel az orrát, ahogy szétnézett a nappalinkban. Aztán rám tévedt a tekintete. Én is végignéztem magamon, hátha megtalálom az okát annak a lenéző arckifejezésnek, de semmi erre feljogosítót nem láttam magamról visszaköszönni. Még az oldalt lévő tükörbe is belenéztem, de tényleg semmi…
Úgy libegett be a drágám az ajtón, mint valami királykisasszony. Finnyáskodva húzta fel az orrát, ahogy szétnézett a nappalinkban. Aztán rám tévedt a tekintete. Én is végignéztem magamon, hátha megtalálom az okát annak a lenéző arckifejezésnek, de semmi erre feljogosítót nem láttam magamról visszaköszönni. Még az oldalt lévő tükörbe is belenéztem, de tényleg semmi…