Történetek

A basszus a fülében egyre erősödött és a hang egyre halkult, miközben felszippantotta a fehér ’hintőpor’ csíkot. Szédülni kezdett, és csak azt érezte, hogy hozzásimul az emberekhez akaratától függetlenül. Karok és hasak érintését, simaságát mosollyal válaszolva kezdett ráérezni a zenére, az ütemére...

- Nos, mivel már nagyon szükségem lenne egy házvezetőnőre, és tekintettel arra, hogy eddig egyetlen ember sem jelentkezett az állásra, felveszem Önt Miss Harrison. Nincs szükség arra, hogy ostoba kérdéseket tegyek fel Önnek. Gondolom az alapvető háztartási munkákat el tudja végezni, úgy, ahogyan én szeretném, a többi apróságba meg majd beletanul.1 hónap a próbaidő, azalatt kifog derülni, ha nem alkalmas ezt az állást betölteni. De még mielőtt, nagyon elbízná magát, van néhány szabály,...

Mondd, miért engedtem meg, hogy belépj oda, ahová azelőtt senkinek sem volt bejárása? Ki vagy te és miért bolygatod fel a lelkem rendjét? És hogyan teszed ezt? Nem tudom megvédeni tőled a szívemet. Elgyengültem...

Beth hiába kapott a férfi után, nem tudta megállítani. Rhys őrültként vetette magát a férfira. Rio elhajolt az ütés elől és könyökével mért ütést Rhys arcára.
- Hagyjátok abba! – sikoltott fel Beth a vér láttán, ami lassan folyt végig Rhys arcán. A két férfi tovább folytatta a küzdelmet, mintha meg sem hallották volna a lány kétségbeesett kiáltását. Időközben Rhys elejtette a fegyvert, ami tompán csillogva feküdt a homokban. Beth gondolkodás nélkül kapta fel. Megnézte, hogy még...

Valaha még ölelni való fekete plüsscica volt. Éjjel-nappal simogatták puha bundáját. Alvás közben magához szorította gazdája. Talán furcsán nézünk a gyermekekre, mikor látjuk, mennyi szeretetet adnak egy jelentéktelen tárgynak. De az idő múlik, a gyerekek felnőnek. Egykori gazdája fájó szívvel vált meg kölyökkori kacatjától. Hosszú, egyhangú hónapok következtek a használt játékok polcán. A cica nagy barna üveggolyóból készült szemeivel még mindig ugyanazt a bájos tekintetet küldte az emberek...

A jelenben kellene kezdeni, de szálai messze a múltba vesznek. Egy olyan végkifejlet, melyről a résztvevők nem is tehetnek. Önmaguk sem voltak tisztában valódi cselekedeteikkel, csak tették, mit ösztönük súgott Nekik. Ők csak manifesztálódott eszmék voltak, mit a másik akart véghezvinni és pont beléjük akadt. Lehet-e valakit hibáztatni azért, mert önnön hibáján kívül elméje legeldugottabb zugából előhívott egy érzést? Nos, ezt az olvasóra bízom...

Sarkantyúját egyre csak a lovába vágta és vágta. Kezdett fáradni, oldala már szúrt, s érezte, hogy lova sem bírja már. Épp az utolsó pillanatban állította meg a száguldó állatot, a kanyon éles sziklái előtt alig pár lépéssel. Két sárkány csúszott ki mellette az avarból, s vesztek a semmibe, szárnyuk ugyanis nem volt...

Bevittem magammal egy üveg száraz vörösbort, a laptopomat, és legalább 30 gyertyát. Bekapcsoltam a hifit, halk, alternatív zenét hallgattam. Jól esett. Elrepítette a gondolataimat egy teljesen új világba, ahol a nyugalom, és a harmónia keveredett a kuszasággal és érthetetlenséggel. Tökéletes volt. Idilli, hogy úgy mondjam...

- Ugye nem így fog jönni minden reggel dolgozni? – ezt kérdezve nézett végig rajtam.
- Nem, Uram! Csak az esernyőm és én más elképzelésen voltunk, ezért vagyok vizes - mondtam ezt idegesen és persze fázva. Teljesen átáztam, a szél is fújt, de a Főnökkel még mindig az ajtóban beszélgettünk. Nem is beszélgetés volt ez. Az eleje inkább csevej, de ez már szinte kínzás. Amíg nem válaszolok minden kérdésére, addig nem enged be a házába. Már vacogtam, amikor végre a nálam magasabb férfi...

- Na igen. Én sem tudnék mit mondani. Bocsánat? Felesleges. Egy érzés miatt nem kell bocsánatot kérni, nem is lehet. De gondold bele magad a helyzetembe. Egy 15 éves barátságot képes vagy feláldozni egy hazug, álszent és gonosz lányért.
- Te is tudod, hogy nem gonosz.
- De igen, gonosz. Kétszínű, és egyszerűen hányingerem van attól ahogy játszik veled. Csak te nem veszed észre. Velem is játszott. Nagyon utáltam...