A goblin sziklák I - (a szerző visszatér)

Napos idő volt. Az égen csak néhány felhő volt látható és a hőmérséklet is 30 fok felett volt. Csendes volt a rét, csak az apró kis rágcsálók halk léptei hallatszottak, amint élelmet kerestek a fűszálak között. Aztán hirtelen egy hatalmas rengés rázta meg a talajt. A kisebb állatok visszabújtak üregeikbe, hogy elrejtőzzenek a fenyegetés elől. A nagyobb állatok például a rókák és a farkasok a fák árnyékaiba futottak. A horizonton egy hatalmas zöld lény jelent meg. Legalább 3 méter magas volt, kezében pedig egy nagy fejszét fogott. Lassan lépkedett a sziklaképződmény felé, amiről úgy gondolták, hogy varázserővel bír. Amikor a teremtmény odaért a kövekhez, mormogott valamit az orra alatt. Ettől a sziklák felragyogtak és egy földalatti folyosó nyílt meg a lába előtt. Besétált rajta, majd a föld összezárult és a kövek már nem ragyogtak többet. Minden olyan volt, mint azelőtt.

Egy csigalépcső vezetett le az alagút aljáig. A trollnak nehéz dolga volt, ugyanis magassága miatt folyton le kellett hajolnia. A fal nyálkás volt és néhol egy-két denevér is elrepült a feje felett. Fáklya nem volt nála, így sötétben kellett megtennie kétszáz lépcsőfokot lefele. Az alagút végén egy vasajtó várta, amihez nem volt kulcslyuk. A kulcs a varázslat volt. Megint mondott pár értelmetlennek tűnő szót mély hangon és halkan, aztán az ajtó zöld fényben úszott és lassan kinyílt. Fémes csikorgás hangja töltötte be a teret. Ideje lenne már megolajozni, hiszen már 50 éve használták utoljára. A troll belépett a terembe. Úgy nézett ki, mint egy titkos laboratórium. Valójában az is volt, de nem vegyszerekkel kísérleteztek, hanem alkímiával. Azzal a részével, amit embernek, sőt bármilyen teremtménynek tilos volt használnia. Egy fél évszázaddal ezelőtt záratta be a király, és azóta nem járt itt senki.
Körbenézett és megtalálta, amit keresett. Egy csontváz ült egy székben a terem közepén. Poros volt már, a bordák között pókhálókat készítettek a pókok. A zöld lény odalépett egy szekrényhez és elkezdett keresgetni a könyvek között. Pár perc múlva előhúzott egy piros borítós vastag könyvet, aminek a gerincére ennyit írtak: Nekromancia haladóknak. Nekromancia. Az élőholtak tudománya, amivel ez a hely kísérletezett. A holtak feltámasztása. A troll most pont erre készült. Kinyitotta a közepénél és rámutatott az ujjával az egyik bekezdésre, majd felolvasta úgy, hogy a csontvázra tekintett. Amint befejezte a varázsige elmondását, becsukta a könyvet és felnézett. A csontok megmozdultak...

Folyt. köv.