,,Tudod, én nem így látom jól, csak már változtatni késö...”

Valaha még ölelni való fekete plüsscica volt. Éjjel-nappal simogatták puha bundáját. Alvás közben magához szorította gazdája. Talán furcsán nézünk a gyermekekre, mikor látjuk, mennyi szeretetet adnak egy jelentéktelen tárgynak. De az idő múlik, a gyerekek felnőnek. Egykori gazdája fájó szívvel vált meg kölyökkori kacatjától. Hosszú, egyhangú hónapok következtek a használt játékok polcán. A cica nagy barna üveggolyóból készült szemeivel még mindig ugyanazt a bájos tekintetet küldte az emberek felé. De a bundája már elkopott. Borzas volt és szúrós. Fekete színe már rég megfakult. Csak egy formátlan hamuszürke szőrkupac volt, semmi több. Egy nap négy éves fiúcska lépett a boltba az anyukája kezét szorongatva. Megilletődötten sétált be Játékországba. A sok óriási polc dugig volt szebbnél szebb dolgokkal. Talált ott frízbit, gumilabdát, játék katonákat, kirakóst, távirányítós kisautót, babákat. Az édesanya mosolyogva nézte fia csillogó szemeit. Levett egy bohócot az egyik polcról.
„Ehhez mit szólsz?” kérdezte. A fiú ámulva nézte a színes játékot, de nem szerette volna elsietni. Csak egy dolgot választhat, és ő elhatározta, hogy a legjobbat fogja hazavinni. Hirtelen megakadt a szeme a cicán. Megrángatta anyukája blúzát és a magas polcra mutatott. Az anya elnézően mosolygott
,,De hát, kisfiam, ez a cica már nagyon öreg és kopott”. A kisfiút nem érdekelte. Könnyek tolultak a szemébe, és csendesen állta anyukája tekintetét.
,,Rendben, nem bánom” szólt egy kis idő múlva ,,Majd kimosom, talán attól szebb lesz”.

Hazavitték, megtisztogatták. Az öblítőtől finom kókuszillata lett a szürke cicának. A kisfiú mindig magával hordta, együtt játszott vele és a cica szeme napról napra megtelt szeretettel. Bárki ránézett, nem tudta megállni mosoly nélkül, a kedves tekintet láttán. Ismét ő volt az édes ölelni való játék. Az anya nem bánta meg a vásárlást. De évek múltán váratlan dolog következett. A kisfiú felcseperedett. A kilencedik születésnapján nagy zsúrt rendeztek. Barátok és a rokonok töltötték meg a házat. Ajándékbontásnál gyönyörű, csillogó robotfigura került ki az egyik díszes csomagból. Teljesen új. Odatódultak a pajtásai és csillogó szemekkel lesték a csodát. Igazi fiús játék. Mindenki olyat szeretett volna. Egész nap azzal játszottak, majd, mikor eljött az este és kiürült a ház, a kisfiú boldogan nevetve ment az ágyába, kezében az új játékkal. Úgy döntött, mától ezzel alszik. Megfogta a cicát, és betette az egyik szekrény aljára. S újra megtörtént ugyanaz, mint évekkel ezelőtt. A nagy barna üvegszemeket elöntötte a fájdalom. Hisz, csak egy formátlan hamuszürke szőrkupac volt, semmi több...