Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br /> – Ez így...
Katherine Manson története folytatódik
Friss hozzászólások
Dryvit: Köszi
2025-04-07 22:20
Storicelli: Jó sztori, szépen megírva.
2025-04-07 18:46
Dryvit: Köszönöm :)
2025-04-06 16:37
TzarCaja: Jól megírt kis történet.
2025-04-06 10:55
hellboy_80: Nem forditás, a folytatásban m...
2025-04-04 19:44
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Téli szerelem

Téli csend. Ezt nevezik annak. Mikor a saját lélegzet vételeden kívül nem hallasz mást. Se a Szelet, se a Nap huncut kacaját, ahogy felmelegíti a bőröd. Teljes a némaság, a nyugalom. Legszívesebben én is visszafojtanám a levegőt a tüdőmben és nem engedném ki , nehogy felborítsa ezt a rendet. Bár látom a lovas szánt, a barna lovakat mégis olyan , mintha minden hóból lenne. A közeli kastély, a fák, a kövek. Visszalépkedek a szánhoz. A lábam alatti hó ropogása megnyugtatja felpezsdült szívemet. Ahogy beülök, besüppedek az ülésbe, kezembe veszem a gyeplőt. A lovak orrából, mint gejzírekből tör fel a pára. Elindulunk. Csengettyűk ütemes csilingelése és a lovak patájának dobja keveredik a vérem dobolásának dallamához. A menetszél a hajamat dobálja, az arcomat marja. Száguldva haladunk át a fejér tájon a kastély felé. Olyan gyorsan megyünk, hogyha a szél nem kezdi ki a könnyeimet se látnék csak foltokat. A kastély egyre nagyobb lesz. Alig várom, hogy odaérjek. Azért a percért élek. Azért éltem. Erre születtem, hogy ez megtörténjen velem. Tudom, hogy ez az Én történetem kezdete, vége. Ettől a gondolattól az adrenalin végig táncol a testem összes pontján, zavarba hozva a lelkemet marcangoló értelmetlenségről suttogó hangot. Belekacagok a télbe. Mint egy varázsszóra megindul a hóesés, a szél az arcomba vágja a pelyheket, amik ott lelik tökéletes létük halálát. Ide értem. Itt állok a kastély előtt. Csúcsos tornyai az ég magasságát feszegetik. Megállok, és keresem a kaput. A szánt kint hagyom, gyalog próbálok szerencsét. A hideg kőfalak komoran bámulnak rám. Mit keresek én itt? Amilyen kicsire csak tudom, összehúzom magam, mikor belépek az óriási udvarra. Köpenyem suhogva libben utánam, mintegy szerencsét kívánva. Egy-két embert látok az udvaron sietve végigvonulni. Félek. De ekkor meghallom a dallamot, ami végig űzött a világon, nem hagyva nyugalmat se az elmémnek, se a szívemnek. Futva indulok arra, amerről a szél hozza a hangot.

Egy toronyba vezet az út. Futok, számolatlanul hagyom a rengeteg lépcsőfokot. A kastélyba bekötő folyósora érek. Itt csak egy fele visz az út. Az ajtók, amik mellett futok, tárva nyitva állnak, mintha arra várnának, hogy bekukkantsak. Alig bírom már a tempót, de a dal hív. Az agyam azt súgja álljak meg, adjam fel. Feladjam?! A gondolat bele markol a szívember. Nem adhatom fel! Új erőre kapva tovább futok. Egyre hangosabban hallom, de hirtelen nevetést hallok. Megállok, odafordulok két lány nevet rajtam. Nem csoda, mint egy örült rohanok. Elvörösödök, kellemetlenül dobog a vér a fülembe. Azt akarom, hogy így lásson? Kihúzom magam, eligazítom a ruhám, és sietős léptekkel tovább indulok. Kinézek a folyosó ablakán. A befagyott tavon, többen korcsolyázva múlatják az időt. Nincs időm őket bámulni, inkább elfordulok.

Az egyik ajtó elé érve hallom, hogy innen jön a zongora húrjainak játéka. Itt vagyok. Az ajtóhoz lépek, halkan résnyire nyitom az ajtót. Ott ül feszes háttal, és a zenével hullámzik, mozog a teste. Csak állok, és némán bámulom, közben ujjaimmal szorítom a kilincset teljes erővel. Mégis megérte. Az arcát még nem láthattam, nekem háttal ült, de tudtam ő az. Vele álmodtam éjszakákon át. Ezt a melódiát játsza az álmaimban. Lassan a nyakamhoz nyúlok. A szívem felett hordott medál volt a második jel. Egy ócskásnál találtam. Az ő képe van benne és az ő dallamát játsza. A sors, a felső hatalom azt akarta, hogy keressem meg. Az utolsó hanghoz ért. Elhallgat a zongora. Ül tovább, és bámulja a hópelyheket az ablakon. Kinyitom a medált. Felzendül a dalunk. Megrezzen, majd megfordul. Rám néz és mosolyog. Feláll és hozzám lép. Megfogja a kezem, bentebb hív a mozdulataival, becsukja az ajtót. Az ablak elé terelget.
- Látod milyen szép a tél? Pont, mint te – rám mosolyog, karjaiba von, és megcsókol.
- Megtaláltál - suttogja halkan.
Hasonló történetek
4953
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
7037
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: