A napok lassan telnek.
Az órák fáradt öregemberként vánszorognak - remegő kezükben remegő bottal. A percek minden lélegzetvétellel megpihennek egy kicsit, leülnek velem szemben, s kárörvendőn néznek. Tehetik, hiszen nem javamra múlnak…
Gyötrődöm. Rémképek üldöznek a múltból. A múltból, amit azt hittem elég mélyre temettem. Az örökös rettegés- a zöld szemű szörny, mint vad prédájára vár ugrásra készen.
… Nesztelen lopakodom gondolataim erdejében - várok. Várok a pillanatra, az árulkodó remegésre. Ó, s jő az áldozat! Illata, íze ismerős. A tekintete is…
Körbenéz. Nem lát meg. Nem érzi közelségem, nem a vesztét. Még nem retten, s retteg úgy, ahogy én. Pedig ma meg kell halnia…, meg kell ölnöm, mert különben én veszek oda- s nem lesz már erőm folytatni. Muszáj megtennem, hogy ne gyötörjön tovább.
Óvatosan kúszok egyre közelebb - számban már szinte érzem édes- fémes ízű vérét, érzem, hogy tépem - szaggatom gyenge húsát…
Teste már csak tehetetlen tömeg… - még egy utolsót sóhajt- rezdülésével illan az élet. A pillanat mégsem javamra múlik.
Már majdnem elérem. Nézem kecses, büszke tartását, a sötétlő, ismerős szemeket, mely mélyén fájdalom ül.
Talán megsejtette?...
Tudja, hogy azért az egyenlőtlen s véges harc, mert félek hinni már? Mert elfáradt a lényemben lakozó leskelődő, örökké kételkedő gyilkos teremtmény, mit a múltunk szült és a félelmem táplált?
Mégsem tudom megölni őt.
Nem tudok szerelmem gyilkosává lenni. Szemébe nézek, ahogy közelebb lépek. A szemébe, mely titkokat rejt. Titkokat, amiket félnék megtudni, amiket mégis hallani akarok.
Ajkam igaz- hazug ajkára forr felejteni. Egyedül vívom harcomat képzelt- valós szellemeimmel, a múlt lopakodó árnyaival. A velem szemben pihenő percek szemében szánalom villan gyengeségem láttán. Még a fáradt öregember is visszafordul remegő kezében a remegő bottal, utána csoszog csak tovább…
Hát így telnek napjaim. Képtelen vagyok véget vetni a szenvedésemnek, pedig a bizalom törékeny üveggolyója már régen elgurult.. A bennem lakozó fenevad azóta őrjöng tehetetlenül hit és reménytelenség között.
Csendesen őrjöng és vár. Vár egy árulkodó remegésre...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
2025-06-12
|
Egyéb
Ez egy nem túl erotikus de számomra meghatározó story<br />
Építő kritikát elfogadok hogy...
2025-06-11
|
Történetek
Inceszt történet!<br />
Fordítás ---- Eredeti történet: Familienurlaub ---- Eredeti szerző:...
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
szavakba önteni nem tudtam
te megtetted helyettem
10/10
De nem mindenki olyan "bátor" hogy lépjen. mert mi van akkor ha két pad közt a földre esel. Sokan úgy gondolják, az a legrosszabb állapot. Érthető ha nem vállalják olyan bátran.
... persze ez mindenképpen ingoványos terület ...
Most eszembe jutott a saját esetem, de ez több ok miatt sem publikus, legyen annyi elég, hogy nagyon nehéz.
Én mindenesetre a féltékenységet nem tartom jónak. De azt elismerem, roppant nehéz látni minden nap a Kedvest más oldalán. nagyon fáj...
Gyógyulj meg azt kívánom öszinte szívvel.
Csak ha fizikai kontaktus van, vagy elég ha megkíván valaki mást?
Szerintem ettől függetlenül egy kis szócsata (flört).. stb. belefér.. Azt hiszem mindenkiben van egy tudattalan vészjelző v kapcsoló, ami leblokkolja a lényünket, ha mielőtt azt a bizonyos határvonalat átlépnénk.
Én azt gondolom a pároknak az elején kell tisztázni, hogy "mi fér még bele" a kapcsolatukba.
Szerintem a szemünk azért van, hogy legeltessük a kezünk pedig maradhat a hátunk mögött.p
huncut gondolatai úgyis mindenkinek támadnak- aki tagadja az hazudik.
A csók azt hiszem nekem már "válóok".
Miért nem engem csókolgat ha velem van?.. :)