Érzem. Megint tör fel. Az otthonomat nem tudom elviselni. Nem hogy ott töltődjek fel. Abban a házban töltött idő visel meg a legjobban. Nem tudok elbújni. Követnek a démonaim. Mindenhol megtalálnak és elérik, amiért annyit küzdenek. Felettem köröznek, táplálnak a reménytelenséggel, visszatartanak attól, hogy megtaláljam az új démont, aki talán legyőzheti őket. Nem engedik, hogy lépjek. Megragadtam. Nem szabadulok és nem tudja más elűzni őket. Csak Ő. De ki Ő...?
2008. február 22.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...