Vérnösző Báthory Erzsébet

Vérnősző Báthory Erzsébet.+

„1610 októberében példátlanul járványgyanús körülmények között halt meg Csejtén, egyetlen hét leforgása alatt az a nyolc leány, akiknek a halálát használta fel Thurzó a letartóztatás ürügyéül. Nádasdyné ekkor is másutt tartózkodott, egyik leányával és közvetlen háznépével együtt Pöstyénben gyógyfürdőzött. A beteg, s emiatt elkülönített leányok kezelését a Dóra nevű vénasszony (a korabeli szóhasználatban ez a megnevezés is a gyógyító praxist jelezte) és a Fickónak nevezett gyógyszolga gondjára bízta. Dóra – talán már a tanúvallatási vádaskodás hatására – még a hazatérő Nádasdyné előtt is titkolta e lányok halálát. A holttesteket különböző helyeken rejtegette, egyiket-másikat a betegszobában, egyeseket titkon temettetett el, másokat a kastélykerti barlangüregek egyikébe vettetett, két holttestet pedig „a kiskertben, az csatornya alatt” rekkentett el. Innen az egyik hullát az ebek ásták ki a földből még októberben, s Nádasdyné számára is ekkor derült ki, meglehetősen borzalmas és botrányos körülmények között, a halálesetek sora és Dóra titkolózása. A hír természetesen Thurzó nádorhoz is eljutott”

1.
II. Mátyás császári fenségnél rendkívüli, sürgős, és halaszthatatlan kihallgatásra jelentkezett, Thurzó György nádor. A császár azonnal maga elé rendelte. Thurzó Magyarországon, mint a császár helytartója gyakorolta a császár jogait és csakis a császárnak volt köteles elszámolni intézkedésivel, cselekedeteivel. A császár a dolgozó szobájában fogadta a teljhatalommal felruházott, helytartó nádort. Thurzó rögtön a tárgyra tért.
– Fenséges uram! Most aztán kezünkben a madárka! Megszerezhetjük a koronának a hatalmas Nádasdi-Báthory vagyon nagy részét, ami az özvegyasszony tulajdona.
– nocsak nádor uram? Ez nekem is új! Nem mondom, jól hangzik. Vannak elegendő bizonyítékok a kezünkben, mert a látszatra adni kell! A Nádasdy- Báthory család a birodalom, mélyen katolikus, buzgón vallásos család tagjai sok jót cselekedtek a császári hatalom megerősödése érdekében, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
– Fenséges úr, mindent előkészítettünk. Lefogtuk a bűnsegédeit, kínvallatásnak vetettük alá őket. Vallottak, mint a kis angyal. Két mázsa az írásos vallomások, helyszíni szemlék és a vádirat előkészítő anyagának a tömege! Csak egy intésre, egy jóváhagyó szóra várok, egy fejbólintásra fenségedtől és indul a per.
– és, az öccse, a nagyhatalmú Erdélyi fejedelem, a fiatal Báthory Gábor? Vele nem számoltak kegyelmetek. Mi van, ha haddal siet segítségére nővérének?
– Ettől ne féljen fenséges úr! Természetesen az öccsével is incestust folytató vérnősző, kéjsóvár asszony, be fogja vallani, az öccsével fiatalabb korában folytatott viszonyát, melyből a legidősebb fia Miklós is született. Igy eltudjuk tőle, mint törvénytelen gyermektől kobozni a Sárvár és Csáktornya környéki óriási birtokait, melyet apai jussként megkapott. Ne aggódjék fenséged, ördögi módon kidolgoztuk a koncepciót. A felállított kelepcéből nincs menekvés!
– De, hisz ezek merő rágalmak, kegyelmed is tisztában van vele, nemde? Mit fog ehhez szólni a Szentatya? Ezt az őrületes koholmányt bizonyítékokkal kell alátámasztani. A fejedelmet csak nem vethetjük kínvallatás alá? Nincs a kezünkben, Erdély áll a hátamegett. Százezer fegyveres lesi, várja parancsait, hogy betörjön a felvidékre.
– Fenséges uram: a halott ember nem beszél. Néma tanúnak a legnagyobb a hitele.
– megöletné a fejedelmet?
– Természetesen. A profi bérgyilkosok csak a parancsomra várnak. A per kezdete előtt Báthory Gábor halott lesz. Ezért a fejemmel felelek.
– Mit kér ezért viszonzásul a koronáért tett nagy buzgalmáért gróf úr?
– Ha nem tart fenséged szerénytelennek, a Csejtei várral határos birtokaimat szeretném megnövelni, az özvegy Csejtei birtokaival.
– Mi marad a koronának?
– a koronáé lesz a Nádasdy vagyon. Négy várral és háromszázhetvenkét faluval.
– Ennyi? Ezért kell meghurcolnunk egy vakbuzgó katolikus ötgyermekes anyát? Megöletni egy legitim fejedelmet. Nem nagy ár ez nádor uram?
– Fenséged nem értett meg egészen. Elfelejtettem közölni, hogy a Báthory Gábor fejedelem utódjául kiszemelt kisnemesi sorból feltörekvő Bethlen Gábor, jelenlegi Váradi főkapitány ülne segítségünkkel a fejedelmi székbe. A viszonzás nem fog elmaradni részéről.
– Megnyugtatott nádor uram! Áldásom rá! Én mosom kezeimet. Semmiről sem tudtam. Mehetünk ebédelni!

2.

Harmadik napja folyik a Csejtei vár pincebörtönében a tettestársak kínvallatása. A kancellárián hat írnok tisztázza, másolja a frissen felvett vallomások jegyzőkönyveit. A kínvallatást az országos főhóhér és két segédje végzi. Jelen van az egyház részéről két magas rangú inkvizítor, az ország főbírója Illési, és természetesen az egész színjáték főrendezője Thurzó György nádor. Fickó a gyógyító kirulgus és két főkolomposa Dóra és Ilona vajákosasszonyok, valamint Katalin a magzatelhajtó főbába vettetnek alá kínvallatásnak. Mindenképpen ki kell belőlük csiholni a koncepciós vérvádat. A főinkvizítor éppen Bogárnak, a főhóhérnak adja ki az ukázt.

– Idefigyelj Bogár! A fejeddel felelsz, hogy élve megússzák és önként, dalolva vallomást tegyenek ezek a bitangok. Ha, csak egy is belehal a vallatásba, saját kezemmel vágom le a fejedet! Megértettük egymást?
– Megértettem, bár a lehetetlen kívánja tőlem nagyuram! Mindent elkövetek, hogy kiderüljön az igazság!
– Milyen igazságról habratyolsz itt nekem barom? A mi koncepciós igazságunknak kell igazolást nyernie! Világos?
– Mint a vakablak nagyjóuram.– vágta össze bokáit a főhóhér, hogy csakúgy csilingeltek a rézsarkantyúi. – mindent el fogunk követni!

És elkezdődtek a kínvallatások. Először a nyújtást alkalmazták. Fickót, mivel férfi, kezénél-lábainál fogva kikötözték egy fekpadra és lassan, elkezdték az orsóra feltekert kötelek által kezeit-lábait ellentétes irányba nyújtani. Ha beleájult az üvöltő fájdalomba egy vödör vízzel fellocsolták. Arra azért vigyáztak, hogy széjjel ne szakadjon az ember. Fickó állta a sarat, és eszméletlen fájdalmai ellenére nem akarta magára vállalni az értelmi szerzőségét a lányok vérvételének.

Aztán amikor a szöges bélésű spanyolcsizmákat ráadták és egyre szorosabbra zárták a lábfején, bokáin a csizmaszárakat, és a húsába vájtak a vasszegek, lassan megtört. Lekókadó fejével bólintott, hogy kész a vallomástételre. A pribékek csengettek két írnok, és a főinkvizítor jött be a vallomás rögzítése céljából. A főinkvizítor tette fel az előre megkonstruált kérdéseket és Fickónak csak bólintani kellett a válaszok elfogadásra, amit szintén a főinkvizítor olvasott fel.
Fickó mindenre rábólintott, csak hagyják békén meghalni, vagy vegyék le róla legalább az átkozott csizmákat.

A három nővel nehezebb volt a helyzet. Sehogy sem akarták megérteni, hogy hazafias kötelességük a gazdájuk ellen vallaniuk. Azt ígérték nekik, ha azt vallják, amit leírtak nekik, és betanulva előadják a tárgyaláson, akkor megmenthetik az életüket és az országot az árulástól. Megpuhításuk nem ment egykönnyen. Literszám itatták velük a sós vizet, hüvelykszorítókkal préselték össze ujjaikat, hogy ujjuk begyéből vér serkent, de még így sem akartak kötélnek állni. Aztán amikor tüzes fogókkal egyenként kimetszették klitoriszaikat, hogy ne tudják élvezni az élet örömeit, már jobban hajlottak a vallomástételre. Végülis a nyelvük kitépésével szemük kitolásával való fenyegetésnek már megadták magukat és ömlött belőlük a szó. A vádalku megköttetett. Lehetett a vérvádat megkonstruálni, és végső formába önteni.

A grófnő már keményebb falat volt. Mereven visszautasította a hamis vádakat, mert bízott öccse, a fejedelem felmentő csapataiban. Bízott a Jóistenben, a Pápa őszentségében és Kuglevics bíborosban. Nem, utolsó sorban bízott a szolgák hűségében és igazmondásában. Így érkezett el a vérvád tárgyalásának a napja.

3.
A palota hatalmas lovagtermében tartották meg a tárgyalást és ejtették meg a szembesítéseket. Thurzó nádor, Illési országos főbíró, és a főinkvizítor alkotta a bírói testületet. A hóhér és segéde a háttérben tüzes fogókkal várakoztak, ha netán tán meg kellene kissé erősíteni a vallomástevők emlékezőtehetségét. Báthory Erzsébet karosszékéből hallgatta a vádakat, tanúvallomásokat és a majdani ítéletet. A főbíró ismertette a tényállást.
– Báthory Erzsébet, özvegy gróf Nádasdy Ferencné főbűnős, elkövető és felbujtó ellen vérvádat indítványozunk. A vád többrendbeli, de csak 8 szűzlány bizonyítható megkínzása,vérének vétele, vérben való fürdés, a vér ivása .A várnép által bemondott és keresett ,eltűnt szűzlányok száma összesen 67 – re rug,mely nem bizonyítható. Mindössze 8 darab elrejtett, elásott hullát tudtunk azonosítani. Továbbá vádoljuk bűnrészességggel, felbujtással, boszorkánysággal, bűbájossággal és fertelmes vérnőszéssel. Egyenként szólítom a tanúkat, akik röviden elmondják vallomásukat. Ficzkó kiruglusé a szó. A kirulgus, felcser, lábain az iszonyú sebektől alig állva, féloldalán a fájdalomtól megőszült hajzattal támolygott az ítélőszék elé. A főbíró a formaságok elintézése után így szólt hozzá.
– Igennel és nemmel válaszoljon a kérdéseimre! Megértette?
– Meg.

– Fickó nevű vádlottat, és egyben tanút is vádoljuk többrendbeli sorozatban, elkövetett szűzlányok vére vételével. A kivérzettek megcsonkításával, és eltüntetésével. Vallja be őszintén, elkövette ezeket a szörnyűségeket, és ha el, mi módon?
– Tisztelt, magasságos ítélőszék! Vállalom. Mindent vállalok. Én vágtam eret a szűzlányokon napi rendszerességgel, hogy megfűszerezve a méltóságos bárónénak, életelixírül felszolgálja a személyzet.
– Önszántából végezte ezt a fertelmes szörnyűségeket, vagy parancsra tette?
– Parancsra tettem.
– Vissza tud-e emlékezni, hány szűzön vágott ily módon eret?
– Számszerint nem tudom, de több százon…
– A vériváson kívül,a vérben való feredőzésben is résztvett mint bűnsegéd?
– Természetesen. Én vágtam el a nyaki ütőereiket és véreztettem ki a soron következő szüzeket, a vérüket a fürdődézsába csorgatván, hogy hetente egy-két alkalommal a méltóságos nagyasszony vérfürdőt vehessen.
– Mi célból?
– Hogy hamvas és üde maradjon a bőre.
– Nincs több késésem a tanúhoz. Szólítom Dóra nevű bábát és vajákos asszonyt.

– Mondja el nekem az úrnője parancsára hány nem kívánt terhességet szakított meg, hány magzatot rekkentett el?
– Tekintélyes bíróság, nem tudom megmondani pontosan. Én csak segíteni akartam az asszonyoknak, akiknek már sok volt a gyerekük és nem akartak többet.
– Mit tettek az anyjuk hasából kimetszett több hónapos magzatokkal?
– Mit tettünk volna? A szakácsnék megsütötték a gyenge gyerekhúst és feltálalták az úrnőnek. Ettől maradt fiatal. A méhlepényből pedig gyógykenőcsöt készítettünk, ótvarra, búbópestis ellen, viszketegségre és ránctalanítót a grófnőnek.

– Volt-e ebből kifolyólag halálesetük?
– Természetesen.
– Mit tettek az elhalálozottakkal?
– Elástuk őket a várárokban.
– Elismeri a bűnsegédi felelősségét?
– Elismerem tekintélyes bíróság, de azzal a kiegészítéssel, hogy mindent parancsra tettem.

– Szólítom Ilona és Katalin cselédeket.
– Röviden mondják el miben áll a maguk vétke?
Katalin szólalt meg elsőre, majd Ilona kiegészítette.
– Tekintélyes bíróság! Mi csak azt tettük, amit az úrnőnk ránkparancsolt. Levetkőztettük a szüzeket. Véresre korbácsoltuk őket, és amikor a vérük kiserkent az úrnő elé vittük őket és az lenyalta friss vért a testükről. Volt, hogy a kirulgisal eret vágatott a csuklójukon, vagy gyenge nyakukon és ajkait rátapasztva ott szívta ki a vérüket. Miután eltelt a vérszívással, intett és a vergődő szüzeket a kirulgus és mi ketten lefogtuk, a feredőházba vonszoltuk, levágtuk, mint a kecskét, kicsurgattuk a vérüket a fürdődézsába, megsóztuk, hogy ne alvadjon meg és ebben fürdött a nagyságos grófné.
– Elég, undorító! Ne folytassák!– üvöltött fel az inkvizítor atya. A nádor elborzadva hányingerrel küszködve kapta szájaelé tenyerét. Ha a fele igaz volna, akkor is megérdemelné a grófné a fő és jószágvesztést.

– Most inkább arról beszéljenek hogyan boszorkánykodtak az úrnőjükkel egyetemben?
– A boszorkánykodást minden hét boszorkányszombatján végeztük. Miután teliszívtuk, ittuk magunkat a szüzek vérével. Mindhárman seprűre ültünk és kilovagoltunk a Csejtei hegyormon lévő boszorkányházba. Ott végeztük a búbájolást és boszorkánykofást úrnőnk vezetésével. Rontást vittünk, akiket kiszemeltünk azokra.
– Soroljanak kiket rontottak meg?
– Elsősorban szerelmi oldásokat, kötéseket, szomszédasszonyok teheneit, tyúkjait…
– Ne, ilyen, csip-csup ügyekkel ámítsanak bennünket. Konkrét személyekről, főrangúakról számoljanak be nekem! – Állította le az asszonyok habratyolását a főbíró. Felbőszülten a hóhérra és a tüzes fogókat markoló hóhérsegédekre sandított. Az asszonyoknak máris eszükbe jutott a beléjük vert, betanított szöveg. Ömlött belőlük a szó.

– Hát a nagyságos Thurzó nádorispán urat, aztán a Bekecsi főkapitányt, majd magát a szentséges császárt is megpróbáltuk megigézni, és varangyos békává változtatni, de nem sikerült.
– Jó, vezessék el őket! Ezek a vallomások alátámasztják a felségárulás, boszorkányság, hűtlenség és gyilkosság vádjait. Kérdezem a fővádlottat gróf Nádasdy Ferencné elismeri-e a vádakat, vagy kíván-e a fellebbezés eszközével élni a kúria felé?

Báthory Erzsébet arca kigyúlt. Megszépült, és mint Pállasz Athéné kiegyenesedett, felállt és kezét a Szent Bibliára téve így válaszolt.
– Nádor úr, Országbíró uram és Inkvizítor Atyák! Visszautasítom ezeket a szemenszedett, koholt vádakat. Nevetséges fecsegéseket, kínzásokkal kicsikart vallomásokat kreáltak ellenem. Mindez összeesküvés személyem meggyalázására, és vagyonom elkobzására. Fellebbezek a császárhoz és a Szentatyához!

– Rendben van. Tegyük fel, hogy ezek a vádak nem bizonyíthatóak. De, a saját testvéröccsével évtizedeken át, űzött vérfertőzése isten ellen való vétek! Tanúkkal bizonyítottuk, hogy elsőszülött fia Nádasdy Miklós gróf saját testvéröccsétől fogant. Így nem számít örökösnek, a Nádasdy vagyonból kizárjuk, mint fattyút, és vagyonelkobzással sújtjuk.

Báthory Erzsébet a testvére meggyanúsitása, és az incestus vádjával való besározása iránt érzett méltatlansága miatt felugrott. A szék karfájába kapaszkodott, remegő ajkakkal sziszegte:
– Ekkora aljasságot! Megsértettétek a nagyságos fejedelmet! Ez felséggyalázás! Tudjátok ti hány éves volt Gábriska amikor Miklósom megszületett: tíz? Ez vért kíván!

A nádor elsápadt, de a főbíró azonnal segítségére sietett.
– Méltóságos báróné! Az egész országban beszélik kettejük vérfertőző kapcsolatát. Lehet, hogy nem jutott vissza magához, a cselédei eltitkolták maga elől, de jó két évtizede folyamatos kémjelentésekben számoltak a spionjaink, az önök vérfertőző találkáikról. Szeretkezéseik előtt Gábor fejedelem meghágta, megbecstelenítette a szüzeket, ittak a vérükből, feredtek a vérükben, majd hajnalig szeretkeztek. Így fogant Miklós gróf is.
– Egy kilencéves fiúgyerektől?
– Egy bűbájos boszorkánynak semeddig sem tart magját venni akár egy ötéves fiúgyereknek is. Ezennel lezárom az ügyet és kihirdetem az ítéletet.

4.
– Báthory Erzsébet, özvegy Nádasdy Ferencné örökös várfogságra és jószágvesztésre ítéltetik.
Bűntársait kerékbetörésre és máglyán való elégetésre ítéljük boszorkányság miatt.
Az ítéletet II József császár fensége jóváhagyására felterjesszük Bécsbe. Addig is itt, Csejtén, megerősített poroszlók őrizetével fogvatartjuk Báthory Erzsébetet. Kíván-e az elítélt az utolsó szó jogán szólni?

Báthory Erzsébet felállt. Kigyenesítve szálfa derekát szembefordulva vádlóival és a hamisan tanúzókkal, vádló szavakkal illette őket.
– Uraim, a jóisten, ott fenn magas égben, jól tudja, hogy ártatlanul ítéltel el. Követelem, hogy mielőtt felterjesztik aláírásra a fenséges császárhoz ezt a koholmányt, idézzék meg szerelmetes öcsémet, Báthory Gábor fejedelmet! Hagy szembesüljön a szemenszedett hazugságokkal, melyeket rám aggattak! Idézzék, hacsak nincsen máris útban százezer harcosával, hogy igazságot tegyen és kiszabadítsa testvérét!

Mielőtt a remegő szájszélét rágó nádor megszólalt, volna, a szolga lovasfutár érkezését jelentette be. Azonnali jelentéstételre jelentkezett a nádornál. Bevezették. Átadta a pecsétes írást. A nádor felbontotta és hangosan felolvadta a levél tartalmát.

„… ezév november tizedikének reggelén ismeretlen martalócok rajtaütöttek a nagyságos fejedelmen. Lerángatták lováról, összkaszabolták és vérét ontva, holttestét a Váradi Pece patak iszamos vizébe hajították. Még aznap este a rendek Bethlen Gábor országos főparancsnokot fejedelemé választották…”

Báthory Erzsébet reményei összeomlottak. Fejét felszegve az égre nézett és így kiáltott fel: „Mért hagytál el engemet istenem?” többet nem szólt. A fotelba hanyatlott, arcát két tenyerébe temette, és szűkölve siratta el testvérét.

Azonban hátravolt még a feketeleves. A dajka bevezette legkisebb gyermekét az ötéves Báthory Annát. A nádor így szólott.

– Engedjék a gyermeket az édesanyjához, hagy vegyenek egymástól örökre búcsút!
A dajka az úrnőhöz vezette a megszeppent kislányt. Édesanyja az ölébe vonta és úgy szorította magához, mintha sosem akarna tőle megválni. Kisvártatva a nádor intett, hogy vezessék el a gyermeket. A dajka nem tudta édesanyja karjai közül a gyermeket kiemelni, így a főinkvizítor lépett oda és megragadva a gyermek egyik karját erőteljesen, húzni kezdte. Az anya a másik karjába kapaszkodott. Aztán, mivel nem akarhatta a gyermek szétszaggatását, elengedte a kis, vékony kezecskét. Szemeit le sem véve elhurcolt gyermekéről, felegyenesedett. Haja pillanatok alatt megőszült. Megfosztották mindenétől, megölték szeretett testvérét, elszakították tőle kicsi lányát. Olyan lett, mint a szedett fa. Nem volt már értelme küzdeni, miért élni. Réveteg tekintettel szemeiben, kezeit előrenyújtva elindult a semmibe, miközben ajkain felcsendült szeretett öccse kedvenc nótája.
„Szól a kakas, hajnal hasad, csípős hideg szél támad,
Jaj, de azért, mégis azért, szeretem a hazámat…”