Öncsalás

Csak valaki, aki nevének kezdőbetűivel reprezentálja önmagát... egyébként egy balga, aki rengeteget változott az elmúlt fél évben, sajnos hátrányára... megtagadja, és meghazudtolja önmagát. Szembeköpi múltbeli énjét, és azokat az értékeket, amelyeket képviselt és amelyeket akarata ellenére is sárba taposott.

Védekezhetne azzal, hogy a "körülmények áldozata"...

Elveszítette a hitelét azzal, amit az elmúlt időkben tett. Szinte az összes dolgot, amiben hitt, felrúgta, mert nem hisz már talán önmagának sem.

Hihetetlenül bizonytalanná lett az utóbbi időben, ami sosem volt rá jellemző. Bízott önmagában, és a lehetőségekhez képest igyekezett a legjobbat, és a leghelyesebbet nyújtani. Büszke is volt erre, de nem akart egoistává lenni emiatt... ámde volt, hogy ez nem sikerült. A mottó: "Mindig megtartani az egyensúlyt".
Talán vissza kellene, hogy térjen régi önmagához, amíg még ez lehetséges. Minden hibájával, gyarlóságával együtt. Így lenne helyes.

De nagy lesz a harc... Kísért a Múlt szele. Minden pillanatban érzi annak a csábító, de fájó Múltnak kéjes, kellemes, langyos fuvallatát, amely megtagadta, megcsalta, és elutasította önmagától...

...és ami megváltoztatta... ...talán egy életre... De az Ő múltja.

Sohasem gondolta volna, hogy idáig fajulhatnak a dolgok... hogy ennyire meghasonulhat valaki.

a Múlt megérint... de Ő is megérinti a Múltat...