nehéz döntés

Hallgattam a szövegelését. Már nagyon untam, de nem hagyta abba. Mondta, hogy legyek jobb, mert ez neki fáj a legjobban. Én nagyon dühös voltam, azt hittem ráborítom az asztalt. De mialatt ezen járt az eszem, jobb is eszembe jutott.
Az óra fél kettőt ütött. Elindultam hazafelé, és mivel a szamuráj kódex szerint élek, ezért úgy cselekedtem, ahogy abban le van írva a megtorlás.
Haza értem és a szobámba mentem. Egyedül voltam. A fémbőröndömért nyúltam és a kulcsáért. Kinyitottam a bőröndöt a kulccsal. A legmélyebb titkom volt benne.
Két hangtompítós pisztoly, tőr, Palesztin kendőm, kód feltörő, zseblámpa, húszezer forint, és bőrkesztyűm.

Másnap péntek volt. Mikor vége lett a tanításnak követtem hova megy haza. Megtudtam, hol lakik. Haza mentem, és otthon a vázlatfüzetemet vettem elő. Megterveztem, hogy jutok be a házába, onnan hozzá, hogy elkövessem a bosszút.
Gondolkodtam, hogy miként tegyem meg, mert sosincs egyedül otthonában.
A maradandó időmben este tízig gondolkodtam és a végre megvolt a tökéletes terv.
Elaludtam miután kész volt.
Felébredtem másnap szombat tizenegy órakor. Ellenőriztem a fémbőröndöm, hogy minden benne van e. Igen. Megreggeliztem és elindultam, bőröndömmel.
Megérkeztem a lakóházhoz, ahol lakik. És a kód feltörőmmel, feltörtem a kódját.
Bementem, és felmentem. A szomszéd lakásba mentem be. Nem tudták, hogy bent vagyok. Kimentem az erkélyükre és átugrottam az áldozat lakásának erkélyére.
Ott volt a férje és nézte a TV-t, éppen, hogy nem vett észre.
Az ablakra ráragasztottam ragasztót és, hogy ne törjön az üveg, azon a kis ragasztő szalagon keresztül lőttem. A férje meghalt.
Már csak az igazi áldozat hiányzott.
Bementem a lakásába, de nem volt sehol. Kinéztem az ablakból a ház bejáratához. Láttam, hogy most jön bánatosan. A másik pisztolyra is rátettem a hangtompítót és mind kettővel az ajtó előtt vártam.
Bejött az ajtón és amint megfordult meglátott. Egy másodpercet vártam és mindkét pisztolyommal hármat lőttem a gyomrába, majd a fejébe.

A terv bevált, a bosszú megszületett. Vége a merényletnek.
Haza mentem és senki nem tudta, hogy én voltam. Így telt tovább életem. Mindenki találgatott, hogy ki lehetett az elkövető. De rám senki nem gondolt.
Az életem tovább telt, nekik nem.