Történetek

- Magas, csinos, 27 éves hölgy szórakozás céljából partnert keres - olvasta fel a hirdetés szövegét a hirdetésfelvevő kisasszony.
- Pontosan - bólogatott a nő.
- Biztos benne, hogy ezzel a szöveggel akar hirdetni? Az ilyen szöveget könnyen félre lehet érteni - kérdezett vissza a hirdetés-felvevő hölgy...

- John, ettől a helytől frászt kapok… menjünk innen, kérlek.
- Ugyan már. Ne legyél már gyáva nyúl! Itt nincs senki. Sem szellem, sem mumus. Senki nem jár erre, biztonságban vagyunk.
- Én nagyon fázom, kellene egy takaró és egy kis étel is, mert éhes vagyok...

- Sajnáljuk Harry! Minden olyan hirtelen történt. Fel sem eszméltem és máris Mrs. Weasley voltam. Kérlek, ne haragudj – mondta Hermione szipogva – Tudod, teljesen összezavarodtunk, nem biztos semmi, és lehet, hogy csak pár pillanat adatik meg, utána mindennek vége, és történik valamelyikünkkel valami, és… - de nem tudta folytatni, mert a könnyektől elfúlt a hangja...

Alig volt felkelőben a nap, amikor az üveggyári felüljárón baktattunk, újságokkal megpakolt nehéz táskáinkat cipelve. Vártam volna még, amíg egy kicsit megszelídül a reggeli nap metsző hidege, de fiam korán akart indulni. Olyan komolyan vette a feladatot, hogy már felkelt hajnalban, ébreszteni sem kellett. Magára vette új kommandós ruháját, hozzá vasaltorrú nehéz bőrbakancsát, és türelmetlenül toporgott. Minél hamarabb túl akart lenni ezen a kellemetlen, nehéz munkán...

A háborúnak vége. Vesztesként nézek körül csatánk nyomasztó helyszínén. Emlékeim büszke bástyája romokban hever lábaim előtt. Csak állok elképedve kiégett agyam romhalmazán. Hol eddig vidámság és báj virágzott most kihalt és szürke minden. Ifjúságom gyönge rózsái hervadtan, megalázva fekszenek a pórban...

- Kedves István, engedje meg, hogy elsőként üdvözöljem az Öt Bolygó Szövetségének Távoli Csillag nevű különleges megbízatású hajóján. Dana Laru hadnagy vagyok, a hajó parancsnoka. Megmondom őszintén, kényszerűségből hoztuk ide, mert felfedezte a járőrhajónk tevékenységét, de most már tudom, hogy szükségünk van Önre...

Ő átkarolt, és kedvesen megcsókolt. Testem egyre jobban remegett simogatásától. Azt hittem, hogy szétrobbanok. Lassan levetkőztetett és ott a mezőn a virágok közt tett magáévá. Karjaiba olvadtam és élveztem, ahogy testünk eggyé forr...

Amint leült, mindenki a csomagjai után kapott, az eddig egymagukban szunyókálók felébredtek, azok, pedig akik eddig jól szórakoztak, most abbahagyták a csicsergést, és mindenki ellenőrizte, hogy mindene megvan- e. Fél óra múlva egy nagy erdő szélére értek, és a busz lassulni kezdett. Mindenki felugrált a székekről, és az ablakok felé tolongtak. Kíváncsiak voltak mi várja őket...

Az egyetemeken az oktatók azért szívatják a hallgatókat, hogy felkészítsék az élet farkastörvényeire. Csakis a szeretet, a gondoskodás vezérli őket. Sajnos mégis előfordul, hogy ezt nem tudják értékelni némely hallgatók, illetve az ők befolyásos felmenőik...

Álmodni hívlak egy borús esős délutánon. Képzeldd, hogy a felhőkön túl süt a nap. Ott repülsz széttárt karokkal a napfényben. Míg odalent minden szürke és komor, addig a felhőkön túl vár a ragyogó napsütés. Képzeldd, hogy repülés közben meglátsz egy virágokkal teli dombot. Vágysz megérinteni a füvet, hogy illatával betemessen a milliónyi virág...