Nyári tábor, avagy lehet-e kvibliből boszorkány(7)

A soron következő nap nem történt semmi említésre méltó. Azon kívül, persze, hogy másnap újabb kihívásoknak néznek elébe. Az eddigi legunalmasabb napnak néztek elébe. A lányok egész nap unatkoztak, s jól neveltek lévén, nem hagyták ki ebből a fiúkat sem. Így hát a napot az erdő szélén sétafikálva töltötték. Az este nemsokára jelentkezett. Tünde, követve a többiek példáját, a fal felé fordult, és nyomban álomba merült. Nem kellett sokáig várnia, az első képek máris jelentkeztek.

Éppen a konyhában segített édesanyjának finomabbnál finomabb fogásokat összedobnia. Nemsokára Timi is csatlakozott hozzájuk, aki pár évvel idősebbnek tűnt a megszokottnál. Miután sikerült elkészíteniük a vacsorát, elindultak az asztalt megteríteni. A nappaliban ekkora már apjuk feldíszítette a karácsonyfát, s most éppen a kandalló előtt dúdolgatta kedvenc dalát. A „lányok” fél óra múlva csatlakoztak a ház urához. Az asztalt sok személyre díszítették, amit Tünde még így, álmában is furcsállott. Még soha nem vártak ennyi embert karácsonykor. Kint lassan sötétedni kezdett. Timi az ablakhoz sietett. Kicsit izgatottnak látszott. Amint félrehúzta a függönyt, mosolyra húzódott a szája. Lassan az ajtóhoz sétált, és abban a pillanatban, mikor a kilincshez ért a keze, megszólalt a csengő. Timi kinyította az ajtót, és egy fiatal fiú nyakába ugrott. Az ölelkezés után együtt sétáltak vissza a nappaliba.
- Anyu, apu, Tünde, bemutatom Jasont.
- Szervusz- mondták a szülők egyszerre, majd felálltak, s kezüket nyújtották jövendőbeli vejüknek. Tudták, valahogy megérezték, hogy Timi most már tényleg komolyan gondolja a házasságot. 20 éves lányuk már épp eléggé felnőtt ehhez. A beszélgetés még csak el sem kezdődött jóformán, mikor újra csengettek. Ezúttal Tünde állt fel, s ő indult ajtót nyitni.

Meglepetésére, nem egy személy állt az ajtóban. A vendégek nem mások voltak, mint újdonsült barátai: Mike, Imola, Kate, T.T., Jack, Emese, Anna, Philippe,Levi, Kund, na meg Christian. Mindegyikük változott, viszont annyira nem, hogy ne ismert volna rájuk. Imola Christian kezét fogva beléptek a házba, és üdvözölték a szülőket. Utánuk Kete és Philippe, majd Emese és Levi. Őket pedig Anna és Kund, majd őszinte meglepetésére Jack T.T.-t átölelve sietett a tűz körül helyet kapni magának. Mike utoljára maradt. Tünde becsukta maga mögött az ajtót, és odasúgta Mikenak, hogy kicsit sétáljanak, mielőtt bemennek. Közben a hó elkezdett hullani, óriási pelyhekben. Rövid időn belül a fiatalok úgy érezték, ideje visszamenni, ha nem akarnak megfagyni. Bent már javában folyt a buli, mindenki felszabadult volt. Elénekeltek pár karácsonyi dalt, majd asztalhoz ültek. Miután mindenki pukkanásig töltötte magát a finom falatokból, felbontották az asztalt. Pár pálcasuhintásra minden szék kényelmes fotellé alakult. Lassan leszállt az éjszaka. Kintről éppen egy kórus gyönyörű dalai hallatszott, ezért mindenki úgy döntött, ideje elhagyni a meleg szobát. Kint még mindig nagy pelyhekben hullt a hó, a kórus minden tagjának kezében egy-egy gyertya, és gyönyörűen énekeltek. Pont, mint a mesékben. Csodálatosan telt el a nap, s hajnalban úgy döntöttek, ideje nyugovóra vonulni. Minden párocskának külön szoba jutott. Itt megint csodálkozott Tünde, hiszen nekik soha nem volt akkora házuk, hogy ennyi szobát fordíthassanak vendégeik számára. Másnap reggel egy-egy bögre forró csokoládé, vagy kávé mellett elhatározták, ideje átadni az ajándékokat. Mindenki örvendett ajándékának, de a legnagyobb meglepetés csak ezután következett. Mintha a fiúk összebeszéltek volna, egyszerre térdeltek le a lányok elé.

Hirtelen sötét lett, majd lassan kezdte minden visszanyerni alakját és körvanalát. Tünde újra a nappaliban találta magát, Mike karjában. Mellette állt mindenki, ugyanilyen pózban. Valaki megszólalt:
- 3,2,1…
És akkor, mintha egy ágyú dörrent volna el…
- Boldog új évet!

Tünde boldog volt. És amint észrevette, senki sem érezte magát még ilyen jól. Jack, kezében egy rumos üveggel, éppen megtáncoltatta T.T.-t, aki eközben tiszta szívéből nevetett. Az előbbi képtől csak egy valami tért el. Nem nyolc, csupán hét párocska álldogált itt. Ennek ellenére nem volt szomorú. Érezte, hogy minden rendben, a nyolcadik párnap semmi baja. Az ünnepély tovább folytatódott. Kint már lassan a nap is kisütött, ők pedig még mindig remekül szórakoztak. Kint legalább egy méteres hó borított mindent. A kis csapat úgy döntött, kint folytatja a bulit. Felkaptak mindent, ami kezük ügyében volt, majd lassan kimeneteltek. Tünde nagyon elcsodálkozott. Egy óriási park előtt állt. Vajon hogy kerültek ők egy ilyen csodálatos helyre? Megfordult, hogy szemügyre vegye a házat, és akkor fejébe villant a felismerés. Most már mindent értett. Ezért volt olyan furcsa az egész… Igaz, hogy a nappali ugyanúgy nézett ki, mint a régi házban, viszont valami mégis más volt.

Mostmár tudta, hogy miért is érezte egyszerre idegennek, és mégis kellemesnek a házat. Hiszen ez az övé… És már látta máskor is ezt a „házat”, csak egészen másképp…Akkor nyár volt, és csak két társával volt itt… Imolával és Kate-tel. És nem voltak ennyire közel a házhoz. Csak kintről figyelték. Igen, most már biztosan tudta, hogy Ördögfalva legfélelmetesebb és legelkerültebb háza az övé. A gond csak az volt, hogy örüljön annak, hogy ekkora kastélyt a magáénak mondjon, vagy inkább rosszul érezze magát azért, hogy egy ilyen rossz hírnevű lakás az övé. Valahol a szívében mégis azt érezte, hogy semmi gond. Minden megváltozott azóta.

Visszament a házba. A többiek kint maradtak, és éppen újabb gyerekkorukat élték ki a hóban. Később átfagyva ők is bevonultak a házba, hogy átöltözzenek. Most már mindenki érezte magán a fáradtságot, de senki nem akart még lefeküdni. Így hát visszamentek a nappaliba, s szépen átalakították az egész szobát. Minden ülőalkalmatosságot felhasználtak, így egy óriási kanapét alakítottak ki, amit a kandalló elé toltak. Kellemesnek bizonyult ez a kis pihenés 24 óra bulizás után. Mikor végre kényelembe helyezték magukat kopogtattak. Tünde felsóhajtott, majd elindult ajtót nyitni. Az ajtóban szülei várták a bebocsátást. Amint az ajtó kinyílt, mindketten egyszerre kiáltottak fel:
- Jó reggelt!
Erre az álom szertefoszlott. Tünde újra hallani vélte szülei hangját. Lassan kinyitotta a szemét. A házikót szürke derengés vonta be. Sehol nem volt a tegnapi gyönyörű napsütéses reggel. Az égen felhők gyülekeztek. Most már felismerte a háta mögül jövő hangot. Imola volt, és éppen megpróbálta felkölteni.
- Gyerünk már… Sietned kell, mert mindjárt indul a busz a faluba. Ott lesz a következő verseny.