Történetek

Forró, augusztusi éjszaka volt. Az utat, mely Szeged és Üllés között húzódott nem világította meg semmi. Mindenütt csend honolt. Mondhatni feszült, vészjósló csend. Aztán a távolban feltűnt két autó. Két egymással szemben közlekedő autó vakító reflektor fénye hasított bele az éjszakába. Nagy sebességgel közeledtek egymás felé. Aztán az egyik hirtelen áttért a másik sávba, az autókban ülők sikolya hallatszott...

A lányok a tengerparton sétálgattak, és azon vitatkoztak, hogy miféle versenyek lesznek. Nagyon örültek volna, ha jól teljesítenek. Tünde azt remélte, hogy nem kell a varázserejét használja, s ezt meg is említette barátnőinek.
- Ne aggódj, majd mi elintézzük. Te mennyire ismered ezeket a dolgokat? Gondolom, valamit azért mégis konyítasz hozzájuk. Elvégre a családod minden tagja varázsló, ugye?- kérdezte Kate.
- Hát igen… az elméletet betéve fújom, meg a bájitalok közül párat...

- Nézze parancsnok… le kell szállniuk a Földön, a károkat csak ott lehet felszámolni, gondoljon csak a két turbógenerátorra… darabonként legalább nyolcvan-száz tonnásak…
Türelmetlenül közbevágott.
- Már megmondtam, hogy a Szolgálati Szabályzat értelmében…
- A pokolba a szabályzatokkal! Ez egy különleges megbízatású felderítőhajó…

A lakás kitakarítva, vacsora az asztalon, film a lejátszóban, azt hiszem minden kész. Várom, hogy hazaérkezzen. Nagyon várom. Mert szeretem. Ma minden más lesz, tudom. Lassan vége lesz egyszer ennek a hideg közönynek, ennek a borzalmas magánynak, ennek a fagyos hangulatnak...

. El kellett csábítanom, azután otthagynom. Elcsábulni elcsábult, bár kellett hozzá idő. Tudom, hogy nagyot hibáztam, rohadékság volt tőlem, hogy játszani akartam vele. Nagyon tetszett egy srác, akinek a nevét nem említeném, és az az undorító Andi valahogy ezt megtudta. Jött a fenyegetés, hogy mindenki egységesen engem választott, és ha nem teszem meg, lőttek a titkomnak...

. Az aktus után éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem tudom mi volt az, de éreztem rossz előjelek, köszöntenek be ránk. Elmentél a nőgyógyászhoz egy hónap múlva, és azt mondta a gyerek meghalt a méhedben. Nagyon megviselt minket ez a hír...

De most menekülés! Az ork megfújta a kürtöt, és nemsokára az egész sereg itt lesz. Több mint ötvenen lesznek, nem tud megküzdeni velük. A játékban... Hogy is volt? Ja, igen, ha most el tud érni a legközelebbi faluig... Erdei tündék élnek ott, és gyűlölik az orkokat. Segítenének neki...

Két magányos lélek bolyongott a homályban. Várták, hogy megszülethessenek, és új esélyt kapjanak, hogy folytassák megkezdett útjukat a teljesség felé. Valahogy találkoztak és megbeszélték, hogy a való életben is így lesz. Egyességet kötöttek, melynek célja a tanítás...

A szíve majd szétszakadt, hogy elvakult boldogságát, melyet magáénak tudott, nem oszthatja meg a világgal. Mikor arra jött egy oroszlán falka, Kedvesem ujjongott és nekik bemutatott.
Nekik, akiknek nem voltam más, csak a vacsora...

Hosszú ideig tartott mire rájöttem, hogy nekem írási kényszerem van, mint sok más embernek, aki az internetre felteszi az általa oly nagyszerűnek hitt irományt. Sokszor olvastam, és így már kezdem elhinni, hogy egy irodalmiaskodó, művészkedő önmagát sajnáltató, különcködni vágyó fiatal vagyok. Egy kora vén. Aki nem töltötte még be a húszat se, de már annyira tud mindent az életről, annak árnyoldaláról, keserűségéről, a mérhetetlen nyomorról, a szenvedésről, a kínról és más dolgokról, amikről...