Történetek

A gyerekek nevettek a furcsa testvérpáron, de már tudták kik ők. Hiszen minden csalipálca, kanárikuglóf, tetszhalott tabletta az ő találmányuk volt. Kíváncsian várták a fiúk új találmányát. Pár perc múlva a fiúk csatlakoztak a színpad előtt várakozókhoz, hogy ők is végignézhessék a műsort. Pár perc múlva Fred megszólalt:
- Három…
- Kettő…- folytatta George.
- Egy…
- Indul...

- Géza, emlékszel, amikor megszöktettél a bálba? Az volt életem első, és leggyönyörűbb bálja! – majd Trini felé fordulva folytatta – Tudod kicsim, az én apám tehetős, és gőgös ember volt. Géza meg csak a béreslegényünk, akibe én fülig szerelmes lettem, de persze az apám számára ez nem jelentett semmit, csak annyit látott, hogy a gazdag lány az apját megszégyenítve összeáll a béreslegénnyel...

Apa megelégelte a munkáját és azon keresztül az egész életet. Úgy döntött megvilágosodik. Kiült a kertben a fűzfa alá meditálni. Anya hiába kérlelte, korholta, nem használt. A becéző szavak, hosszú kérlelések, gyűlölködő szavak és sistergő szidások, mint lepattogtak róla. Nem hatotta meg, hogy van két fia, akiket még fel kell nevelnie, meg hogy éhen fogunk halni. Meditált. Anyámnak muszáj volt több munkát vállalnia, így sose volt otthon...

Zuhanyozok. A vörös csak úgy ömlik végig a testemen. Mintha sosem akarna elfogyni. Nem fáj. Csak ijesztő. Forró tisztító víz. Még 5 perc. Még mindig vörös. Izzó. Nem bánt. De emlékezetet. A hibáimra, a bűneimre...

Akkoriban az én családom is az aranyvérűek közé tartozott. Ők rájöttek, menekülniük kell a Sötét nagyúr elől. Nehezen, de sikerült eltűnniük, viszont ezért nagy árat kellett fizessenek. Egy ideig le kellett mondjanak varázsereikről. Őseim ezentúl fosztogatással éltek. Először az utcákon próbálgattak megélhetést keresni, apróbb dolgokat lopkodtak. Mivel varázserejüket nem használhatták, védekezni kevésbé tudtak. A muglik elkapták őket párszor, s börtönbe is ültek...

Kimentünk és beszélgetés helyett megcsókolt, én nem tudtam mire vélni. Egyszer sem jutott eszembe, hogy vele több lenne, mint egy barátság. Elmondta, hogy ő már régóta érez valamit irántam és újra megcsókolt, én fel sem fogtam mi történt...

- Az amerikai lány! – Trini említésére Szabina dühösen nagyot fújtatott, miközben bátyja után loholt – Nem értem, mi olyan nagy szám abban a Trini Harperben! Még csak nem is ismeritek, de máris úgy beszéltek róla, mintha valami istennő lenne!
- Mi az Szabina, csak nem vagy féltékeny? – kérdezte Kristóf kajánul mosolyogva, miközben átnyújtott egy bukósisakot a húgának
- Én, féltékeny? Na ne viccelj! Fogadjunk, hogy az a csaj egy nagy nulla! ...

Közelebb lépek. Föld illata van, harmatos, reggeli földé. Amikor feleségem lesz, azt akarom, hogy ilyen reggeli föld illatú legyen. Vigasztalólag meglökdösöm, de nem hagyja abba a bőgést. A nők furcsák, olyanok, mint az eső.
Otthagyom, és a tábor felé veszem az utam. Elgondolkozom ezen a halál dolgon. Vajon az én szemembe is könny szökik majd, amikor…?

Éjszaka közepe volt, amikor megismerte a férfit. Gyönyörű szeméből sugárzott a vonzalom, és ez tetszett a lánynak. Akkor és ott vált tolvajjá. Elvette egy másikét...

Apámnak hatalmas birtoka volt New Orleans közelében, telis tele csodákkal, mesékkel és persze rabszolgákkal. Én pedig velük ellentétben mindent megkaptam kis fruska koromtól kezdve, amire csak vágytam. Apám szeretett, igen a maga módján imádott engem; a tejfehér, vörös csitrit, aki meggyőződéssel szavalta a kedvéért, hogy a Dél örökre tündökölni fog. Ambrosia kisasszony egy mintalány volt, egy magányos mintalány…